Az oltatlanok mindannyiunkat veszélybe sodornak

Ki kell mondani, mert ez az igazság, és a felelősségérzet is ezt diktálja, bármit is mond erről a magyar kormány, és bármilyen kormány, bármilyen megfontolásból: az oltatlanok mindannyiunkat veszélybe sodornak. Először és leginkább saját magukat.

Az oltatlanok tehát mindenkit veszélyeztetnek, akik elől a kórházakat be kell zárni, mert ott koronavírus-fertőzötteket kezelnek. Ők is felelősek az elhalasztott és elmaradt orvosi kezelésekért, műtétekért, az egészségügy túlterheléséért. Mindannyian, azok, akik eddig nem oltatták be magukat, és nem is tervezik ezt.

A magyar társadalom egészéért minden magyar állampolgár felelősséggel tartozik. Nincs olyan velünk élő magyar ember, aki valamilyen formában ne élvezné az előnyét annak, hogy egy társadalom tagja, amelyben az emberek saját maguk mellett másokért is felelősséget vállalnak.

A magyar társadalom is úgy van megszervezve, hogy amikor sokan alszanak, mások értük virrasztanak, amikor emberek százezrei pihennek, kikapcsolódnak, mások szolgálatban vannak, amikor egyesek egészsége megromlik, orvosok és egészségügyi dolgozók éjt nappallá téve igyekeznek a segítségükre lenni. Amikor az emberek dolgoznak, az iskolákban a tanárok a gyerekeiket oktatják és nevelik helyettük.

Az egymás iránti felelősség és szolidaritás tartja egybe a társadalmakat, és, ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a világot is. Ha sokan nem vetik magukat alá ennek az – elsősorban – erkölcsi szabálynak, megromlik valamennyiünk életminősége, és nemcsak az elveink, de a társadalmak működése és tagjainak az élete is veszélybe kerülhet.

Felesleges ezt hosszan magyarázni, amikor a környezetszennyezés és a klímaváltozás nap mint nap bizonyítja, hogy csak együtt, egymásért felelősséget vállalva maradhatunk emberi módon életben a földön.

Azt is látjuk természetesen, hogy a saját érdek előbbre helyezése miatt és egyéb indítékból sokan nem akarnak eleget tenni a közös felelősségvállalásból rájuk háruló feladatoknak. Nemcsak egyes emberek, hanem társadalmi csoportok, vallási közösségek, vállalkozások, egész országok vagy azok vezetői sem.

Ha egy társadalom kisebbik hányada ön- és közösségveszélyes magatartást tanúsít bármilyen megfontolás vagy meggyőződés alapján, akkor a többségnek joga van a saját maga élete védelmében a kisebbségtől szolidaritást és áldozatot követelni, amennyiben azok számára áldozatot jelent mások érdekeinek a tiszteletben tartása, ha a sajátjukat nem is tartják tiszteletben.

Ha valaki ittas állapotban vagy kábítószer hatása alatt mások életét veszélyeztetve ül a volán mögé, az a világon mindenütt bűncselekménynek számít. Aki ilyet tesz, az a társadalom szankcióival kell számoljon. Aki ma nem oltatja be magát, bármilyen indokkal, a legjobb tudásunk szerint ugyanezt a bűnt követi el. Ártatlanok életét kockáztatja a sajátja mellett.

Ezért nem lenne ördögtől való, ha Magyarországon vagy akár egész Európában, de a világon is, újragondolnánk a koronavírus elleni oltás megtagadása elleni fellépést. Minimum azzal, hogy akik – minden racionális érvelés ellenére – nem oltatják be magukat, azok személyi szabadságát csak és olyan mértékben, de korlátoznánk, amilyen mértékben ezzel a beoltottak és a többiek életét védenénk.

Magyarul: aki nem oltatja be magát, azt el kell tiltani minden olyan tevékenységtől, amivel mások egészségét és akár életét veszélybe sodorhatja. Erre vannak már gyakorlati példák, mint például az oltatlanok kizárása számos közösségi tevékenységből vagy eltiltása egyes szakmák gyakorlásától.

Ez nem az oltatlanok jogainak korlátozása, hanem a társadalom oltott és a saját, valamint a társadalom többi tagja érdekeit szem előtt tartók jogainak védelme. Valójában ez valamennyiünk érdeke. Azoké is, akik nem akarják magukat beoltatni. Ha ők vagy családtagjaik nem kerülnek orvos elé, műtőasztalra, mert a kórházak, az egészségügy túl van terhelve, akkor ennek ők és a családjaik is áldozatul esnek.

Az más kérdés, hogy az első számú felelősség azok vállán nyugszik, akiket a társadalom felhatalmazott arra, hogy a közösség érdekeit védjék, a közösség, az egész társadalom érdekében törvényeket hozzanak, szabályokat szabjanak meg, olyanokat, amelyek az emberek életét és biztonságát szavatolják.

A kormányok és a törvényhozók felelőssége a társadalom egyes tagjainak személyes felelősségénél is nagyobb, mert a hatalom gyakorlásával együtt olyan jogköröket és azokkal járó kiváltságokat kaptak, amelyekért cserébe a társadalom joggal várhatja el tőlük, hogy azokkal élve eleget tegyenek a küldetésüknek, és kövessenek el mindent az emberek érdekeinek, életének védelmében.

Ezt várjuk a magyar kormánytól is. Tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy az egész világot sújtó pandémia ne követeljen nagyobb áldozatokat emberéletben Magyarországtól, mint más országok lakóitól, vagy legyen azoknál is eredményesebb a magyar életek védelmében.

Sajnálatos módon most nem ezt tapasztaljuk. Helyette párt- és hatalompolitikai játszmát, a társadalmat félreinformáló és tudatlanságban tartó, hazug propagandakampányt és felelősséghárítást tapasztalunk azok részéről, akik felelősséggel tartoznának mindannyiunk életéért és biztonságáért.

Ezen mielőbb változtatni kell, mert lehet, hogy ilyen taktikázással választást lehet nyerni, a hatalmat meg lehet tartani, emberek millióit be lehet csapni, de – mint keresztény politikusok – a mennyországba biztos nem, és lehet, hogy még a pokolba is nehéz lesz az ítélet napján komoly protekció nélkül bejutni.

Sajnos ugyanakkor kétlem, hogy a keresztény értékrend érdekli azokat, akik ugyan a keresztény elveket éjjel álmukból felriasztva is hibátlanul fel tudják mondani, de azokat gyakorolni nem képesek az élet egyetlen területén sem, akár csak egy percig és egy cseppet is. x

Zsebesi Zsolt