Orbán Viktor józan esze, hideg feje és magyar szíve

„Mindenkinek józan ésszel, hideg fejjel és magyar szívvel be kell látnia, hogy egy háború kapcsán is a legfontosabb, hogy azt elkerüljük” – mondta a Fidesz Rétvári Bencéje az orosz-ukrán háborúra utalva. Megkésve, mert a háború már egy éve folyik.

Lehet, hogy Rétvári arra gondolt, hogy ha már mégis kitört a háború, akkor legalább mi kerüljük el. Vagyis Magyarország ne legyen háborús fél! De hát erre törekszik az egész nyugat, a nagyhatalmak, az EU, a NATO is.

Vezetőik nem győzik ismételgetni, hogy nem érdekük háborús féllé válni, nem akarják a háború eszkalációját, nem akarnak világháborút, egyedül a megtámadott segítségére kelnek, fegyverekkel és pénzzel támogatják Kijevet az agresszorral szemben.

Magyarország viszont úgy nem akar a háború részesévé válni, hogy nem támogatja Ukrajnát fegyverekkel, amivel – lényegében – a másik felet támogatja. Oroszországot, az agresszort, a világ – állítólag – második legnagyobb hadseregét egy kisebb hadsereggel, egy kisebb országgal, a hazánkkal szomszédos Ukrajnával szemben.

Teszi ezt – a „hidegfejűek” szerint – teljesen logikusan, mivel – Orbán mondja – nem akar közös orosz-magyar határt, ami azt jelenti, nem akarja, hogy Oroszország nyerje meg a háborút, de tenni éppen ennek ellenkezőjéért tesz, amikor békegalambot játszik, és nem támogatja Ukrajnát.

A magyar kormányfő azt szajkózza, hogy „nem drukkolunk egyik félnek sem”, mi egyszerűen békét akarunk, tűzszünetet és béketárgyalásokat, ahol majd eldőlhet még az is, kell-e egyáltalán egy Ukrajna a világnak, bár – ugyancsak szerinte – valami jó lenne, ha lenne Oroszország és Magyarország között.

Akinek ezek a gondolatok nem koherensek, hogy arról már ne is beszéljünk, mennyire erkölcsösek, mennyire férnek össze Magyarország szövetségesi hovatartozásával, azok ne gondolkodjanak, hanem hallgassanak a szívükre, a magyar szívükre, ami azt diktálja nekik, ahogyan Rétvári Bencének és Orbán Viktornak is, hogy visszataszító barbárok és undorító árulók legyünk, vagy legalábbis hülyének tettessük magunkat.

A hivatalos magyar álláspont szerint vannak a világon békepártiak, mint például Kína, vagy Szíria, Észak-Korea, Kuba és Belorusz, hogy a legismertebb békepártiakat említsem, akik nem ítélték el a többi ENSZ-tagországtól eltérően az orosz agressziót.

Vannak háborúpártiak, akik szerint az oroszok nemzetközi jogot sértettek, agressziót hajtottak végre a szomszédjuk ellen, népirtást folytatnak, háborús bűnöket követnek el, amivel fel kell hagyniuk, az elfoglalt területekről ki kell vonulniuk, és akkor majd béke lesz.

Tehát úgy látszik, hogy a békepártiak és a háborúpártiak is békét akarnak, csak másfélét. Az előbbiek folyamatosan béketárgyalásokat javasolnak, de szerintük ehhez az ukránoknak el kell ismerniük Oroszország jogát arra, hogy ezerszámra gyilkolja az ukránokat, rommá lője az országukat, és az így elfoglalt ukrán területeket Oroszországhoz csatolhassa. Ennyi, és mindjárt béke lesz, aki nem teljesíti a feltételeket, az – Moszkva szerint is – háborúpárti.

