Orbánék rádöbbentek, hogy rossz lóra tettek?

Az indexen vasárnap megjelent cikk Oroszország elkerülhetetlennek látszó bukásáról és a várható posztbirodalmi helyzetről fordulatot vetíthet elő a magyar külpolitikában, de a kormányzati propagandában mindenképpen.

Az írás minden kommentár nélkül veszi át a nyugati elemzéseket, amelyek Putyin személyes történelmi tévedésének és Oroszország gazdasági és politikai zsákutcába manőverezésének tulajdonítja Moszkva ukrajnai háborús kudarcát.

Fontos megállapítása az írásnak, hogy a nyugatnak fel kell készülnie Oroszország szétesésére, az ebből eredő kontinentális méretű esetleges hatalmi űr és az abban kialakulható zűrzavar kezelésére, amelyben nem lehet elkövetni ugyanazt a hibát, ami a Szovjetunió szétesésekor megesett, hogy a káoszba zuhant Szovjetunió romjain az orosz birodalom fennmaradása mellett tették le a garast.

Ehelyett azokat az orosz szatellit államokat kell a nyugatnak a szárnyai alá vennie, amelyek képesek lehetnek a birodalom szétesése, de ha nem, annak történelmi meggyengülése utáni helyzet stabilizálására, vagy legalábbis az agresszív utódállamok vagy Oroszország erőszakos fellépésének megakadályozására. Különös tekintettel az orosz kézben lévő nukleáris fegyverekre.

A nyugati mainstream értékelésének közzététele az index.hu oldalon azt jelzi, hogy valami világosság ébred a ködös kormányzati agyakban. Egy “petróleummécses” kezd pislákolni. Ennek belpolitikai vonzata a nullához közelít, de komoly befolyása lehet a külpolitikai irányvonalra mind gazdasági, mind politikai téren. Beleértve a szomszédos országokkal, mindenekelőtt Szerbiával, de az egész Balkánnal kapcsolatos magyar álláspontot is.

Az egymilliós kérdés az, hogy Orbán kész-e egy 180 fokos fordulatra, vagy megkockáztatja, hogy továbbra is a nyugattal szemben politizál, jelentsen is ez akármit, mivel Oroszország mellett egyre nehezebb lesz kiállnia. Amennyiben a nyugat ellen dönt, vereségre és bukásra van ítélve, még akkor is, ha a magyar társadalom további 10 évre hajlandó lenne asszisztálni fasisztoid rendszerének fennmaradásához.

Amennyiben – mint azt már annyiszor megtette – arcpirulás nélkül vált, és hátramenetbe kapcsol, akkor is a bukása a legvalószínűbb, mivel azon társadalmi rétegek újraprogramozása, amelyek most az orbáni rendszer támaszát jelentik, nem lesz egyszerű, bár nem állíthatjuk, hogy a kormányzat elsöprő médiafölénye mellett ez lehetetlen volna.

Orbán rendszere gazdasági gyengesége miatt fog csődbe menni, ahogyan Putyiné is. A nyugati felismerés, hogy Moszkvát semmilyen érdekből nem szabad támogatni nagyhatalmi státusza fenntartásában, azt is jelenti, hogy Brüsszel és Washington, az EU és a NATO sem fog olyan ürügyet keresni, ami az orbáni rezsim túlélését tartaná a nyugat érdekének.

A fegyvert, amit Orbán a nyugat ellen használt, nevezetesen a magyarországi nyugati befektetéseket, könnyen fel lehet használni a rezsim ellen is. Magyarország nyugati kitettsége jóval nagyobb, mint fordítva. A Moszkva elleni politika elvét követve a nyugat pontot tehet az orbáni éra végére. Ennek sikeréhez azonban új magyar ellenzékre is szükség van.

A magyarországi demokratikus ellenzéknek rá kell döbbennie végre, hogy az orbáni rendszer keretei között semmilyen ellenzéki munka eredményre nem vezethet. Egyedül a rendszer elleni frontális támadás a siker záloga. Magát a rendszert, és nem annak politikáját kell megkérdőjelezni.

Az ellenzéknek nem szabad az orbáni politika egyes elemeinek megváltoztatására törekednie, mert az nem hozza meg a várt, átfogó változást, rendszermódosítást. Ugyanoda vezet, mint Brüsszel politikája, amely a rezsim EU-komforttá tételére irányul. A cinkelt választásokra gyúrás és az impotens parlamenti munka erőltetése kizárólag Orbán érdekeit szolgálja.

Brüsszel feltételeket szabó politikája csak látszatengedményeket hozhat. Annak ellenére, hogy az Európai Uniónak komoly fegyver van a kezében az uniós támogatás befagyasztásával, amihez hasonló eszköze az ellenzéknek nincs.

Az új magyar ellenzéknek tehát rá kell döbbennie, hogy nem lehet egyszerre azért dolgozni, hogy a magyar társadalmat a lehető legkevesebb veszteség érje a rezsim uralma alatt, és azért, hogy kivegyék a hatalmat Orbán kezéből. A kettő kizárja egymást.

Fájdalmas, az egész társadalmat rosszul érintő nagy műtétre van szükség, ami jelentős vérveszteséggel, fertőzésveszéllyel, átmeneti komoly egészségromlással jár, de az egyetlen lehetősége annak, hogy a beteg, vagyis Magyarország egy hosszú rehabilitációs időszak után visszanyerje az egészségét.

A klaviatúra és az orális politizálás helyett – képletesen – kézbe kell venni a szikét, és meg kell ejteni az első vágásokat. Igen. Élő testen kell operálni, altatás nélkül, csak kevés fájdalomcsillapítással, mert a műtétet a harctéren, és nem steril kórházi körülmények között kell elvégezni.

Az ellenzék teszetoszasága az oka annak, hogy mára – maradva a kórházi hasonlatnál – nem pszichiáterre, már nem belgyógyászra, de sebészre van szükség. Amputálásra, szervátültetésre, nyitott szívműtétre. Nem azért, mert ezt szeretjük, hanem mert nincs más lehetőség, már amennyire a beteg (Magyarország) életét meg akarjuk menteni. x

Zsebesi Zsolt