A magyar kormány napi szinten kérkedik azzal, hogy bár nem szállít fegyvert, azt át sem enged a területén Ukrajna számára, de történelmének legnagyobb humanitárius segítségét nyújtja az orosz invázió miatt hazájukből elmenekült ukránoknak.

Mit jelent ez számokban? Azzal nem érdemes foglalkozni, hogy a magyar hatóságok, mint valami közlekedési rendőrség, hány ukrán határátlépését és továbbutazását segítették az elmúlt több mint egy évben. A lényeg: hazánk hány ukránnak adott átmeneti menedéket, szállást, ellátást, munkát, a gyerekeknek oktatási lehetőséget.

Ez utóbbi számokkal már nem annyira dicsekszik a magyar kormány, és joggal. Annak ellenére sem, hogy nyilván az ukrajnai magyarság okán akár azt is gondolhatnánk, hogy más szomszédos országokhoz képest a nálunk menedéket keresők száma kiemelkedő lehet.

Az EU-statisztikák szerint azonban nem Magyarország viszi a pálmát az ukrán menekültek elhelyezésében, hanem az egyik sereghajtó. Ebben nyilván szerepe lehet az Ukrajnával szembeni ellenséges és az Oroszországgal szembeni elfogadó magyar politikának, de az ország által felkínált lehetőségek minőségének is.

Magyarország az orosz-ukrán háború tavaly februári kitörése óta – írd és mondd – az Európai Unió területére menekült 4,8 millió ukrán állampolgárból kevesebb mint 30 ezernek nyújtott átmeneti menedéket, ennyien maradtak hazánk területén a határ átlépése után.

Ha ezt szembesítjük az ukrajnai magyarságtól eredő információkkal az onnan elmenekült magyarok számáról, akkor úgy tűnik, az Ukrajnát elhagyó mintegy félszáz ezerre becsült magyar egy jelentős része nem hazánkat választotta. Ebből arra is következtethetünk, hogy az ukrán nemzetiségű menekültek száma jelentéktelen lehet.

A harmincezernél kevesebb menekült különösen annak fényében hangzik rosszul, ha összevetjük a visegrádi négyek országaiban lehorgonyzott ukrán menekültek számával. A pálmát természetesen Lengyelország viszi el. A varsói kormány mintegy 994 000 ukránnak ad menedéket.

Feltűnően sokan, közel 500 000-en találtak támaszra Csehországban. Szlovákiában a statisztika szerint alig kevesebb mint 100 000 ukránt fogadtak be. Érdemes még megemlíteni a néhány milliós lakosságú balti államokat, ahol Litvánia 67 000, Lettország 36 000, Észtország 33 000 ukránnak lett ideiglenes hazája.

Közép-Kelet-Európában tehát a legkevesebb ukrán menekült választotta Magyarországot. A régióhoz tartozó Romániában 117 000 ukrán, Bulgáriában 152 000 talált menedéket. Kicsit szűkmarkúnak mutatkozik a maga semlegességét görcsösen védő Ausztria, amely 89 000 menekültnek nyújtott segélykezet, de ők is sokkal többnek, mint Magyarorság.

A II. Világháború utáni legnagyobb európai menekültválság fő terheit Lengyelország mellett elsősorban Németország viseli. Egymaga közel egymillió menekültet fogad be Ukrajnából. Az idei iskolai évben 210 000 ukrán diák kezdte meg tanulmányait az ottani tanintézetekben.

A második legnagyobb befogadó országban, Lengyelországban alig kevesebb ukrán talált menedéket, mint Németországban. Közülük az idén 120 000 kisdiák ült be az ottani iskolapadokba. Lengyelország és Németország fogadta be az ukrán menekültek mintegy 42 százalékát.

Érdekes módon utánuk a legnagyobb befogadó ország Európában 165 000 ukránnal Spanyolország. De még a 10 millió lakosú Portugália is Magyarországnál több, 67 000 ukránnak nyújt segítséget.

Olaszorságban 148 00, Hollandiában 112 00, Nagy-Britanniában 76 000, Franciaországban 70 000, Belgiumban 63 000, Finnországban és Svédországban 48-48 ezer, a 6 millió lakosú Dániában 34 000 menekült talált átmeneti otthonra.

Magyarországnál kevesebb ukrán menekültet csak a 2 millió lakosú Szlovénia (8000), a 4 millió lakosú Horvátország (20 000) és 10 millió lakosú Görögörszág (22 000) fogadott be.

Magyarország történelme során kevés alkalommal volt abban a helyzetben, hogy menekülteket fogadjon be. A II. Világháború idején azonban a Németországgal fennálló szövetségünkkel dacolva, a németek akarata ellenére több menekült lengyelt fogadott be a jelenleginél sokkal rosszabb gazdasági helyzetben és politikai ellenszélben a magyar kormány, mint most ukránt.

Ennyit a történelmi rekord humanitárius segítségnyújtásról. Az Ukrajnával fenntartott barátságtalan kapcsolat, Ukrajna NATO-hoz közelítő erőfeszítésének magyar bojkottja, valamint az Oroszországgal fenntartott demonstratív jó viszony miatt nem is várhattunk mást.

Sajnos az Ukrajnával szembeni rövidlátó és elvtelen magyar politika, amit az ottani magyar kisebbség jogainak csorbításával indokol a magyar kormány, a legtöbb kárt pont ennek a magyar kisebbségnek okozza.

Ha Orbán Viktort az ukrajnai magyar kisebbség érdekeinek védelme és nem az Oroszországhoz fűződő “stratégiai partnerség” fenntartása vezérelné, akkor nem Moszkvával, hanem Kijevvel igyekezne jó viszonyt fenntartani.

Ha az ukrajnai magyarság sorsát tényleg a szívén hordozná, nem Oroszországot mosdatná és az oroszellenes szankciókat szapulná, nem minden feltétel nélküli béketárgyalásokat szorgalmazna, hanem a többi európai országhoz hasonlóan Ukrajnát támogatná fegyverekkel honvédő háborújában Oroszország ellen. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s