Amikor az elmélet rászabadul a valóságra, avagy így érvel a tudós politológus

Csizmadia Ervin szerint ugyanaz demokrataként egy demokratikus szabad választáson elszenvedett vereség után kisebbségbe kerülni, mint autoriter hatalomban, antidemokratikus, nem szabad választásokon elszenvedett vereség után ellenzékbe szorulni. A politikai elemző szerint Orbán ugyanabban a frusztráló szituációban bírálja az EU-t, mint, mondjuk, Magyar Péter a NER-t.

A Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője úgy véli, hogy a demokratikus EU-val szemben álló diktátor Orbánnak az európai demokratikus értékeket tagadó, autoriter követelései Brüsszelben ugyanazok, mint a magyar ellenzék követelései az antidemokratikus, autoriter, unióellenes NER-rel szemben.

Csizmadia szó szerint „tükörérveknek” nevezte azokat, amelyeket Orbán egy demokratikus intézmény, az EU és az európai demokrácia ellen hirdet, azokkal az érvekkel, amelyeket a magyar ellenzék az orbáni antidemokratikus NER ellen fogalmaz meg.

Magyarul, a politológus egyenlőségjelet tesz – tisztán tudományos alapon – aközött, hogy valaki felszámolni akarja a létező demokráciát, és frusztrált, mert ez nem sikerül neki, és aközött, aki a demokráciát akarja visszaépíteni egy autoriter rendszerben, de az neki sem sikerül.

Orbán tehát ugyanúgy joggal elégedetlen a helyzetével, mert nem tudja az Európai Unióban működő demokratikus szabályok keretein belül a saját képére, a magyar NER mintájára átalakítani az Európai Uniót, mint azok a magyar ellenzékiek, akik azért keseregnek, mert a nem demokratikus és nem szabad választásokon nem képesek a diktatúrát megbuktatni, és a demokráciát helyreállítani.

Orbán a nyugati polgári demokráciák megszabta játékszabályok keretei között szabadon dolgozhat a nyugati demokrácia játékszabályai korlátozásának és felszámolásának megvalósításán, míg a magyar ellenzéknek az orbáni puha diktatúra keretei között nem adatik meg ugyanez a szabadság, mert el van zárva azoktól a politikai eszközöktől, amelyeket a regnáló hatalom szinte korlátlanul használhat ellene.

Aki Magyar Péter magyarországi versenyesélyeit azonosnak látja Orbán Viktor brüsszeli versenyesélyeivel, aki szerint Magyarnak elég az Országház elfoglalásához, ha az orbáni puha diktatúrában azt teszi, amit Orbán a brüsszeli demokráciában tesz azért, hogy elfoglalja az Európai Parlamentet, az lehet első osztályú politológus, csak éppen nagy tudása és elméleti felkészültsége eltakarja előle a valóságot.

A demokráciákban bármilyen vélemény – ha megszerzi a többség támogatását – hatalomra kerülhet, még az is, amelynek burkolt célja a demokrácia felszámolása. A demokráciákban ennek elméleti és gyakorlati lehetősége egyaránt benne van. Ezzel szemben egy rendes diktatúra eleve azért diktatúra, mert nem ad lehetőséget arra, hogy demokratikus eszközökkel a regnáló hatalmi csoport leváltható lehessen.

A magyarországi hibridnek nevezett rendszerben, amelyben a diktatúra jegyei mellett jelen vannak a demokráciára jellemző politikai gyakorlat egyes elemei – például a putyini orosz és a mai magyar rendszerben is tartanak választásokat –, azért az nem jelenti azt, hogy az Orosz Föderációban vagy Magyarországon a hatalmat a választáson megszerezni nem képes ellenzék azonos helyzetben volna, mint, mondjuk, a brit parlamenti választáson ellenzékbe szorult brit Munkáspárt.

Az Egyesül Királyságban az ellenzékben lévő Munkáspárt egyetlen politikusát sem lőtték fejbe a londoni Tower hídon, egyiküket sem zárták büntetőtáborba, és nem kényszerítették a párt egyetlen vezetőjét sem emigrációba. A hatalmon lévő konzervatívok nem üldözték a saját ellenzéküket, még olyan kevésbé durva eszközökkel sem, mint amilyenekkel Magyarországon a Fidesz, és nem fosztották meg, mondjuk, a közszolgálati BBC csatornáin a szerepléstől a Munkáspártot, mint nálunk az ellenzéket.

Egy szó, mint száz: tudós emberként, politológusként is szabad felnézni a szakkönyvekből és az egyetemi tanulmányokból, és egy röpke pillantást vetni a társadalmi és politikai valóságra, mert ugyan lehet, hogy abból nem lesz egyszerűbb tudományos elméletet faragni, de sokkal könnyebb elkerülni, hogy tudományos köntösbe bújtatott sületlenségekre ragadtassa magát az ember az ATV-ben.

A politológusnak azt a cizellált állítását már nem is kommentálom, azt a kedves olvasóra bízom, amit most itt szó szerint idézek: „Valószínűleg nálunk itt az a probléma, hogy az a fajta pluralizmus, amely Nyugat-Európára jellemző, hogy jönnek-mennek a kormányok, nálunk nincs meg”. Mily lenyűgözően tudományos, korrekt, frappáns és példásan tapintatos definíciója ez a magyar diktatúrának. x

Zsebesi Zsolt