Orbán “békepártisága” hazugság

Orbánt Viktor – szemben a civilizált világgal – nem ért egyet azzal, hogy a megtámadottnak joga van a védekezésre, megérdemli, hogy önvédelmi erőfeszítéséhez támogatást kapjon, mert a magyar kormányfő – állítólag – nem háború-, hanem békepárti.

Orbán Viktor szerint a világ két nagy táborra osztható az orosz-ukrán háború vonatkozásában. Az egyik tábor háborúpárti, és fegyverrel, pénzzel támogatja a megtámadott Ukrajnát, hogy az megvédhesse magát az agresszor Oroszországgal szemben.

A másik tábor lándzsát tör az azonnali, feltétel nélküli tűzszünet mellett. A háborúskodás beszüntetését szorgalmazza, mert a háború emberéleteket olt ki, és szenvedést okoz mindkét részvevő ország polgárai számára, akik ezrével esnek el a harctéren, az ukránok tömegei pedig civilként a saját rommá lőtt otthonaikban is, vagy kényszerülnek milliószám elmenekülni a hazájukból.

Orbán hazudik.

A magyar kormányfő nem háborúellenes. Ahogy nem becsületes polgára a hazájának sem, mert egy egész ország lakossága kapta őt lopáson, méretes hazugságokon, mert a saját, a családja, a bűntársai érdekeit előbbre helyezi, mint a magyar népét, mert leépítette a magyar demokráciát, és olyan rendszert hozott létre, amelyben nem demokratikus és nem szabad választások útján addig maradhat hatalmon, amíg akar.

Valójában – hangozzék is ez ellentmondásosnak – igazán háborúellenes az orosz-ukrán háborúban Oroszország és Ukrajna. Moszkva Ukrajna megtámadásakor néhány hetes „speciális operációt” tervezett, nem háború folytatása volt a célja. Putyin le akarta váltani az ukrán vezetést és Oroszországhoz kötni Ukrajnát, területének elcsatolásával együtt.

Moszkva szándéka tehát nem a háborúskodás volt önmagáért, hanem egy konkrét cél érdekében nyúlt fegyverhez, mert azt csak az aktuális ukrán vezetés akarata ellenére, erőszakkal látta megvalósíthatónak.

A kijevi vezetés sem akart háborút, hanem csak a saját hatalmát és Ukrajna szuverenitását akarta fenntartani, amit az orosz támadás után már kizárólag fegyverrel, háborúval lát lehetségesnek.

Nem azért ragadtak az ukránok fegyvert, mert háborúpártiak, hanem azért, mert nem hajlandók feladni a szabadságukat csupán azért, mert Oroszország ezt akarja, megpróbálja ezt fegyverrel is kikényszeríteni.

A NATO, az Egyesült Államok és Európa országai sem akarnak háborút, nem háborúpártiak. Az egész nyugat kézzel-lábbal kapálózik, és óránként cáfolja, hogy háborút akarna Oroszországgal, sőt azt sem szeretné, ha ebbe valaki belerángatná, vagy véletlenül belesodródna.

A nyugat sem háborúpárti tehát. Nem igaz, amit Orbán állít. A civilizált világ azonban egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy egy ország, nevezetesen Oroszország, bármilyen ürüggyel megtámadhasson egy szuverén országot, most éppen Ukrajnát.

A nyugat úgy véli, amennyiben ez büntetlen marad, Putyint és társait nem lehet megállítani, ahogyan a Krím elfoglalására adott lagymatag nyugati reakció készítette elő a talajt egész Ukrajna megtámadásához.

Nem azért tört ki az orosz-ukrán háború, mert a nyugati fegyvergyárak megrendelésre vágytak, mert az Egyesült Államoknak hiányzott egy nemzetközi konfliktus. Washington éppen eléggé el van foglalva Kínával, Iránnal, Észak-Koreával, nem volt szüksége egy konfrontációra még Oroszországgal is.

Aki most azon veri a nyálát, hogy a fegyvergyárak mennyit fognak keresni az orosz-ukrán háborún, a háború nyomán felpörgő fegyverkezési hullámon, azok csak a kapitalizmus lényegét nem értik. A tőke ugyanis mindig oda áramlik, ahol a legbiztosabb és a leggyorsabb megtérülést reméli.

Nemzetközi feszültség esetén nem a turisztikai vállalatok részvényeit vásárolják, hanem a fegyvergyárakét, ahogyan majd a háború befejeztével a pénz az építőiparba fog vándorolni, mert akkor majd az újjáépítés lesz a legjobb üzlet.

