A zsarolásra épített magyar külpolitika összeomlott

Orbán Viktor teljes elszigeteltségbe kormányozta Magyarországot. Nincs olyan nemzetközi fórum, nincs olyan jogos vagy nem jogos magyar igény, amelynek teljesítéséhez a magyar kormánynak a saját szövetségesei között támogatói volnának.

Magyarország nemzetközi téren évek óta a zsarolást tartja a legjobb eszköznek törekvései megvalósításához, mert képtelen a saját táborán belül, az EU, a NATO soraiban támogatókra találni, miután ott szinte minden tagországgal, de magukkal a szervezetekkel is összerúgta a port. Utolsó mentsvára, a Visegrádi Négyek szövetsége is látványosan összeomlott.

Az elszigetelődést eredményező politika mára nemcsak az ország lakosságát sújtja, de felmérhetetlen károkat okoz a határon túli magyarságnak is. Az Ukrajnában még hátramaradt néhány tízezer magyar életét keseríti meg Orbán az orosz-ukrán háborúban képviselt álláspontjával, miközben az ottani magyarság támogatásáról és érdekeik védelméről papol.

A magyar kormány az orosz agresszió áldozatául esett és a háború előtt még vagy másfél százezer magyarnak otthon adó Ukrajna tényleges megsegítése helyett Ukrajna ellen politizál. Nem támogatja fegyverekkel Kijevet, a területén fegyverszállítmányokat sem enged át Ukrajnának. A kormányfő nyíltan azt hirdeti, hogy Magyarország „egyik félnek sem drukkol”. Ezzel az utolsó szöget veri be az ukrajnai magyarság kisebbségi jogainak koporsójába.

Az úgynevezett „békepolitika”, amely fegyverletételt, azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat szorgalmaz az agresszor és az agresszió áldozata között, sem az ukránok, sem az oroszok, sem a NATO, sem az EU, sem az Egyesült Államok támogatását nem bírja.

Valójában nem Ukrajna és nem is a világ, hanem csak és kizárólag orosz érdeket szolgálna egy béketárgyalás a nemzetközi jogot megsértve ukrán területeket megszállva tartó Oroszországgal. Az ENSZ és a világ országainak nagy többsége csak az orosz kivonulást követően, Ukrajna saját területe fölötti teljes szuverenitásának helyreállítása után látja értelmét a tűzszünetnek és a béketárgyalásnak.

Az ukrán-NATO tanács összehívásának bojkottja, a “nem drukkolunk sem Ukrajnának, sem Oroszországnak”, a hamis és álszent békepolitika egyenes következménye, hogy az Ukrajnában maradt magyarság kisebbségi jogait tovább farigcsálja Kijev. Ha Orbán tényleg az ott élő magyar ajkúak érdekeit tartaná szem előtt, akkor Ukrajnát támogatná Oroszországgal szemben a háborúban.

Ahhoz, hogy Szijjártó nemzetközi fórumokon az ukrajnai magyar kisebbség jogaiért szót emelhessen, kormányának keményen ki kellene állnia az Ukrajnában élő többségnek, és ebből következően az e többségen belül élő kisebbségnek az élethez és emberi életkörülményekhez való jogaiért.

Az ukrajnai ukránok, oroszok és magyarok mindenféle emberi és egyéb jogaira az orosz kormány jelenti a legnagyobb veszélyt, nem a honvédő háborút folytató ukrán kormány. Főleg, amikor Moszkva tankokkal, repülőkkel, rakétákkal öli az ukránokat és az ott élő magyarokat, a földdel teszi egyenlővé az ukránok és a magyarok közös szülőföldjét.

Magyarország külpolitikáját a zsarolásra építi. Mint egy igazi maffiahatalom. Ha nem teszed azt, amit akarok, ha nem fizetsz, akkor ellehetetlenítem a te akaratod érvényesülését, akár a vétó eszközével is, kikényszerítem a magamét. Nem számítanak elvek, szövetségi elkötelezettségek, egy számít: az akaratom érvényesítése. Pont, mint a magyar kormány hazai politikájában.

