Magyarország bécsi nagykövete szerint nem sikerült Ausztriát meggyőzni arról, hogy nem okoz neki kárt a Magyarországon fogvatartott embercsempészek váratlan szabadon bocsátása és kiutasítása Magyarországról. Nagy Andor ugyanakkor cáfolja az osztrák sajtót, amely szerint bekérették az osztrák külügybe.
(Ungarns Botschafter in Wien wurde ins Außenministerium zitiert, wie Österreichs Außenminister Alexander Schallenberg in Brüssel bekannt gab.) Jelentette az osztrák Tagesschau hétfőn, ami magyarul: “A magyar nagykövetet az osztrák külügyminisztériumba kérették – mondta Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter Brüsszelben.”
Az index.hu-nak “Nagy Andor a helyzetről azt mondta (a magyar külügyben mindig helyzet van), hogy nem bekérették, hanem meghívták, konzultációra kérték fel őt az osztrák fővárosban.”
Az mindjárt más. Biztosak vagyunk, hogy nem a szőnyeg szélére állították, hanem – lévén Ausztria egy európai kultúrállam -, hellyel kínálták, még kávét vagy teát is kapott, esetleg valami erőset, tekintettel a komzultáció lazaságára.
Majd így folytatta a nagykövet: “Az intézkedésre az osztrákok felkapták a fejüket. Amikor bent jártam, elmondták, rosszulesik nekik, hogy ez előre nem volt leegyeztetve (leegyeztetve sic! Ejnye, nagykövet úr, a magyar nyelv!), azért a 700 ember elég sok, egy kritikus tömeg, nincsenek rá felkészülve, hogy közülük hányan akarnak Ausztriába menni. Ez volt az apropó.”
Ok. Bekéretés nem volt, csak apropó, szabadon bocsátott 700 embercsempész volt, amire “felkapták a fejüket”. Ez a felkapták a fejüket fordulat alighanem bevonul az újkori európai diplomácia mintakönyveibe mint bizonyos “kritikus tömeg” esetében használatos diplomáciai fordulat. Azusztria tanulhat a magyaroktól.
A bécsi nagykövetünknek nem sikerült megnyugtatnia Ausztriát – ahogyan maga mondja, apropó, ha már bent volt a külügyben, mert ott azoknak konzultálni volt kedvük vele. „Azt mondtam nekik – folytatta Nagy Andor -, hogy Magyarországnak szuverén joga egy ilyen döntés, eszünkbe sem jutott, hogy valaki ezt sérelmezni fogja, azt gondoljuk, nem ártunk senkinek, egyik szomszédos ország ellen sem irányul ez a döntés.” Hát rosszul gondolták az urak, mert Ausztria sérelmezi.
Akkor viszont – vissza a diplomáciához – ha szuverén döntésünk, akkor mi a francnak kell magyarázni, mégpedig így: “Arról van szó, hogy Magyarország börtöneiben körülbelül 2400 olyan fogoly van, akik embercsempészet miatt vannak elítélve, és ez már majdnem 12-13 százaléka a fogvatartottaknak, elég nagy létszámról beszélünk. Ezeknek a foglyoknak a fogva tartása komoly pénzükbe kerül az adófizetőknek, 73 különböző nemzethez tartoznak (már a fogvatartottak, nem az adófizetők, a szerk.), hogy kommunikálni lehessen velük, tolmácsra van szükség, bonyolult étkezési szokásaikhoz pedig bonyolult igazodni”
Ja, ha csak úgy nem? Ezt azért meg lehetne érteni. Menjenek Ausztriába egy dönner kebaphoz vagy az ottani számtalan restaurant bármelyikébe, van ott minden nemzetiség szája íze szerinti, és ott rendeljenek a saját pénzükön maguknak kaját.
Tolmácsnak meg ott van a google fordító, azzal magyarázzák el a különleges igényeiket. Mi ezzel a baj? Milyen jól érvel ez a Nagy! Nem is értem, hogy mire alapozza az állítását, miszerint “nem győztük meg az osztrákokat”.
Viszont ez meg kit érdekel a Bem téren? Eddig csak az egész nyugati világot nem sikerült meggyőzni szinte semmiről, arról egyáltalán nem, hogy Magyarország velük van, hogy ugyanazokat az értékeket vallanánk, mint ők.
Sőt úgy tűnik, éppen ellenkezőleg, arról sikerült meggyőzni az Európai Uniót, a NATO-t, a világ nagyhatalmait, köztük az Egyesült Államokat, hogy közünk nincs hozzájuk. Hogy most ugyanerre a következtetésre jut Ausztria, abban meg mi az új, és főleg kinek? x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 