Magyar hadüzenet nélküli háború az USA ellen

Az USA nyilvánosan is felvette a kesztyűt. A héten a magyar vezetés tudtára adta: nem tetszik neki az Egyesült Államok ellen indított magyar hadüzenet nélküli háború. Washington hallja a vezető magyar politikusok Amerika-ellenes kirohanásait, figyelemmel kíséri a kormány által ellenőrzött médiában zajló Amerika-ellenes sajtókampányt, és elege lett belőle.

Az amerikai nagykövetség saját honlapján számol be arról, hogy David Pressman nagykövet a héten Washingtonban járt, ahol tájékoztatta a külügyminisztert, a fehér ház vezető tisztségviselőit és a szenátus két képviselőcsoportjának vezetőit Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolatának alakulásáról, kiemelve, hogy az orosz-ukrán háború idején a szövetségesek kapcsolatainak szorosabbra fűzésére van szükség, és ezzel összefüggésben beszámolt a Finnország és Svédország NATO-tagságával kapcsolatos magyar lépésekről is.

A diplomáciai nyelven megfogalmazott bejelentést magyarra lefordítva: Washingtonnak tele van az a bizonyos szerve a magyar hőzöngéssel, az USA elleni magyar politikai és sajtókirohanásokkal, Budapest állásfoglalásaival és tetteivel az orosz-ukrán háború és a NATO-bővítés kapcsán. Ezt tovább nem nézik tétlenül, és hozzá kívánnak látni a magyar politikának a szövetségi kötelezettségeinek megfelelő irányba tereléséhez.

A nagykövetség közleményének leginkább vészjósló mondata így hangzik: “Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően.” Ez annyit jelent – bár ezt tudni lehetett -, hogy a budapesti amerikai nagykövetségen nem vakok, süketek és szellemi fogyatékosok dolgoznak, pontos képet alkottak arról, mi zajlik hazánkban.

Felfigyeltek, és most már nem hallgatnak arról, aminek a független magyar sajtóban sokan nem egyszer és nem tegnap óta adnak hangot, nevezetesen hogy Magyarország a nyugati kapcsolatai lazításán, az EU-ban és a NATO-szövetségeseivel fenntartott viszonyának rombolásán dolgozik, hogy kelet felé kacsingat, azt érzékelteti, hogy számára az EU és a NATO helyett előnyösebb lenne a szoros együttműködés Moszkvával és Pekinggel.

Ebből lett elege most már az amerikaiaknak is. A Washington elleni hadüzenet nélküli háború az utolsó fejezete annak a példátlan ámokfutásnak, melynek eredményeként Orbán Viktor ellenségévé tette az egész nyugati világot, minden vezető nagyhatalmat, a szomszédait, köztük Ukrajnát, szétverte a Visegrádi Négyeket és porrá zúzta a történelmi hagyományai miatt öröknek gondolt magyar-lengyel szövetséget is.

Orbán és utazó lakája, Szijjártó Péter itt nem álltak meg, szinte minden nyugati politikai vezetőt személyében is megsértő kijelentések tucatjaival szórakoztatták a magyar közvélemény erre nyitott és erre tapsikoló részét.

A maguk megfogalmazásában „stratégiai szövetségesi” kapcsolatokat építettek ki Moszkvával és Pekinggel. E kapcsolatokat erősítendő – ahol lehetett – a két keleti diktatúra érdekében léptek fel a nemzetközi porondon, az EU-ban és a NATO-ban is.

Csak egyetérteni lehet azzal az amerikai értékeléssel, amely szerint “Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően”. Ezt nem kell fenyegetésnek tekinteni. Ez egyelőre figyelmeztetés, egyszerre szól a magyar kormányköröknek és a magyar ellenzéknek.

Magyarország hajója ugyanis amennyiben letér a nyugati szövetséghez tartozás megkövetelte hajózási útvonalról, és ellenséges kikötők felé veszi az irányt, könnyen zátonyra futhat, vagy „baráti tűzbe” kerülhet.

Ez a magyar nép számára azt jelenti, hogy ha az Orbán-rezsim nem hagy fel az elmúlt évtizedben kibontakozott politikai iránnyal, akkor a saját jövőjét veszélyezteti a nyugati világ tagjaként. Ez azt jelenti, hogy keleti orientációnk, diktatórikus, illiberális, a nyugati demokráciákkal nem kompatibilis rendszerünk és a nyugati szövetségi rendszerek ellen folytatott politikánk a jövőben, mint EU- és mint NATO-tagok, nem folytatható.

Magyarul: Washington nem fogadja el „az egyik félnek sem drukkolunk az orosz-ukrán háborúban” mantrát, a „nem tömbösödünk, a magyar érdekeknek megfelelően kapcsolatot tartunk mindenkivel” (értsd: a szövetségeseinkkel ugyanúgy, mint azok ellenségeivel üzletelünk a saját előnyünkre).

Az amerikai kormány nem fogadja el, hogy a Magyar kormány a NATO tagjaként nem tesz maradéktalanul eleget vállalt szövetségesi kötelezettségeinek, sőt a NATO és Ukrajna közeledésének megakadályozásával, Svédország és Finnország felvételének megnehezítésével, valamint azzal, hogy területén nem engedi át az Ukrajnának szánt fegyvereket, maga sem szállít fegyvert a szomszéd országnak, kifejezetten a NATO érdekei ellen lép fel.

A most nyilvánosságra került amerikai álláspont nyomán könyörögve kérem, hogy a magát demokratikus ellenzéknek nevező erők hagyjanak fel az árnyékbokszolással a parlamentnek nevezett magyar országgyűlésben, és álljanak már bele a tényleges politikai harcba, aminek nem a pedagógusok bére, a gáz- és a villanyszámla, az orvosok kötelező kamaratagsága, a csirkefarhát rögzített vagy szabad ára, hanem az ország EU- és NATO-tagsága, hazánk függetlensége, demokratikus vagy diktatórikus berendezkedése, vagyis tényleg az ország jövője a tétje.

Már rég kellett volna, de lehet, hogy még nem késő.

A magukat konzervatívnak vagy polgárinak pozicionáló polgártársaink figyelmébe ajánlom, hogy a kiállást Orbán Viktor mellett (mert azt hitték, hogy Orbán jobboldali) gondolják újra, amíg még választási lehetőségük van, és ne a baloldal, ne a liberálisok, ne a genderhívők oldalára álljanak át, hanem, megmaradva jobboldalinak, álljanak az egyetlen magyar alapérdek, nemzeti érdekünk mellé, ami nem más, mint a jelenlegi rendszer azonnali és könyörtelen megbuktatása, Orbán Viktor megfosztása a hatalomtól, mégpedig – ha békésen nem megy, mert nem fog menni – minden rendelkezésre álló eszközzel. x

Zsebesi Zsolt