A szellemi restség magyar megfelelője a Gyurcsányozás és a Sorosozás. Mintha ennek a két semmilyen magyarországi politikai hatalommal nem rendelkező személynek érdemi befolyása lenne hazánk gazdasági, politikai és lelki állapotára, mert a valóságban egy mákszemnél nem sokkal nagyobb ilyenjük van.
Könnyebb a politikai cirkuszi porond szereplőinek a Jobbiktól az MSZP-ig terjedő skálán semmi mással nem foglalkozni, mint azzal, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a DK vezetője milyen káros rájuk nézve, pedig valójában e pártok vezetői okozzák a legtöbb kárt saját pártjaiknak.
A demokráciát komolyan gondoló ellenzéknek eszébe se juthatna, hogy bármelyik ellenzéki párt létjogosultságát, választott vezetője legitimitását kétségbe vonja, mi több, saját tehetetlenségét és eredménytelenségét e párt vezetőjének személyére vezesse vissza. Aki Gyurcsányozik, az ékes bizonyítékát adja annak, hogy nincs saját elképzelése és ereje, hogy azt megvalósítani képes legyen.
Ahogy Orbán külpolitikája csődjét Sorosra, úgy az ellenzék hazai kudarcait Gyurcsányra keni. Egy Márki-Zay Péter nevű magánzó egyenesen politikai programot épített a Gyurcsány és felesége ellenességre, azt bizonygatva, hogy e két személlyel nem lehet Orbánt megverni, csak ő képes arre, mert Orbánnál is jobban utálja a Gyurcsány családot.
Valószínűleg a magyar ellenzéki pártoknak kevesebb szégyent kellene nyelniük saját maguk teszetoszasága, elvtelensége és sikertelensége miatt, ha nem lenne velük szembe állítható a gyurcsányi modell, ami jobban működik, mint az övék. Aki Gyurcsányozik, az implicite ezt ismeri be.
Érdekes lenne, ha mondjuk a Samsung azzal házalna, hogy mennyivel jobb lenne neki és az egész ázsiai mobiltelefon-gyártásnak, ha az Apple visszavonulna, és felhagyna az Iphonja fejlesztésével. Azzal, hogy az amerikai cég a saját gyártmányát erőlteti, árt az egész iparnak.
Talán a demokrácia is egyfajta politikai versengés, amely – ha feltételei adottak, vagyis mindenki pályára léphet – kitermeli a fogyasztó számára a legjobb termékeket, és a verseny gátat szab a kamu termékeknek is. A magyar ellenzék, ha komolyan veszi önmagát, akkor ne egymással foglalkozzon, hanem az ellenféllel és a választóival.
Reményeink szerint minden magyar ellenzéki pártnak van ellenfele, és az nem egy másik ellenzéki párt, hanem a kormánypárt, vannak választói, és azok nem az ilyen-olyan kormánypárti szavazók, hanem a másik oldalt preferálók. Ha nem így van – és most mintha ez lenne a helyzet –, akkor nem állunk jól. Mondhatnám, magyarként csehül állunk. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 