Az OTP, Szijjártó és az elképesztő ukránok

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter az “elképesztő, felháborító, botrányos” minősítésre ragadtatta magát az Oroszországban működő magyar bank, az OTP ellen hozott ukrán intézkedések miatt.

Még véletlenül sem azért fogyott el a türelme, mert Oroszország a nemzetközi jogot lábbal tiporva ukrán területeket tart megszállva, másfél év óta gyilkolja annak lakosságát, rombolja az ország javait, és jogot formál annak területeire.

Nem az orosz agresszió brutalitása és a háború áldozatainak nagy száma miatt hagyta el az önuralma diplomatához méltatlan módon, hanem azért, mert Kijev a magyar kormányhoz, személyesen Orbán Viktorhoz túlságosan is közel álló magyar bank oroszországi tevékenységét kifogásolja, egészen pontosan Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének, Orbán Viktor kebelbarátjának a bankját “a háború nemzetközi szponzorainak listájára” helyezte.

Szijjártó együgyű kirohanásában azonnal meg is zsarolta a kijevi kormányt, azzal fenyegetve, hogy semmilyen oroszellenes újabb szankciót kormánya nem fog támogatni egészen addig, amíg az OTP le nem kerül a szégyenlistáról, ahová – véleménye szerint – megalapozatlanul került fel.

A külügyminiszter úgy gondolja, hogy ami nem jó az OTP-nek, az nem jó a magyar államnak. De ennél is továbbmegy, amikor a Csányi Sándor bankjának oroszországi szerepvállalását szankcionáló Ukrajnát büntetni kívánja az Oroszország ellen folyó honvédő háborújához nyújtott uniós támogatáshoz tartozó oroszellenes szankciók magyar vétójával.

Ha tényleg úgy volna, és talán úgy is van, hogy minden mindennel összefügg, akkor sem az OTP oroszországi üzleti érdekeinek kell a magyar külpolitikát alárendelni. Helyette a magyar államérdeknek kell meghatároznia az OTP szerepvállalását Oroszországban.

Elképesztő, hogy egy oroszországi magyar cég működését szankcionáló ukrán kormányzati döntésre a magyar külügyminiszter az ukrán államot megzsarolni próbáló nyilatkozattal reagál, és minősíthetetlen hangot üt meg egy olyan országgal szemben, amelyet minden szövetségesünk minden lehetséges eszközzel támogat az Oroszországgal szemben folyó honvédő háborújában.

Nota bene, teszi mindezt Szijjártó azok után, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta öt alkalommal járt és tárgyalt Moszkvában, mellén friss orosz állami kitüntetéssel, arról, hogy az oroszellenes európai szankciók alóli magyar kivétel kikényszerítése nyomán hogyan lehet Magyarországot az orosz olajtól és gáztól továbbra is függő helyzetben tartani.

Teszi ezt Szijjártó azok után, hogy kormánya az európai és tengeren túli szövetségeseitől eltérően nem szállít fegyvereket ukrajna honvédő háborújának támogatására, sőt azokat területén sem engedi át Ukrajnába.

Kormányfője nyíltan Oroszország mellett áll ki, amikor béketárgyalásokat követel feltételek nélkül, hogy azon szülessen döntés, szükség van-e egyáltalán egy szuverén Ukrajnára.

Szijjártó diplomatához méltatlan fröcsögéssel hergeli a világot azok után, hogy Orbán Viktor büszkén beismeri, az orosz-ukrán háborúban egyik félnek sem drukkol, miután a háború kitörését követően nulla esélyt adott egy ukrán győzelemnek.

Szijjártó azok után ugrál, hogy Orbán Viktor az Ukrajnát fegyverekkel és pénzzel támogató országokat, köztük Ukrajna első számú szponzorát és szövetségesét, az Egyesült Államokat is, háborúpártinak nevezi, őket tartva felelősnek a háború kitöréséért, a hatalmas ukrajnai emberáldozatokért, a háború fegyverszállítások által kierőszakolt meghosszabbításáért.

A magyar kormány az ukrajnai magyarság nyelvhasználatát sújtó ukrán törvény miatt éveken át blokkolta a NATO-ukrán közeledést, a háború után betartott az Oroszország-ellenes szankciós politikának, azt ma is értelmetlennek és károsnak tartja, saját gazdasági nehézségei egyetlen okának az orosz-ukrán háborút és az uniós szankciókat hazudja.

Orbán Viktor magyar kormányfő azon kevés európai és nyugati vezetők egyike, aki a mai napig nem látogatott el szolidaritása jeléül Kijevbe, mert azt nem tartja időszerűnek. Ő az az európai vezető, aki kétértelmű nyilatkozatokat tesz Ukrajna magyar lakta területeivel kapcsolatban, aki a háborúban elesett minden magyar származású ukrán állampolgár halálát felhánytorgatja, de nem mutat egy mákszemnyi együttérzést sem az elesett ukrán nemzetiségűek tízezreivel.

Az OTP vezérének, Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének saját bankja renoméja érdekében talán nem kellett volna teljes mellszélességgel kiállnia Orbán Viktor kérésére a magyar lelátókon lobogtatott Nagy-Magyarország lepedők mellett, amivel egyébként a kormányfőnk is volt elég hülye lefényképeztetni magát, ellenszenvet váltva ki minden szomszédos érintett országban, így Ukrajnában is.

Az OTP valószínűleg nem tesz semmi olyat, amit számos más ország bankjai ne tenénnek Oroszországban. Csakhogy azok megtehetik, mert kormányaik nem Oroszország mellett lobbiznak Brüsszelben, nyíltan nem ukrán győzelemért drukkolnak, Ukrajnát minden eszközzel támogatják, fegyverrel is. Nem Ukrajnát, nem a nyugatot, nem Washingtont tartják felelősnek az orosz-ukrán háborúért, nem kötelezik el magukat változatlanul az orosz olaj és gáz mellett, hanem minden erejükkel függetlenítik magukat Putyin Oroszországától.

Vegyük észre! Az OTP nem az ukránok rosszindulatától szenved, hanem a magyar kormány Ukrajnával szemben, az oroszok mellett folytatott eddigi és mostani politikája miatt. A legnagyobb magyar banknak nem az ukránokat kellene győzködnie, hogy nem tesznek semmi törvénytelent Oroszországban, csak pénzt keresnek.

Csányi Sándornak kellene inkább egy focimeccs szünetében galléron ragadnia Orbán Viktor nevű barátját, és süket fülébe ordítania: amit az orosz-ukrán háború kapcsán művel, az nemcsak az OTP, de az egész ország érdekeit sérti, komoly károkat okoz valamennyiünknek, és rendkívüli módon árt a Kárpátalján élő magyaroknak is.

Szóljon már valaki az elmeháborodottra jellemző tüneteket mutató Szijjártónak is, hogy egy külügyminiszter alapvető feladata a Magyarország és szövetségesei, tehát az EU és a NATO, a nyugati világ, benne az USA viszonyának ápolása és fejlesztése, nem e viszony következetes rombolása. Szóljon már neki valaki, hogy ezeket az számunkra életfontosságú kapcsolatokat soha nem fogja pótolni a Moszkvával vagy Pekinggel kiépített bármilyen stratégiai kapcsolat.

Aki ezt nem tudja, rúgja nyugodtan tovább a labdát a teremfociban Dunakeszi-Alsón, csak magyar külügyminiszter ne legyen! Aki ilyen külügyminisztert tart a tárca élén, az bátran megmaradhat nyugdíjas felcsúti focistának, de kormányfő ne legyen Magyarországon. Ha szabad kérni. x

Zsebesi Zsolt