Barabási Albert László, a világhíres fizikus egy erkölcsi hulla

Lehetsz világhíres fizikus és erdélyi egyszerre, de ez önmagában nem óv meg attól, hogy egy erkölcsi nullaként viselkedj. Nincs az a tudományos fokozat, az a nemzetközi szakmai elismerés, amerikai vagy bármilyen egyetemi professzori katedra, világhírű kutatási eredmény, ami felmentést adna, vagy csak a legcsekélyebb mértékben is befolyással bírna a civilizált világ bármely bírósága ítéletére, ha sima gyilkos vagy.

Barabási Albert László erdélyi származású világhírű tudós az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem volt professzora. Aki a bostoni egyetemen és a Harvardon is tanított, 2007 óta a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának (Center for Complex Network Research) vezetője. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia, 2007 óta pedig az Academia Europaea tagja – állítja a Wikipédia -, erkölcsileg nemcsak kimondta az ítéletet saját maga fölött, de az erkölcsi halálos ítéletet végre is hajtotta saját magán.

Azt tudta nyilatkozni ez a tudós ember, hogy ő azért lépett fel és szerepelt pártunk és kormányunk első emberének szokásos népbutító és önreklámozó rendezvényén Tusványoson, azok után, hogy ez az ember, Orbán Viktor elüldözte az ország legjobb egyetemét Budapestről, és képes volt a politika alá gyűrni a Magyar Tudományos Akadémiát -, mert: 1. odavalósi, itt élnek a barátai, 2. mert ő a közönséghez beszélt, akit ott tudott elérni. Hát ez körülbelül annyi, mintha Adolf Hitler azzal állt volna elő, hogy ő csak azért annektálta Ausztriát, mert odavalósi, azért vonult be Ausztriába, mert haza akart menni, és látni akarta a régi barátait. És szeretett volna egyszer sok osztrák előtt a fajelméletéről hosszasan beszélni.

Barabási szerint mindenkivel szóba kell állni, aki hajlandó a tudományról beszélni, legyen baloldali, jobboldali, legyen feloldali vagy aloldali. Drága Professzor Úr! Nem. Nem kell mindenkivel szóba állni, aki a tudományról hajlandó beszélni. Nácikkal, diktátorokkal, Hitlerekkel, Sztálinokkal, Rákosikkal és Orbánokkal nem kellene a tudományról beszélni, mert közük nincs ahhoz.

A tudomány megvan nélkülük, sőt csak nélkülük van meg. Ők azonban a tudomány nélkül halottak lennének. Vagyis nem a tudomány érdeke, hogy Orbánnal jóban legyen, hanem Orbán létérdeke, hogy a tudomány neki szolgáljon. És – mint látjuk – vannak, akik örömmel szolgálnak neki.

Barabási Albert László, aki nem oly régen még felemelte a szavát a CEU elüldözése ellen, mára már oly mértékben pacifikálódott, hogy azt volt bátor nyilatkozni az Indexnek a Tudományos Akadémia elestéről: hogy mondhatott volna bármit, az ügy akkor is így végződött volna, ordítozni lehetett, de változtatni nem.

Pont ezek az erkölcsileg védhetetlennek minősülő érvei voltak a náci Németország tudósainak, értelmiségének, akik ugyancsak azzal mosakodtak a népirtással és Németország földig alázásával, tönkretételével, a világ lángba borításával, a több tízmillió ember halálával végződött nemzeti szocialista ámokfutás után, hogy akármit is mondtak volna, az úgy is megtörténik.

Hát ez igazán bátor, erkölcsös, példamutató és amolyan erdélyi vagány fellépés volt a hatalom oldalán. Mondandója lényege: nem az számít, ami történik, nem az a fontos, hogy ki mit sajátít ki, és kinek a szabadságát, a tudományos függetlenségét veszik el, hanem az, hogy ebből mi lesz, mert – szerinte – ebből akár jó dolog is lehet. Mivel Barabási Albert László nem történész, nem közgazdász és nem szociológus, hanem fizikus, talán nem ártana, ha utánanézne, hogy az ilyen megalkuvó viselkedésnek mi lett a vége a történelemben, mégis milyen jóra vezettek az ilyen állásfoglalások.