Ugyanezt mondja a magyar kormány is, amely azonnali tűzszünetet és béketárgyalást javasol, még csak nem is az ukránok és az oroszok között, hanem mindjárt az Egyesült Államok és Oroszország között, mert a magyar kormány szerint az igazi háborús felek nem az ukránok és az oroszok, hanem Washington és Moszkva, két nagyhatalom, akik csak eszközként használják Ukrajnát ahhoz, hogy saját befolyásukat növeljék, és a másik befolyását korlátozzák.

És ha ez így van, akkor – ezek szerint – Magyarország nem támogatja, hogy az Egyesült Államok befolyása érvényesüljön Ukrajnában a sok éven át tartott orosz befolyás helyett, mi nem akarunk részt venni a konfliktusban Ukrajna oldalán, mert ezzel az Egyesült Államokat támogatnánk Oroszországgal szemben, ami ugyan nem volna meglepő, sőt logikus és szövetségesi hovatartozásunk okán a kötelességünk is volna, de ……….

De valahogy, valamiért Orbán Viktor magyar kormányfő fél az orosz vereségtől, az orosz befolyás csökkenésétől, nem szeretné a szövetségese, az Egyesült Államok befolyásának növekedését Oroszország kárára.

Még világosabban: szemmel láthatóan Orbán Viktor attól retteg, hogy bizonyos elkerülendő „tömbösödés” következtében Magyarországnak be kell sorolnia oda, a nyugat oldalára, ahol egyébként ma is a helye van, pedig ….. pedig – ezek szerint –

Pedig – úgy látszik – Magyarország nem szeretne a nyugati szövetség része maradni, mivel azt gondolja, hogy a jövője – értsd Orbán Viktor jövője – attól függ, mennyire tud eltávolodni a nyugattól, a liberális demokráciától, ami – Orbán személyes meggyőződése szerint – nem való a magyar embereknek, a „józan észnek”, „a hideg fejnek” és a „magyar szívnek”.

Egyelőre nem mondja ki nyíltan, hogy le akar lépni és átállni a másik oldalra, mert azért annyira nem hülye, hogy ne tudná, a magyar hadsereg még az ukrán hadseregnél is kisebb, az amerikai meg az orosznál is sokkal nagyobb, nem beszélve az egész NATO-ról cakompakk.

Ezért csak tömbösödésről mormog, meg arról lefetyel, hogy „mi mindenkivel kereskedni akarunk”, aminek nem sok értelme van, mert közben szinte kizárólag a nyugattal kereskedünk, a nyugattal vagyunk gazdaságilag, politikailag, katonailag, kulturális, vallási téren ezer szállal összenőve, nem a kínaiakkal, nem az oroszokkal.

Mi folyik itt?

Csak nem az, hogy a „józan ész”, a „hideg fej” és a „magyar szív” tényleg azt akarja, hogy Magyarországnak örökös uralkodója, korlátlan hatalmú vezére, leválthatatlan Führere legyen, és azt Orbán Viktornak hívják, és nem polgári, liberális demokráciája?

A „józan ész”, a „hideg fej” és a „magyar szív” tényleg úgy véli, hogy a nyugat nem versenyképes, a Kínai Kommunista párt, valamint Vlagyimir Putyin Egységes Oroszország nevű pártja által kidolgozott társadalmi modellel, amely az egyik győzelmet a másik után aratja a hanyatló polgári demokráciákkal szemben, és egyre versenyképesebb, miközben Európa és az Egyesült Államok pont ellenkezőleg, válságról válságra bukdácsol?

Csak nem arról van szó, hogy egy igazán „józan ész”, „hideg fej” és „magyar szív” tényleg létezik Magyarországon, és ez a fej Orbán Viktor nyakán van, (még) az ő mellkasában dobog az a magyar szív, melyekre hallgatni kell a tízmilliónyi magyarnak, és ha rá hallgat, majd meglátja, milyen jó lesz mindenkinek ismét a limesen élni, nyugat és kelet határán, a keleti oldalon?

Aki még nem tapasztalta ezt, a fiatal magyarok milliói, azoknak 70 évesen elárulom, hogy ez nem volt olyan jó, mint aminek a hidegfejűek és magyar szívűek, a józanul (a saját érdekeikben) gondolkodók azt lefestik. Jó az akkor is csak kevés embernek volt, és ma még kevesebbnek volna.

