A magyar közgyűjtemények sorsa immár sínen van. Találkozott a kormányzat szándéka – értsd: Orbán Viktor elképzelése – és az erdélyi önképzőköri titán, a NER Aczél Györgye, Demeter Szilárd koncepciója a közgyűjtemények irányításának központosításáról. A csoda az lett volna, ha Demeter nem a kormányzati koncepcióra jön rá, csak úgy magától.
Nem kérdés, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Mert ahol Demeter Szilárdok labdába rúghatnak, azon a szemétdombon – mindenki tudja – csak egy felcsúti kappan kapirgálhat. „Háborúskodjanak mások, te, boldog Hunnia, központosíts!”.
Miután Orbán víziója az ország egy kézből irányításáról, a Karmelita kolostorból már bevált az oktatási rendszer és az egészségügy területén – mindkettő a padlón van –, most jön a kultúra. Lassan, de biztosan ezt is megkaparintja magának Orbán. De helyesebben: már most a markában van. És nyilván rohadt jó helyen.
Miért ne? Olyan jól megszervezte a magyar labdarúgást is, hogy ugyan a hazai bajnokság a NER csapatainak egymás elleni gyenge találkozóira redukálódott, de a válogatott mégiscsak kijutott az EB-re, ha nem is annyira idehaza, hanem a rothadó nyugaton játszó és néhány magyarosított játékosnak, valamint egy magyar állampolgársággal megalázott olasz edzőnek köszönhetően.
Mégis milyen lenne a magyar kultúra, ha végre a Fradi jobbközép, kemény magjára bíznák irányai kidolgozását? Olyan, mint Demeter Szilárd vezetésével. Mindenben megegyezne Orbán Viktor elképzelésével a kultúráról. Nem állnánk meg ott, hogy a Carmina Burana előadást két részre kell bontani az operában, hogy legyen forgalom a büfében, de ott szotyolát is árulnának.
Csakhogy értsék! Szotyolát árulnak a felcsúti arénában is, ízléses kis tartót mellékelve a mag héjának köpködéséhez, ami egy elég erős stílustörés ahhoz képest, hogy az ország feudális ura, Orbán Viktor ugyanott nem ilyesmibe, hanem nagy előszeretettel Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének és Polt Péternek, a legfőbb ügyésznek a nyakába köpködi a szotyola héját. Ott van annak a helye.
Mielőtt elsírnánk magunkat, hogy visszajött a kultúra pártirányítása, jegyezzük meg, hogy jelentős előrelépés történt azért a kádári-aczéli kultúrpolitikához képest, mert ott a támogatás, tűrés és tiltás triumvirátusa volt meghirdetve, ami mára a NER szellemének megfelelően lényegesen leegyszerűsödött. Csak egy kultúra van. Az, amit a Demeter Szilárdok és más egyéb szellemi NER-lovagok annak tartanak az operában, a nemzeti színházban és mindenütt máshol, ahol közpénzből kultúrát kell játszani.
Az így szilárd, Demeter Szilárd-i alapokra helyezett állami kultúra mellett az igazi, a szabad és a hatalomtól független kultúra azért – szerintem – meglesz anélkül is, hogy a magyar parnasszussá avanzsált budai várhegyen, a Karmelita kolostorban, az alkotói tökéletesség bölcsőjében megmondanák neki, hogy a nagy klasszikust idézzem a volt Szovjetunióból, „írók, alkossatok remekműveket!”
Az egykori görög Parnasszosz lábánál volt Delfi is. A minden jóslások bölcsője. Mindjárt ott meg lehet kérdezni, mi lesz a jövő. Én nem biztatnám erre Demeter Szilárdot, mert már Horatius, a nagy magyar költő is megmondta még Krisztus előtt latinul, hogy „Tu ne quaesieris, scire nefas, quem mihi, quem tibi Finem di dederint….vagyis ne kérdezd, nem szabad tudni, hogy mily véget szánnak neked és nekem az istenek”. Hatszemközt.
Tessék csak megkérdezni a delfi jós helyett Varga Juditot és Novák Katalint! x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 
Hogy’ lehet ezt a bunkó, primitív senkit Aczél Györggyel ebben a formában együtt említeni? Mindentől függetlenül A.Gy egy művelt, kulturlény volt. Felháborító.
KedvelésKedvelik 1 személy