A statisztikák szerint Németországban az AfD nevű szélsőjobboldali párt hívei között a legalacsonyabb az oltottak aránya, továbbá a keleti, a volt NDK tartományok lakossága ódzkodik a legjobban attól, hogy szabaddá tegye a felsőkarját egy szuri erejéig, vagyis a liberális polgári demokráciát nem annyira kedvelő társadalmi csoportok adják a kórházak intenzív osztályai lakóinak nagyobb hányadát.
Magyarországon is úgy hírlik, hogy a Fidesz hívei kevésbé oltáspártiak, mint az ellenzéki összefogásra szavazni tervezők, vagyis a Fidesznek minden politikai erőviszonyváltozástól és hangulateltolódástól függetlenül is azzal kell számolnia, hogy – mondjuk úgy – „természetes” úton is csökkenni fog a szavazóinak a száma, bár ezért csak önmagát hibáztathatja.
A helyzet az, hogy a liberálisok és a baloldal – hiába hirdette hónapokon keresztül a Fidesz az ellenkezőjét – oltáspártiak, és a híveik is az országos átlagnál nagyobb arányban oltatták be magukat, vagyis a Fidesz természetes fogyása is az ő malmukra hajtja a vizet, relatívan emelve arányukat a szavazók táborában.
Németországban Bajorországban a legrosszabb a helyzet, ahol a kórházak azzal számolnak, hogy két héten belül elfogynak a rendelkezésre álló intenzív ágyak, és az orvosoknak dönteniük kell, kik azok, akiknek nem tudják a legmagasabb szintű ellátást biztosítani. Ezzel kapcsolatban számos etikai és akár politikainak is minősíthető dilemmával kerülnek szembe a gyógyítók.
A koronavírusos páciensek döntő többsége oltatlan, és csak kis hányada a kórházban ápoltaknak oltott. Ezért felmerül, hogy talán az oltatlanokat kell előre venni, és őket kell a lélegeztető gépre kötni, nem az oltottakat, akiknél általában a fertőzés lefolyása enyhébb, és nagyobb az esélyük az intenzív terápia nélkül is a túlélésre.
Ezt megkérdőjelezik azok, akik szerint a normakövető, a javasolt oltást felvevő polgárokat miért kellene hátrább állítani a sorban azok mögé, akik a saját akaratukból nem tettek meg mindent az egészségükért, amivel másokét is veszélybe sodorták, még a bajor kórházakban is, ahol egyébként már most elhalasztani kényszerülnek a tervezett műtétek mintegy felét.
A dilemma nem kicsi és valószínűleg nincs rá etikus válasz, hiszen az orvosoknak nemigen van joguk egy májátültetésnél sem a donorra várakozók között hátrább sorolni azt, aki súlyos alkoholistaként maga tette tönkre a máját, azzal szemben, aki egy fertőzés miatt szorul májátültetésre. Vagyis: nemigen lehet más szempont, mint az, ki mennyire szorul orvosi beavatkozásra, függetlenül attól, hogy mi a kórelőzménye.
Ezért is szorgalmazzák a bajor orvosok, hogy a kormány minél előbb hozzon a járvány terjedését lassító intézkedéseket, legyenek is azok bármilyen fájdalmasak a társadalom számára, mert az egészségügyi rendszer összeomlása lényegesen nagyobb, emberi életekben és nem csak gazdasági veszteségben mérhető károkkal járhat.
A politika felelőssége példátlanul nagy, azoknak a vezetőknek a legnagyobb, akik bár tisztában vannak a helyzet komolyságával, rendelkezésükre állnak a szükséges információk, ahelyett hogy azok nyilvánosságra hozatalával segítenék az embereket abban, hogy racionális döntéseket hozzanak a saját és a családjaik egészségének védelme érdekében, félrevezető jelzéseket küldenek az embereknek.
Tisztességes, objektív tájékoztatás helyett titkolóznak, adatokat hamisítanak, választási megfontolásból ködösítenek, és bagatellizálják a problémát, sőt, ami a legvisszataszítóbb, másokra hárítják a felelősséget a szükséges döntések meghozataláért. Az egyénekre vagy éppen a munkaadókra.
Németországban és Ausztriában már komoly döntések születtek a negyedik hullám következményeinek enyhítésére. Ott is mindenki tisztában van azzal, hogy egy újabb teljes zárás nagy társadalmi és gazdasági károkkal járna, de azzal is, hogy az emberek életének védelme mindennél előbbre való, és ha a szükség úgy hozza, akkor az elengedhetetlen intézkedéseket el kell határozni.
Magyarországon mintha erről még csak beszélni se akarna a vasárnapi kongresszusára gyúró, és vezérét, Orbán Viktort újraválasztani készülő Fidesz. Az ország legfelsőbb vezetése nem a járványhelyzettel, hanem a lakosság választások előtti hangulatjavításával van elfoglalva.
Az agytröszt a Fidesz „Vidám Vasárnap”-jára, a pártkongresszus előtti napra időzítette egy 750 milliárdos adócsökkentés bejelentését. Ennyivel fog nőni a költségvetés hiánya, akkor, amikor minden fillérre szükség lenne a járvány elleni védekezéshez, a járvány miatt sújtott vállalkozások és a lakosság százezreinek megtámogatásához.
Orbán Viktor kész magyarok ezreinek életét feláldozni a hatalom oltárán. Nem számít semmi, csak egy számít: parlamenti választást nyerni, Orbán hatalmát minden lehetséges eszközzel fenntartani, elkerülni, hogy a demokrácia szabályai szerint egy másik politikai opció kezébe kerülhessen az ország kormányzása, mert az egyenlő lenne a Fidesz-bűnbanda főkolomposainak felelősségre vonásával. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 