Összefoglalva: a világ nem Orbán feje és szíve szerint, nem is a magyar „józan ész” szerint oszlik két táborra, béke- és háborúpártiakra, mert a két tábor tartalma egészen más.

Az egyikben vannak, akik az Egyesült Államok vezette nyugat és annak gazdasági, politikai modelljének a térnyerésében érdekeltek, és azért készek sorompóba szállni, bár nem szívesen, háborúba sodródni. Ez a tábor nem akar ugyan világégést, de – ne legyen illúziónk – nem is fog meghátrálni a harc elől, ha a saját befolyását látja veszélyben, gazdasági, katonai erejét éri kihívás.

A másik táborban vannak azok, akiket a „józan eszűek”, a „hidegfejűek” és a „magyar szívűek” békepártinak tartanak, akik egyébként Oroszország és Kína vezetésével az orosz és a kínai modell térnyerésében érdekeltek, vagy legalábbis jelenleg még erre tesznek. Ők azok, akik céljukat csak erőszakkal, háborúk útján érhetik el, mert csak így változtathatják meg a jelenlegi világrendet.

Moszkva és Peking térnyeréséhez az út egyáltalán nem a tűzszüneteken és béketárgyalásokon, hanem csak véres háborúkon keresztül nyílhat meg, mondjuk most éppen Ukrajna elfoglalásával, vagy a kínai oldalon Tajvan lerohanásával, a kínai felségvizek kiterjesztésével, Kína befolyásának kiépítésével először a harmadik világban.

Ha valamiben nem, akkor ebben az utóbbi vircsaftban nem kellene részt vennünk, erre nem volna szabad egy fillért sem tennünk. Aki a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hidegháborús, atomfenyegetésen alapuló világbéke újjáépítéséről álmodik, az félreérti a 21. századot.

A kínai és az orosz modell nem kompatibilis az amerikai és az Európai Unióban, az iparilag fejlett országokban létező társadalmi-politikai modellekkel. Sem Oroszország, sem Kína – jelenlegi politikai berendezkedésével – nem tud része lenni a világrendnek, sem mint a nyugat ellenpólusa, sem mint azzal együttműködni képes fél.

A Szovjetunió összeomlása után Oroszországnak, a maoizmus lecsengésével, a nyugati nyitással Kínának is megvolt a lehetősége az integrálódásra a nyugati világgazdasági és világpolitikai rendbe, de nem tudtak, nem akartak ezzel a lehetőséggel élni.

A gazdaságilag gyakorlatilag egy helyben járó Oroszország és az elmúlt 30 évben viharos fejlődésen átment Kína elérte lehetőségei határait, amire nagyrészt a nyugati nagytőke segítségével és együttműködésével volt csak képes.

Nagy tévedésük, ha azt hiszik, itt az ideje, hogy a nyugattal szakítsanak, és vele szemben pozicionálják magukat. Alaptalanul bíznak abban, hogy képesek saját erőből versenytársai lenni az egész nyugati világnak.

Ezt a tervüket csak akkor tudnák végrehajtani, ha a nyugat ezt hagyja. Ha az Egyesült Államok, az Európai Unió, a NATO ebbe beletörődik. Miért tenné? És ha nem, akkor Kínának és Oroszországnak esélye sincs, hogy a maga javára változtassa meg a ma uralkodó világrendet.

Ebben a nemzetközi helyzetben még nevetségesebb, még tragikusabb és még szörnyűbb, hogy egy Magyarország nevű európai gyökerű és kultúrájú, történelmileg nyugatorientált országot „hideg fejjel” és ennyire beteg „magyar szívvel”, viszont a józan ész teljes hiányában, olyan ócska kalandor irányít, mint Orbán Viktor. Néhány száz puha gerincű Rétvári Bence asszisztálása mellett. x

Zsebesi Zsolt