Higgyük el, hogy – bár a világ nagytőkéje nyilván nem ölbe tett kézzel nézi, mit csinál a politika – valójában a tőke birtokosai, akik a befektethető pénzek fölött rendelkeznek, nyugodtan kivárják a legjobb üzleti lehetőséget, ha háború, akkor azt, ha világjárvány, akkor azt, ha nemzetközi utazási láz, azt, ha zöld forradalom, akkor azt.

A tőkének minden mindegy. A fontos az, hogy forogjon a pénz, legyen profit, bárhonnan, bármiből, bárhogyan. Nem kell ahhoz a nagytőkének háborúpártinak lennie, hogy képviselői degeszre keressék magukat az egészségügy, az autóipar, a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, a szórakoztató ipar és millió más területen eszközölt befektetéseikkel.

A nagytőke nagy része számára a háború rontja az üzletet. Amit megnyernek a fegyvergyártáson, elveszítik a lakossági fogyasztás visszaesésében, és számos más területen, ahol ugyancsak jól lehet keresni. Az iparilag fejlett országok kiadásai között a fegyverekre, a hadseregre elköltött pénz nem haladja meg a GDP néhány százalékát.

A NATO 30 tagországa közül alig 6 olyan van, amelynek katonai kiadásai elérik a szövetség által kívánatosnak tartott nagyságrendet, a GDP 2 százalékát. A GDP százalékában a világ legjobban fegyverkező országa, Szaúd-Arábia esetében sem haladja meg a katonai kiadások nagysága a GDP 9 százalékát. Az Egyesült Államokban ez a szám 4 százalék körül mozog, ehhez hasonló volt az orosz-ukrán háború előtt az orosz arány is.

Vagyis sem az Egyesült Államokban, sem Nyugat-Európában nem a hadiipar az, ami a gazdaság húzóereje volna. Ahhoz, hogy azzá váljon, a nyugati gazdaságokat háborús gazdaságokká kellene alakítani, amire persze van példa, most éppen Oroszországban. (Igaz, már Németországban is elhangzott, hogy ez elkerülhetetlen lesz.)

A háborúkat tehát nem önmagáért a háborúért indítják sehol a világon, ezért megelőzésükhöz sem elég a háborút mint olyat ellenezni, magunkat békepártinak pozicionálni. Nem ez kell ahhoz, hogy béke és ne háború legyen.

Aki komolyan békét akar, annak készülnie kell a háborúra, olyan erővel kell rendelkeznie, ami elriasztja a konfliktusaikat erővel rendezni kívánókat a fegyverek használatától.

Egyébként – hordjon is össze bármit Orbán Viktor tényleges politikai célja elkendőzése érdekében – Magyarország sem egyszerűen békepárti politikát folytat, hanem rohamtempóban fegyverkezik, az elmúlt évtizedek legnagyobb haderőfejlesztését hajtja végre, főleg német fegyverekkel, például Leopárd tankokkal, olyanokkal erősíti a biztonságát, amelyeket nem hajlandó a megtámadott Ukrajnának szállítani.

Csak beteg lelkű, eltorzult észjárású ember háborúpárti. De ennek nem a békepárti az ellentéte, hanem az, aki kész – akár fegyverrel a kézben – mindent elkövetni a háború megelőzése érdekében. Ehhez pedig – tessék körülnézni a világban – nem elég a diplomácia, a meggyőzés, de fegyverekre és ütőképes hadseregekre van szükség, főleg azon az oldalon, ahol a világ jobb körülmények között, demokráciákban élő fele lakik.

Aki egy honvédő háborút folytató országot azzal nem támogat a harcában az agresszor ellen, mert ő békepárti, az aljas és hazug álláspontot képvisel, és viselkedése mögött sok minden rejtőzhet, de legkevésbé a békevágy.

Aki ma valóban békét akar, a háború mielőbbi és tartós befejezését Ukrajnában, az fegyverrel és pénzzel, sőt szükség esetén minden lehetséges eszközzel Ukrajnát támogatja.

Ha a nyugati világ nem kész fegyverrel útját állni a háborús agresszoroknak, akkor hamis békepárti hozzáállásával nem békét fog elérni, hanem fegyveres konfliktusok sorozatára készülhet fel. Ma a civilizált, normális gondolkodású világ ennek tudatában fegyverezi fel Ukrajnát és saját magát, hazudjanak is akármit Orbánok és társaik „békepártiságról” meg „háborúpártiakról.” x

Zsebesi Zsolt