Kompország két szék között

Pápai Gábor rajza

Pápai Gábor rajza

Állítólag a régi szép időkben gyakori volt a „ments meg urunk a magyarok nyilaitól” sóhaj, vagyis isten ments az ellenséges magyaroktól, ami mára: az isten ments, hogy a magyarok legyenek a szövetségeseink szólásra változott.

A magyar külügyminiszter azt szeretné, hogy az amerikai nagykövet ne minősítse a nagy többséggel megválasztott magyar kormány tevékenységét, ne avatkozzon bele az ország belügyeibe, egyáltalán: ne akarja senki megmondani, hogyan éljenek a magyar emberek a saját országukban.

Természetesen az amerikai nagykövet akkor sem tehetne olyasmit, amivel Szijjártó vádolja, ha éppen nem minősített többséggel választott, hanem csak egy kis többséggel, viszont legalább demokratikusan, szabad választásokon győzedelmeskedő erő kormányozná az országot.

Egy szövetséges ország nagykövete, jelen esetben az Egyesült Államoké, viszont azt megteheti, és azért küldték ide, hogy tájékozódjon, mit és miért tesz a magyar kormány, főleg amennyiben Washingtonban úgy látják, hogy annak tettei ellentétesek a NATO-hoz tartozásban vállalt szövetségesi kötelezettségeivel, mert – hogy egyértelműen fogalmazzunk – Budapest az Észak-Atlanti Szövetséggel szemben politizál.

Ha tízmillió magyarból pont tízmillió értene egyet azzal, hogy Orbán Viktor, ahol tud, szembemegy a nyugati világ vezető nagyhatalmaival, a NATO-val és az EU-val, eme szerveztek vezető képviselőinek és tagországaik nagyköveteinek akkor is minimum joga, de inkább kötelessége volna ezért Budapestet figyelmeztetni, mondjon is erről bármit Szijjártó Péter.

Amíg Magyarország az EU tagországa vállalt kötelességeivel egyetemben, amíg hazánk a NATO tagországa az ebből eredő lojalitással és kötelezettségekkel, addig el kell viselnie, hogy szövetségesei, akik eleget tesznek a vele szemben fennálló vállalásaiknak, számonkérik rajta a velük szemben érvényesek teljesítését.

Ez nem addig tart, amíg ez Szijjártó Péternek tetszik, hanem egészen addig, amíg eme szervezetek tagjai vagyunk. Tekintettel arra hogy – Orbán Viktor szerint – van élet az EU-n kívül is, így nyilván a NATO-n kívül ugyanúgy, itt a nagy lehetőség és az alkalmas időpont is, ki lehet lépni e szervezetekből, ahogy tette azt például Nagy-Britannia a Brexittel.

Amíg azonban az EU és a NATO tagjai vagyunk, és ezektől várunk anyagi támogatást, és rájuk bízzuk határaik biztonságát, észszerűbb lenne – már amennyiben az észszerű szónak van még jelentése a magyar nyelvben – ha nem ezen szervezetek ellenségeinek érdekeit képviselnénk, hanem éppen ellenkezőleg.

Ebből eredően jobb lenne, ha nem a nyugati szövetségi rendszerek vezetőit és e szervezetek tagországainak nagyköveteit alázná feltűnő aktivitással a magyar külügyminiszter napi rutinból, hanem helyette a magyar kormányzati sajtó nehéztüzérsége számára új célpontokat jelölne ki a külügyminisztérium felderítése, és a füstölgő propaganda ágyúcsöveket még időben nyugati irányból kelet felé fordíttatnák.

Ellenkező esetben a magyar kompország – hogy külügyminiszteri szintű diplomáciai képzavarral éljek – két szék között a földön fog kikötni, mégpedig keményen landolva, tekintettel arra hogy bár nálunk, Magyarországon minden másképpen van, az ország vezetői a magyar emberek nevében mindent a józan ésszel ellentétben tesznek, a gravitáció, magyarul a tömegvonzás törvénye – ha egyéb már nem is – azért még itt is érvényes. x

Zsebesi Zsolt