Nagy Márton gazdaságfejlesztési (nem nemzetstratégiai) miniszter szerint “a reptér nemzetstratégiai kérdés”, ezért az államnak 51 százalékos részesedést kell vásárolnia benne potom 1500 milliárdért. Most ne azt firtassuk, miért volna nemzetstratégiai kérdés egy repülőtér, hanem azt, hogy ha a reptér az, akkor az ország egész autópálya-rendszere, amit éppen most adtak koncesszióval magánkézbe Mészáros Lőrincnek és bűntársainak, miért nem az.
Miért nem “nemzetstratégiai kérdés” a magyar oktatás? Miért nem “nemzetstratégiai kérdés” az egészségügy, amelyekre nincs hirtelen 1500 milliárdja a kormánynak. Pedig mindkét területen sürgős állami beavatkozásra volna szükség, csakhogy ezek – Orbán Viktorék szerint – láthatóan nem stratégiai kérdések.
Itt lehet várni az egyhamar nem érkező uniós pénzekre, vagy arra bazírozni, hogy az idősek egyébként orvosi beavatkozás nélkül is meghalnak, ami inkább a magyar katolikus egyház támogatását indokolja, hogy legyen kinek, és szép katolikus szertartás szerint eltemetni apánkat, anyánkat és nagyszüleinket.
A pedagógusok által követelt 45 százalékos béremelés 300 milliárdba kerülne az államnak (vagyis nekünk, adófizetőknek), ami a reptérért ígért 1500 milliárd forintnak az egyötöde. Az egészségügyben csak a kórházak idén augusztusig felhalmozódott szállítói tartozása mintegy 90 milliárd forint. Ez az az összeg, amit nem fizettek ki a működésükhöz szükséges eszközökért, anyagokért, mert nincs rá pénzük. A 90 milliárd a reptérre szánt 1500 milliárdnak még 15-öd része sincs.
Azzal, hogy az autópálya-rendszerünk Mészárosék kezébe került, mindjárt jelentős mértékben megdrágulnak jövőre a pályamatricák és az M0-s gyorsforgalmi út újabb szakaszai válnak fizetőssé, aláásva ezek tényleges értelmét, az autóforgalom elterelésének célját a lakott területekről. De az – láttuk az egészségügy egészének kezelésénél –, hogy az emberek egészsége, így az, hogy ne a gépkocsik által szennyezett levegőben éljenek, szintén nem „nemzetstratégiai” kérdés.
Nagy Mártontól kérdezzük: ha az, hogy kinek a tulajdonában van a repülőtér, amire a WizzAir vagy a többi légitársaság gépei landolnak, „nemzetstratégiai” kérdés, és ezért állami tulajdonban kell lennie, akkor a magyar hadsereg fegyverellátása miért nem az, ott miért lehetnek a fegyvergyárak német vagy magyar magántulajdonban, mint ahogyan egyébként mondjuk az Egyesült Államokban is magántulajdonban vannak, pedig ott aztán igazán nemzetstratégiai kérdés a hadsereg és annak fegyverzete.
Hogy ne kerülgessük a forró kását: a reptér „nemzetstratégiai” jelentősége pont akkora kamu, mint a keresztény Magyarország vagy Orbán Viktor békepárti politikája az orosz-ukrán háborúban. Hazugság, és csak arra jó, hogy elleplezze mindkét esetben a valóságot. Ebben az esetben azt, hogy a reptérre nem annyira a magyar államnak, mint a magyar nemzeti nagytőkének, még pontosabban Orbánnak és családjának, vazallusainak és talpnyalóinak van szüksége.
A reptérben megszerzendő 51 százalék mellé jelenleg titokban tartott magáncég társulna a vásárlásba. Állítólag olyan, amelyik ma is repteret üzemeltet. Aki emlékszik a Népszabadság bezárására, az tudja, hogyan került a patinás ellenzéki napilap olyanok tulajdonába, akik szintén üzemeltettek lapokat, de azért Orbán utasítására az egyik napról a másikra eladta a Népszabadságot Orbánéknak.
Most a forgatókönyv – ha adunk a forgatókönyvíró Orbánnak még tíz évet tervei megvalósításához – az lesz, hogy az a bizonyos 49 százalék előbb vagy utóbb Mészáros Lőrinc és társai vagy Orbán más strómanjának a kezébe kerül. Így két kövér legyet ütnek egy csapásra.
Miért? Mert egyrészről a magyar állam 51 százalékával mindenért felel, állja a reptér fejlesztése majdani költségeit, a karbantartást, az amortizációt, másrészről a 49 százalékos stróman pedig kiveszi a neki járó nyereséget évről évre készpénzben, ahogyan szokás, hogy könnyen tovább lehessen osztani.
Még ügyesebben, nem is lesz annyira nyereséges a reptér, mert a 49 százalékos tulajdonos a saját cégei által a reptéren nyújtott szolgáltatások feltupírozott árában veszi ki a nyereséget, és többet, mint amennyi a 49 százalékos részesedése alapján neki járna.
Most arról ne ejtsünk szót, hogy a reptér vezetésébe mely politikusok és családjaik kapnak majd zsíros állásokat, kik kerülnek be jó pénzért a felügyelőbizottságba, és kik fogják üzemeltetni a reptéri éttermeket, üzleteket, kié lesz a biztonsági szolgálat, és mely taxitársaság és milyen csúszópénzért kap fuvarozási jogot Ferihegyen.
A Liszt Ferencről elnevezett – leánykori nevén Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér – egy bizonyos megközelítésben mégiscsak „nemzetstratégiai kérdés” lehet. De csak abban az esetben, ha az Orbán-klán és nyúlványainak érdekeit tekintjük „nemzetstratégiai kérdésnek”. Pedig nem ez volna nemzetstratégiai kérdés, hanem az, hogy minél előbb szabaduljunk meg Orbán és klánja sáskahadától.
Szabaduljunk meg az aljas, közpénzen gazdagodó maffiózóktól, akik – eddig sikeresen – azzal etetik a magyar választókat, hogy önös érdekeik, a saját meggazdagodásuk, a nyilvános lopás törvényesítése volna Magyarország „nemzetstratégiai” érdeke. Legyen átkozott minden forint, amivel az elszegényedő magyar millióknak járó közpénzek gyalázatos megkurtításával tömik ki a saját zsebeiket. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 