Orbán nagy pillanata Brüsszelben

Európa szerencséjére Orbán nagy pillanata Brüsszelben valóban csak egy pillanat volt. A magyar kormányfőnek nem sikerült megakadályoznia egy nagyon fontos európai döntést.

Orbán nem tudta megfúrni, hogy a kontinens felkészülhessen az önvédelemre Oroszországgal szemben, ha az Egyesült Államok egy Tajvant ért kínai támadás miatt és/vagy a közel-keleti konfliktus kiszélesedése nyomán nem lenne képes kellő mértékben kivenni a részét európai szövetségesei védelmében.

A világ a III. Világháborúra készül. Ez nem jelenti azt, hogy az be is fog következni, csak azt jelenti, hogy a nyugati világ felkészült akar lenni erre. Arra az esetre, ha Oroszország vagy Kína, esetleg Irán és szövetségesei kirobbantanák. Egy világháború kirobbanását úgy lehet megakadályozni, ha jelezzük: felkészültek vagyunk rá.

Mivel az Egyesült Államok minden más országnál nagyobb katonai képességei is elégtelennek bizonyulhatnának, hogy egyszerre megvédje Tajvant, Izraelt és Európát, a NATO-nak és európai tagországainak fel kell készülnie arra, hogy Európa saját maga tudjon visszaverni egy esetleges orosz támadást.

Erre most nem volna képes. Sem a fegyverzet, sem a szükséges lőszermennyiség nem áll rendelkezésre. Ezek harcrendbe állítása, legyártása éveket vesz igénybe, amikor Oroszország már ma teljes fordulatra állította az ország hadigazdaságát. Az időnyerés egyik – ha nem a legfontosabb – eszköze Európa számára, hogy Ukrajna ne veszítse el, de legalábbis ne a következő 3-4 évben az Oroszország elleni honvédő háborúját.

Az egész nyugati világ, Európa és az Egyesült Államok, a NATO érdeke az, hogy az ukrán-orosz háború addig tartson, amíg a nyugat fel tud készülni a szembeszállásra Oroszországgal, Kínával, lehetőleg nem egy időben. Ezen életbevágó cél megvalósításának egyik eszközét, az Ukrajnának nyújtandó 50 milliárd eurós, több éves támogatást akarta megfúrni, de legalábbis jelentősen megnehezíteni Orbán Viktor.

Nem csoda tehát, hogy a nyugat teljes ellenállásába ütközött és meghátrálásra kényszerült. Vannak olyan elementáris közös nyugati érdekek, amelyekkel nem lehet játszani. Főleg nem egy negyedik ligás, pitiáner kis ország bármennyire is felfuvalkodott vezetőjének. Főleg úgy nem, hogy valaki a vak számára is láthatóan az orosz érdekeket képviseli, békegalambnak feltüntetve magát.

Orbánnak volt egy nagy pillanata Brüsszelben. Egy villanása. Élt a lehetőséggel. Ennyi volt. Magyarország egyedül, de még – tessék komolynak maradni! – szlovák vagy szerb, esetleg török támogatással sincs abban a helyzetben, hogy belenyúljon a világpolitikába anélkül, hogy meg ne égesse a kezét.

A világpolitikát – tetszik is ez vagy nem Szijjártó Péternek és gazdájának – még évekig Washingtonban, Brüsszelben, Párizsban, Londonban, Berlinben, Moszkvában és Pekingben csinálják.

Budapest nincs fenn a térképen, nem játszik ebben a ligában. Talán szerencsénkre. És talán a világ szerencséjére is. Legalábbis addig mindenképpen, amíg egy Orbán Viktor kvalitású, belátású és erkölcsű ember képviseli az országot, mérhetetlen károkat okozva – mindenekelőtt – a hazai és a határon túli magyarságnak. x

Zsebesi Zsolt