Puha vagy, Viktor!

Végtelenül csalódott vagyok. Nem ezt vártuk Orbán Viktortól Brüsszelben. Az egy nagy semmi, hogy nem tapsol a többiekkel Zelenszkijnek, amikor az ukrán elnököt az EU tagországok vezetői fogadják. Oda kellett volna menni Zelenszkijhez, és jól fenékbe kellett volna rúgnia. Ez a minimum.

Amikor mi a magyar történelem legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk az oroszok által megtámadott Ukrajnának, de nem adunk neki fegyvert, hogy védekezni tudjon az agresszor túlerejével szemben, sőt nem engedjük, hogy mások országunkon keresztül fegyvert szállítsanak neki, Oroszország érdekében, magyar érdekkel takarózva, ellenezzük az oroszellenes szankciókat, akkor talán nem teszünk eleget Ukrajnáért? Akarom mondani, Oroszországért?

És akkor az ukrán hála ezért az, hogy rosszul bánnak az ukrajnai magyar kisebbséggel? Hogy jönnek ők ahhoz, hogy megmondják a magyar embereknek, hogyan éljenek a saját országukban, Ukrajnában?

Ki tudja, milyen alapon, de az ukrán elnök arra vágyik, hogy a magyar kormányfő Ukrajna összes szomszédjához, az EU valamennyi tagországához hasonlóan, a NATO-tagországaként a katonai szövetség irányvonalát követve kiálljon Ukrajna mellett.

Pont úgy, ahogy még sokan mások, mint például az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália, az egész nyugati világ, ahelyett hogy Vlagyimir Putyin utasításait követve, Oroszország érdekében, a nyugattal, vagyis Magyarország szövetségeseivel szemben politizál.

Hát teljesen hülyék ezek az ukránok? Az ukrán elnöknek kellett volna Orbán Viktort megtapsolnia, mégpedig hosszú és őszinte tapssal. Hálát mutatni mindazért, amit a magyar kormányfő Ukrajna ellen eddig tett, megerősítve őt abban, hogy ezt a jövőben is így folytassa.

Nyilván sokat segítene, és – szerintem – még tapsot is kivívhatna Orbán Viktornál, ha az ukrán elnök hálából a magyar kormányfő eddigi tevékenységéért minden korábbinál nagyobb kiváltságokkal halmozná el az ukrajnai magyarokat, pozitív diszkriminációt alkalmazna, minden kisebbségi követelésüket teljesítené, mert a magyar emberek ezt szeretnék, tegyen is akármit a magyar kormányfő azért, hogy ennek még csak esélye se lehessen.

Hülyeség azzal érvelni, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió kiváló lehetőség lett volna, hogy Orbán Viktor az ukránok mellé állva, kedvező pozíciót érjen el az ott élő magyarok számára, lekötelezze az ukrán vezetést, és a magyar háborús támogatásért cserébe jobb elbánást kérjen az ukrajnai magyarság számára. Ez populista és túl egyszerű megoldás volna.

Az igazi magyar virtus az, hogy – miként azt más kérdésben az EU esetében tesszük – amivel csak lehet, ártani kell a szövetségeseinknek, saját magunk ellen kell heccelni őket, aztán keményen anyagi támogatásukat kell kérni tőlük, hogy ne menjen tönkre az országunk.

Ez azért is nagyon jó módszer, mert miután lealáztuk Brüsszelt a sárga földig, lehet kanosszát járni hozzájuk, feltett kézzel és fehér zászlót lengetve teljesíteni minden ultimátumukat, mert ugyan nem kérünk abból, hogy megmondják, a magyar emberek hogyan éljenek, de a pénzükre nagy szükségünk van, vagyis mindent megteszünk, amit a pénzükért cserébe kérnek.

A magyar kormány aznap jelentette be, hogy brüsszeli nyomásra lemondatja valamennyi miniszterét a magyar felsőoktatást üzemeltető alapítványok éléről, hogy a magyar diákok is részesüljenek az uniós pénzekből, amikor – ennek ellentételezéseként Orbán Viktor nem nyújtott kezet az ukrán elnöknek Brüsszelben. Nesze nektek! Mindenki szépen megkapta a magáét. A Fidesz-szavazóknak Orbán a fasza gyerek, az EU vezetőinek a pénzért mindenre képes puha pöcs.

Az ukrajnai magyar kisebbség meg pont le van csinálva. A következő országgyűlési választásokig elég a szájakat tépni róluk, némi pénzt küldeni a szegény rokonoknak, de azért annyit nem érnek meg, hogy feladjuk az oroszbarát magyar politikai irányvonalat értük. A keleti nyitás politikájának következetes megvalósítása során fokozatosan áttérünk a nyugati zárás politikájára, ami egyben a hazai és a határon túli magyarság második Mohácsa lesz. x

Zsebesi Zsolt