Mennyibe kerül nekünk egy magyar pápa?

A vak is látja, hogy Orbán Viktor minden követ megmozgat, és nincs az a pénz, amit sajálna azért, hogy magyar pápája legyen a római katolikus egyháznak. Az ebben rejlő politikai tőkét nem képes túlbecsülni a magyar kormányfő.

Orbán guruló forintjai az országból kifelé, a Vatikánban gurulnak, ellenkező irányba, mint a baloldal guruló dollárjai, amelyek külföldről érkeztek az országba. A baloldal nem volt szerény, amikor pénzt kért külföldről, az Orbán-rezsim meg nem szűkmarkú, amikor a Vatikánba gurítja a forintjainkat, annak reményében, hogy a szentszék, amely – szokásához híven – a nagylábon élés és a szent korrupció nyomán folyamatos anyagi gondokkal küszködik, ezt egy magyar pápával honorálni fogja.

A Kárpát-medence templomainak újjáépítése, a magyar katolikus egyház és a határon túli magyar egyházak bőséges anyagi támogatása, az egyházaknak átadott iskolák tömkelege, a papságnak nyújtott forintmilliárdokban mérhető kedvezmények, az egyház adó-, vám- és áfamentessége megágyazni látszanak Orbán mestertervének.

Ferenc pápa kimondottan azzal indokolja mostani magyarországi útját, hogy – állítólag – félrevezették az országgal kapcsolatban. Szerinte hazánk a szentek országa, és ebben az egyben egyet lehet vele érteni, amennyiben a szent definíciója helyes, miszerint “minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ilyen szentekben ugyanis valóban nincs hiány Mária (köz)munka alapú országában, márcsak ha Orbánt és családját, barátait és talpnyalóit nézzük, amint szorgosan töltögetik kancsóikat a köz forrásainál.

Azt azért ne higgyük, hogy Ferenc pápa hirtelen arra lett figyelmes, hogy István királyunk után most Orbánnak másodszor is sikerült megtérítenie a magyarokat. Közelebb áll a valósághoz, hogy a Vatikánban arra hívták fel a szent – de azért a Vatikánnal együtt pénzből élő – atya figyelmét, hogy a magyarok bőségesen tejelnek a szentszék tálcájára.

Mekkora durranás lenne az orbáni propaganda számára, ha nemcsak azzal lehetne etetni a vidéki nagyérdeműt, hogy Magyarország a kereszténység utolsó bástyájaként védi a gyerekeit, a családjait a nyugati mételytől, de azzal is, hogy mindezt egy magyar pápa vezérletével teszi?

Az esélye ennek megvan, az erre szánt milliárdok a Vatikán gazdagon terített asztalain vagy a Kárpát-medence templomainak homlokzatában porladnak, a sötétbe burkolózó falvaink templomainak éjszakai kivilágításaiban égnek el a Teremtő és Orbán Viktor dicsőségére.

Orbán jó alapanyagot talált tervéhez Erdő Péter bíborosunkban, aki Esztergom és Budapest érseke is. Minden egyéb rangja mellett arról ismert, hogy teljes szélességben és mélységben bevette magát Orbán Viktor tetemes ülepébe, onnan egy percre ki sem dugná a fejét, főleg nem mondana semmi olyat, amit Jézus mondana, látván, mi zajlik a magát kereszténynek hazudó Magyarországon.

Erdő Péter – az úgynevezett történelmi egyházakkal együtt – előre és kilóra meg van vásárolva, ezért küldetésének az orbáni rezsim, az egyházakat tejben és vajban fürdető illiberális demokrácia feltétel nélküli kiszolgálását tartja, mindjárt az egyházi vagyon féktelen gyarapítása után.

Erdő Péter, aki joggal vívta ki magának a magyar ajatollah vagy a pátriárka nevet, soha egyetlen olyan kérdésben nem állt Jézus mellé, amelyben – annak tanait követve – a magyar kormány politikája ellen kellett volna állást foglalnia. Sem a migráció, sem a magyaroszági szegénység, sem az orosz-ukrán háború, de semmilyen más téren sem.

Nem meglepő ennek fényében, hogy a magyar kormány az utolsó csepp véréig harcolt az orosz Mihajlovics Gungyajevet, művésznevén Kirill patriárkát, az Orosz Ortodox Egyház vezetőjét védelmezve, akit az EU szankciós listára akart helyezni.

Orbánnak sikerült megvétóznia a háborúpárti, az Ukrajna elleni orosz agressziót támogató Kirill elleni uniós restrikciót, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy olyasmiért kerüljön a szerencsétlen ortodox feketelistára, amiért ott lenne a helye Erdő Péternek is.

Egy szó, mint száz, sokba fog kerülni, és már eddig is milliárdokba került az erőlködés, hogy magyar pápája legyen a római katolikus egyháznak. Hasznunk belőle a nullával lesz egyenlő, de maga a keresztény világ is meg fogja sínyleni a magyarok újabb kalandozását a nyugaton, ugyanis mérget lehet venni rá, a római katolikus egyház Németországból elindított reformja azonnal léket fog kapni.

Nem remélhető semmi jó az egyházi pedofília és az egyéb gyermek- és felnőttzaklatások terén sem, ahol egyébként nyugaton már sokat tettek a katolikus egyház tisztulásáért és a hasonlók elkerüléséért a jövőben. Mégpedig nemcsak szavakban, hanem büntetőjogilag és az áldozatok anyagi megsegítése terén is.

Nem úgy, mint Erdő Péter magyarszági hűbéri birtokain, ahol még a pedofília vagy a gyerekek szexuális molesztálása mint probléma megléte is tabunak számít, nemhogy egyáltalán kezdeményezés volna ezek feldolgozására, horribile dictu, a felelősök megbüntetésére. Márcsak azért sem, mert az első számú felelős mindezért maga Erdő Péter bíboros érsek.

Azért az ateistáknak is van egy jó hírem. Ha és amennyiben Orbán kreatúrája lesz a római katolikus egyház következő pápája, annak esélye, hogy az egyház megújul, hogy a katolikus egyház báránykáinak száma – mindenekelőtt Nyugat-Európában – nőni fog, egyenlő a nullával.

Hogy nálunk a vallás terén mi lesz, annak jelentősége Európa számára a legpontosabban ugyancsak egy a nullához közelítő természetes számmal írható le. Sajnálatos, hogy mindeközben Orbán hatalmi vágyainak oltárán tovább égetjük korlátozott számú és egyre fogyó, számos helyről rettenetesen hiányzó javainkat. Mégpedig nemcsak az anyagiakat, de a maradék erkölcsi tőkénket is. x

Zsebesi Zsolt