Levelet hozott a posta

Az alábbi, nem hosszú, de annál tartalmasabb küldeményt hozta az elektromos posta ma reggel éhgyomorra. “Maga Ffletóista!” Így felkiáltójellel és két effel. Ennyi.

A levél feladója Szűcs Miklós, aki Facebook oldalán közzétett profilja szerint 1990 és 2012 között a budapesti Kamaraszínház ügyvezetője volt, az ELTE Tudományegyetemen végzett, és az „Orbán Viktor mellett” Szűcs Judit politikai csoportjának a tagja.

Egy évvel korábban, pontosan 2021. február 9-én, Szűcs Miklós úr ugyancsak elektromos postán keresett meg, ugyancsak rövid levéllel, az alábbi tartalommal: „Fletoísta barátom!” Rövid o-val, viszont hosszú í-vel, de ugyancsak felkiáltójellel.

Egy évig nem kapott választ a küldeményére, amit ezennel nyilvánosan pótolnék:

Kedves Szűcs Miklós!

Örömmel vettem rövid, ámde tartalmas levelét. Megelégedéssel veszem, hogy véleménye ilyen jelentős változáson ment át egy év alatt. Azt azért nagyon sajnálom, hogy már nem tart barátjának, de az, hogy érékítélete Fletóról ilyen komoly átalakuláson ment át, csodálattal tölt el. A rövid o hosszú, a hosszú i rövid lett, és a Fletó szóban megjelent egy második f. Gratulálok!

Szerintem ez kezdetnek a helyes irányba tett bátor lépés, de ne álljon meg itt! Ha nem haragszik, lenne egy javaslatom, anélkül hogy Önre próbálnám erőszakolni. Talán küldhetne – mondjuk egy év múlva – megint egy levelet, amelyben a Fletóistát immár két ellel, és megint rövid o-val írná. Mit szól hozzá? Ez persze csak egy javaslat, ha nem tetszik, felejtse el, ahogyan én is elfelejtettem egy évig az ön fontos levelét.

De hogy a tárgyra térjek: Arra a megállapítására, miszerint „Maga Ffletóista!”, a válaszom a következő: Rosszabb. Ateista, baloldali liberális, EU- és nyugatpárti, migránssimogató, genderimádó, orbántagadó, idegen szívű, tehát nem is magyar, csak magyar állampolgár vagyok. Ennek ellenére boldog új évet, továbbá puha landolást kívánok Önnek (ha jobban tetszik: Magának) 2023-ra a valóság kemény talaján!

Utóirat: Tolmácsolja jókívánságaimat az „Orbán mellett állók” csoportja valamennyi lelkes tagjának! A magyar kormányfőnek életbe vágóan nagy szüksége van az ilyen és hozzájuk hasonló magyar emberek felelősségteljes és elvi alapokon nyugvó támogatására.

Mennyire gyengének érezné magát az ilyen emberek által fújt hátszél nélkül! Főleg a határokon túl, ahol az európai és magyar baloldal feni rá a fogát, és az ármánykodó Soros-bérenc cselszövők legszívesebben megfojtanák egy kanál vízben.

Az Önök leheletét a tarkóján érezve az uniós csatatereken bátran hághat az újabb és újabb barikádokra, melyeket a saját két kérges tenyerével épített a keresztény értékek és a magyar nemzeti hagyományok, valamint a magyar nemzeti nagytőke bőkezű állami támogatással összegányolt vagyonkájának védelmében, továbbá az uniós támogatások és mindazok útjába, akik azt szeretnék, hogy a magyar férfiak szüljenek a magyar nők helyett kevert fajú migránsokat az országnak.

Sajnálom, hogy Önökkel szemben – a sárospataki református tanárképzőben végzett apa és az esztergomi apácáknál tanítónőnek nevelt anya értelmiségi gyermekeként megtévelyedve – a nyugati imperialisták szekerét tolom a keleti despoták harckocsijaival szemben.