Csakhogy nemzetközi téren mások az erőviszonyok. Nem olyanok, mint idehaza. A zsarolót vissza lehet zsarolni. Ezt látjuk és élvezzük éppen, amikor az EU különféle feltételekhez köti a Magyarországnak járó támogatások kifizetését. Ukrajna az ellene irányuló magyar politikára válaszol: az ottani magyar kisebbségen üt egyet-kettőt. És ez még csak a kezdet.

Magyarországnak ennél sokkal fájdalmasabb következményekkel kell számolnia. Az ország lakosságának pedig azzal, hogy nem az orosz repülők, de Orbán agyament külpolitikája fogja az országot „visszabombázni”, ha nem is a kőkorszakba, de a rendszerváltás előtti időkbe. Gazdaságilag, politikailag és szövetségeseink minőségében.

A szembefordulás a saját szövetségi rendszereinkkel, a NATO-val, az EU-val, szinte kizárólag nekünk fog fájni. Az pedig hiú remény, hogy ezt az évszázadok óta remélt kapcsolatrendszert, amit az EU-hoz és a NATO-hoz való tartozás jelent Magyarország gazdasági érdekei és biztonságpolitikája számára, Kína vagy Oroszország pótolni tudná. Mert nem. Még akkor sem, ha akarná.

Hazaárulónak kell lenni ahhoz, hogy valaki azzal etessen tízmillió magyart, hogy az USA, az EU önös érdekből a vérünket szívja, korlátozza a szuverenitásunkat, a NATO nemhogy nem a biztonságunkat szolgálja, de komoly veszélyt jelent az országra.

Ki az, aki elhiszi, hogy a jelenlegi szövetségeseinkhez hasonlóan (a NATO-ra, az EU-ra utalok) majd az oroszokat vagy a kínaikat is vétóval lehet ide-oda rángatni, és így a mindenkori magyar érdekek tiszteletben tartására szorítani? Egyáltalán abban bízni, hogy ezeknek egyenrangú partnerei lehetünk.

Kemény szert tol, aki abban bízik, hogy az autokrata, véreskezű diktátor, a volt KGB ezredes Vlagyimir Putyin, aki éppen derékig gázol egy szomszédos ország népének a vérében, Magyarország „stratégiai partnereként” felvirágzást és függetlenséget, „a nyugati gyarmatosítás” alóli felszabadulást hoz a magyarságnak.

Kína pedig mint a világ egyik leginkább autokrata, egypárt rendszerű országa, ahol egy személy mondja meg másfél milliárd kínainak, mi jó és mit szabad nekik, egy ország, ahol a nemzeti kisebbségek jogait nem sértik meg, mivel olyanjuk nekik nincs is, helyette átképző táborokban faragnak belőlük jó kínait, nos, ez az ország lesz a mi igazi szövetségesünk, gazdasági és ideológiai támaszunk a nyugat elleni keresztes háborúnkban.

Persze majd a Kínai Kommunista Párt főtitkára fogja megvédeni Magyarország érdekeit az egyébként rothadó és összeomlás előtt álló nyugattal szemben. Hiszen Peking – amely Moszkvával együtt Orbán Magyarországának stratégiai partnere – már azt is felajánlotta, hogy kész megvédeni akár Magyarország szuverenitását is. (A Magyarországra oly veszélyes NATO-val és az Egyesült Államokkal szemben – gondolom.)

Orbán Viktor közelgő kínai útja előtt ellentüntetők ezreit kellene a magyar ellenzéknek az utcára vinnie a Pekinggel tervezett szoros együttműködés ellen szervezett megmozdulásokra. Ugyanígy kézzel-lábbal kellene tiltakozni az Ukrajna ellen, Oroszország mellett folytatott magyar politika, a hazug békepártiság ellen, és kiállni a szövetségeseink, az EU-, a NATO-, az Egyesült Államokkal való együttműködés mellett. x

Zsebesi Zsolt