A nácik után a szovjet kommunisták, Hitler után Sztálin elvtárs is államosította, helyezte politikai irányítás alá a tudományt. Tudjuk, milyen eredménnyel. A milliónyi ártatlan, egyszerű ember mellett majdnem belehalt az egészbe maga a tudomány is. Albert Einstein relativitáselméletét zsidó tudománynak minősítették, a zsenit emigrációba kényszerítették, és így járt mindenki más, aki vagy fajilag, vagy ideológiailag nem felelt meg a hatalomnak, és nemcsak a hitleri Németországban, de a sztálini Szovjetunióban is.

A véres kezű diktátorok csak azokat a tudósokat hagyták életben, akik fegyvereket fejlesztettek nekik, vagy tudományos érveket gyártottak fajgyűlölő, rasszista és antiszemita ideológiájuk számára. Rákosi Mátyás magyar követője, Orbán Viktor sem tesz mást, mint a saját, a pártja, a családja szolgálatába állítja, és ezzel a földig alázza a tudományt, annak magyar művelőit, kivétel nélkül, mind egy szálig.

Ez akkor is így van, ha a Magyar Tudományos Akadémia összes beszari tagja és majd újonnan kinevezésre kerülő vezetői mind azt fogja bizonygatni, hogy csak azért vállalták a maradást Orbán Viktor irányítása alatt, mert abban reménykedtek, hogy az valahogy mégiscsak jó lesz (nekik mindenképpen) és más nem tudná mindezt olyan jól csinálni, mint ők. Ez undorító és aljas viselkedés, kedves Barabási Albert László professzor úr és társai.

És akkor felmerül a kérdés: kinek van erkölcsi alapja ezek után pálcát törni a magyar vidék feudális alárendeltségbe, teljes anyagi függőségbe, jogfosztottságba és kilátástalan helyzetbe kényszerített százezrei felett, akik a saját életükért, a mindennapi betevőért, egy kiló krumpliért készek bárkinek eladni a lelküket és a szavazataikat? Akkor, ha a Barabási Albert Lászlókhoz hasonló nagy tudású, nemzetközileg megbecsült emberekbe is csak annyi tisztesség szorult, hogy egy állami kitüntetésért, a Führer kézszorításáért vagy valamelyik udvaronca dicsérő szavaiért cserébe készek eladni a saját becsületüket, emberi tartásukat és a kollégáikat is.

Barabási Albert László az Index videóján az amerikai professzori fizetés nyújtotta biztonságban mosolyog és nyújt támaszt a magyar neonáci kormánynak és annak elmeháborodott, hazaáruló vezetőjének. Még csak nem is arra hivatkozik, hogy mit tehet, ha a magyarok ilyen vezetőt és ilyen országot akarnak, hanem azt a látszatot kelti, mintha itt még akármi, akár jó is kisülhet a dologból, és tekintélyét arra használja, hogy egy ócska, tolvaj, rasszista, antiszemita és a világ civilizált része által megvetett rendszernek és vezetőjének falazzon. Nincs ennél egy tudós ember számára egy centiméterrel sem lejjebb. Ezt egy fizikai Nobel-díjjal sem lehet jóvátenni, drága Barabási Albert László.

A professzor úr mimikájából és testbeszédéből csak az látszik, hogy pipogya, értékrendjében bizonytalan, gyáva, számító és – egyébként, ami a legjobban fáj – azokat az embereket, akikhez állítólag hazament Erdélybe lenéző emberrel állunk szemben. Olyannal, aki egy igazán értéktelen és kizárólag propaganda célú és politikai tőkét kovácsolni szándékozó erdélyi rendezvényt is képes a földijeivel való szellemi találkozónak hazudni.

Álljon itt az Index vele készült interjúja, hadd lássa mindenki, a sarkosan megfogalmazott állítások még csak nem is adják vissza a nyilatkozat teljes szörnyűségét. Mert az maga az értelmiség fényes nappal elkövetett történelmi árulása. Barabási Albert László egy személyben jeleníti meg a magyar értelmiség minden impotenciáját, megalkuvó szervilizmusát, önző és a tömegeket semmibe vevő, a hatalomhoz kitüntetésért, pénzért dörgölődző nihilizmusát. És ezen sajnos egy fikarcnyit sem változtat, hogy a professzor úr mit talált fel eddig és mit fog még feltalálni a jövőben. x

Zsebesi Zsolt