Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (NATO) megakadályozandónak tartja, hogy Oroszország hadereje elérhesse a jelenlegi lengyel-ukrán határt. A védelmi szövetség két konkrét forgatókönyvet nevez meg, amelyek megvalósulása esetén kész közvetlenül beavatkozni az orosz-ukrán háborúba.
Az egyik az volna, ha a harci cselekményekbe harmadik ország is belépne. Ez konkrétan Fehéroroszország hadba lépését jelentené, ami egy esetleges északnyugat-ukrajnai áttörést feltételezve folyosót nyitna Ukrajna és Fehéroroszország között. “Ezt a taktikai forgatókönyvet a közelmúltban a szövetségesek több elemzője is valószínűnek tartotta. Fehéroroszország csapatai és arzenálja döntő jelentőségű volna Moszkva oldalán, ami indokoltan Ukrajna megsegítésére aktiválhatja a NATO-t.”
Az olasz Repubblica című lap NATO körökre hivatkozva azt írja, hogy a második, a NATO által elfogadott úgynevezett „vörös vonal”, amelyet Oroszország nem léphet át, anélkül hogy a NATO közbe ne avatkozna, az katonai provokáció lenne a balti államok valamelyike és Lengyelország ellen, vagy Moldova esetleges megtámadása.
Itt „nem feltétlenül egy invázióról van szó, ami egy odesszai áttörés után következhet be, hanem egy katonai csapásra is vonatkozik, amely a Nyugat reakcióját igyekszik próbára tenni” – jegyzik meg az újságírók bizalmas információkra hivatkozva.
A lap szerint a NATO egyértelmű álláspontot képvisel arra az esetre, ha Moszkva úgy gondolná, hogy az európai és az amerikai választási kampány időszakában a NATO reakcióképessége korlátozott volna, de Brüsszelből figyelmeztetnek: „a szövetség nem fog válasz nélkül hagyni semmilyen provokációt”.
Az egyáltalán nem váratlan, a NATO növekvő ukrajnai szerepvállalásából egyenesen következő határozott hang nem egyszerűen válasz az orosz fenyegetésekre, amelyek súlyos megtorlást helyeznek kilátásba az esetleges NATO belépésre a háborúba, mint inkább komolyan veendő nyilatkozat arra nézve, hogy a nyugat, az EU és a NATO teljesen komolyan gondolja, hogy nem hagyja Putyint a lengyel határig nyomulni, akkor sem, ha az kizárólag a NATO közvetlen beavatkozásával vagy NATO-tagországnak a háborúba lépésével érhető el.
Ez csak első látásra értelmezhető a háború eszkalációja irányába tett lépésnek, mert a NATO határozott állásfoglalása sokkal inkább hathat abba az irányba, hogy Moszkva megfontolja, mennyire akar benyomulni Ukrajna területére, ha azzal a nyugati katonai szövetség közvetlen hadba lépését kockáztatja.
Vagyis szemben a magyar állásponttal, amely szerint feltétel nélküli tűzszünetnek, béketárgyalásnak volna esélye a háború befejezését közelebb hozni, a nyugat arra tesz, és valószínűleg igaza van, hogy Putyinnal csak az erő pozíciójával lehet tárgyalni.
Orbán retorikájának lényege, hogy az orosz-ukrán háborút a két ország konfliktusaként kellene befagyasztani, majd ukrán területi engedményekkel befejezni. Viszont a nyugat, de Moszkva álláspontja is az, hogy itt a nyugat és Oroszország konfliktusáról van szó, amelyben a nyugat álláspontja szerint nem születhet orosz győzelem, míg Moszkva a nyugat megosztottságában és határozatlanságában bízva megpróbálja a legtöbbet kihozni a számára kedvezőnek vélt helyzetből.
Ukrajnában csak olyan béke lehet, ami nem jár sem Ukrajna felszámolásával, sem az orosz érdekszféra kiterjesztésével. Magyarul: a nyugat eltökélt abban, hogy Putyint legalább 500-700 kilométerre állítsa meg a lengyel határtól, és ehhez kész – szükség esetén – közvetlen katonai beavatkozással is hozzájárulni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 