Elismerem: észszerűtlen, hogy Moszkva helyett Ukrajnával szimpatizálok az orosz-ukrán háborúban, pedig Orbán Viktor megmondta, hogy Putyin fog győzni, hiszen az oroszok annyian vannak, mint az oroszok, és a tartalékaik kimeríthetetlenek. Szemben a nyugati világgal, ahol tucatszor annyian vannak ugyan, mint az oroszok, a tartalékaik is tucatszor nagyobbak, de nem kimeríthetetlenek.

Tudatában vagyok annak is, hogy Orbán Viktor döntése arról, hogy nem támogatjuk az ukránok honvédő háborúját fegyverrel, az egyetlen erkölcsileg védhető álláspont, amit fényesen igazol, hogy Európában és a nyugati világban mindenki pont ezzel ellenkező véleményen van.

Megértem, hogy az ukrajnai magyar kisebbség védelmében ellenezzük Ukrajna NATO-tagságát, mert Orbán Viktor azt szeretné, hogy ne a NATO-t vigyük Ukrajnába, hanem az ukrajnai magyarok települjenek inkább NATO-tagországba, Magyarországra vagy más európai, esetleg tengerentúli NATO-szövetséges országba.

Ez azért is ildomos lenne, mert akkor bátran támogathatjuk Ukrajna orosz bekebelezését, hiszen az az ukrajnai magyarság helyett már csak a hazai magyarságot veszélyeztetné. De ez nem baj, hiszen hazánkat a NATO védi egy orosz bevonulással szemben, mely utóbbi azért sem reális veszély, mert a magyar kormánynak keleti nyitás nevű politikai irányvonala értelmében mi megyünk helybe a pofonért keletre.

Teljesen világos és helyes kormányfőnk álláspontja, amelynek lényege: rosszban lenni mindenkivel, aki pénzt ad nekünk, beruházásokat hoz az országba, munkahelyeket teremt. Harcolni minden olyan országgal szemben, ahonnan mindennapi fogyasztási javaink, termelőeszközeink érkeznek, ahová a magyar termékeket eladjuk, ahová a magyarok kivándorolnak, ahol jól fizetett munkát találnak, ahonnan a turisták milliói hozzák Budapestre a pénzüket.

Csak támogatni lehet, hogy azokkal legyünk viszont jóban, akik – hogy úgy mondjam – olajat öntenek a tűzre, és a világ szemében gáz jóban lenni velük, ugyanis időnként tankokkal be-bevonulnak szomszédos országokba, ha kedvük úgy kívánja, rommá lőnek egy olyan országot, amelyben az ott élők ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ők, és az ezerszámra általuk legyilkoltak egyébként a vértestvéreik is.

Kormányfőnknek ez az irányvonala azért nem észszerűtlen, mert mi semmilyen rokonságban nem vagyunk velük, egész más a kultúránk és más gyökerűek a hagyományaink, így – jogos a feltételezés – semmilyen veszélyt számunkra nem jelentenek.

Ráadásul ezeket az országokat nagyon kedves, szimpatikus, Orbán Viktorral személyes barátságot ápoló diktátorok vezetik, akikről csak jót lehet hallani, hiszen alig van olyan ember, aki rosszat mondana róluk, ha esetleg mégis, az büntető vagy átnevelő táborban van.

Szóval csak így tovább! További sikerekben gazdag, eredményes békeharcot kívánok a békemenetek résztvevőinek és a nemzeti konzultációk kitöltőinek, az Orbán mellett állóknak ugyanúgy, mint azoknak a másik oldalon állóknak, akik nem járnak békemenetre, és nem töltik ki a nemzeti konzultációkat, nem állnak Orbán mellett. Mit is tehetnék mást, hiszen ők mindkét oldalon magyarok.

Az is igaz persze, hogy mindkét oldal a másikat nézi síkhülyének, de ez egy plurális demokráciában, még egy illiberális országban is elő tud fordulni. Nagy baj csak az lenne, ha esetleg, ne adj isten, mindegyiküknek igaza volna. x

Zsebesi Zsolt