Azonnali tűzszünetet Brüsszellel!

Pápai Gábor rajza

A békepárti magyar kormányfő megfontolhatná, hogy azonnali tűzszünetet hirdessen a Brüsszel ellen vívott, elég reménytelennek látszó háborújában, ahogyan azt az orosz-ukrán fronton maga követeli. Könnyebb lenne egy EU-Magyarország tűzszünetet elérni, mint ugyanezt harmadik félként Moszkva és Kijev akarata ellenére kikényszeríteni.

Ahelyett hogy Orbán Viktor piros-fehér-zöld békekuvikként ukrán vereségről huhogva tűzszünetet és feltételek nélküli tárgyalást, vagyis de facto ukrán kapitulációt követel, maga tehetné lábhoz az elöltöltős, kovaköves flintáját az EU nehéztüzérsége előtt.

Annál is inkább érthető lenne egy – akár egyoldalú – tűzszünet Brüsszel és Budapest között, mivel ezen esetben szövetségesekről van szó, egy olyan szervezet ellen harcol egy tagország, amelynek – saját bevallása szerint – nem kényszerből, de érdekből a tagja, és – állítólag – e tagság haszonélvezője akar maradni.

Ha Orbán Viktor mégsem köt tűzszünetet, és ha az EU-t nem is, viszont a magyar társadalmat tovább akarja szívatni a Budapest-Brüsszel háborúzás következményeivel, akkor annak nyomós oka kell legyen. Az pedig nem más, mint egyfelől e háborús retorika és az abban elért állítólagos győzelmek mitológiája tartja össze a nehéz felfogású szavazótábort.

Másfelől az EU által megkövetelt jogállamiság és demokráciaminimum komoly akadályokat görgetne a magyarokat és országukat teljes egészében lenyúlni és a lakosság, valamint annak javai fölött korlátlan hatalmat gyakorolni akaró Orbán-klán mozgásterére. A háború tétje tehát nem a magyar szuverenitás, hanem Orbán szuverenitása.

Orbán Viktor azért harcol Brüsszel ellen, hogy az EU semmiben és semmilyen módon ne akadályozza abszolút hatalmának kiépítését és az ország javainak bekebelezését, az úgynevezett nemzeti nagytőke – de jórészt a saját és családja – kezére juttatását. Ezért keresi a szövetséget az EU-n kívül a hozzá hasonló autokratákkal, az olyanokkal, mint a török, az orosz vagy a kínai elnök.

A fentiek fényében hosszú állóháborúra kell felkészülni. Olyanra, ahol a magyar lövészárkokban egyre nagyobb veszteségeket szenvedünk el, míg a szemben álló 400 milliónyi „élőerő” szinte veszteség nélkül lesz képes kitartani, egészen a „vármegyevédő” magyarok teljes kivéreztetéséig.

A megmerevedett frontok fenntartása egyre többe fog kerülni a magyar kormány, de mindenekelőtt a magyarok milliói számára. A szükséges működési feltételek fenntartása érdekében mind nagyobb engedményeket kell tenni az ellenfél Magyarországon működő gazdasági vállalkozásai számára, mert ellenkező esetben nem egyszerűen elveszítjük „nagy honvédő háborúnkat” a nyugat ellen, de még az előtt éhen halunk bele. x

Zsebesi Zsolt