
Energiaügyi miniszterünk szerint a lakosság átlagfogyasztásánál fizetett gáz- és villamosenergia-ár a legalacsonyabb Európában, amire joggal büszke a kormánya.
Pont mint a nagyapa, aki 80 éves, és az unokája 10. Átlag 45 évesek, a legszebb férfikorban vannak. Átlag. Csakhogy a 80 éves nagyapa már nem, a 10 éves unoka meg még nem tud.
A miniszter elfelejti, hogy mindazok, akik az átlag fölött fogyasztanak, azok erősen a kasszához vannak szólítva. Köztük az önkormányzatok, akik a lakosság szolgálatában állnak, vagy állnának, ha fizetni tudnák az energia árát.
A miniszter azzal biztat, hogy a közpénzből, vagyis a magyar adófizetők által befizetett pénzekből a jövőben is megtartják a mesterséges árakat. Az átlagos fogyasztásúaknak ugyanazt az árat fogják számlázni, mint eddig, és az a fölött fogyasztók is ugyanazt a magasabb árat fizetik majd, mint most.
Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, mennyibe fog kerülni a gáz és az áram a jövőben, az ígéret szerint a lakosság egy része a lakosság egészének adóiból, vagyis a saját pénzéből támogatott áron, míg a másik része – még ha olcsóbb lesz is a piacon, mint most – mai, magas áron kapja majd az energiát.
A legérdekesebb kérdést a végére hagytam: a Központi Statisztikai Hivatal (még nincs Nemzeti Statisztikai Hivatal) legfrissebb adatai szerint, áprilisban 24 százalék volt az infláció hazánkban, de az energiaárak több mint 40 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest.
Akkor most megvédték a rezsicsökkentést, vagy nem? Kiknek nőtt 40 százalékkal az energia ára? A kérdés nagyon aktuális, főleg annak fényében, hogy a 24 százalékos inflációtól alaposan elmarad a bérek és főleg a nyugdíjak növekedése, vagyis a magyar lakosság reáljövedelme immár hónapok óta csökken.
Akkor tehát igazán arra lehetünk büszkék, hogy az átlag magyar ember rosszabbul él, mint egy évvel, még rosszabbul, mint két évvel ezelőtt? A nem átlagemberek viszont jobban? Köztük a legkevésbé átlagbérből élő, Orbán Viktor, kifejezetten.
Orbán Viktor kormányfői fizetése 2010 óta egészen tavalyig havi bruttó 1 millió 507 ezer forint volt. Jóval magasabb az átlagbérnél. De még ez alatt az időszak alatt is jelentősen nőtt a tényleges bére, mert az alapfizetéséhez hozzá kellett számítani a minden magyar parlamenti képviselőnek járó alapilletményt.
Ami 2014-ben 231 ezer forintról 747 878 forintra, 2018-ban pedig már 891 ezer forintra nőtt.
2019-től pedig megszavazták, hogy ne csak a választások évében növekedjen ez az összeg, hanem az átlagkeresethez legyen kötve. Így azóta évről évre fokozatosan emelkedik a képviselők jövedelme, és így idén ez az „alapbér” mintegy bruttó 1,3 millió forint.
Az új törvény értelmében Orbán Viktor eddigi 1,5 milliós tiszteletdíja most Kövér László házelnöki fizetésével egy szintre, havi bruttó 3,5 millióra nőtt, és ehhez jön még az 1,3 milliós képviselői alapilletmény, amivel 4,8 millió lett a havi fizetése.
Erre méltán lehet büszke az energiaügyi miniszter és minden magyar ember, hiszen a kormányfő fizetését annak ellenére sikerült emelni, mégpedig nem kicsit, hogy a dollárbaloldal Brüsszelben sikeresen akadályozza az uniós pénzek kifizetését Magyarországnak, ami miatt nem tudják végrehajtani a pedagógusok fizetésemelését, pedig a kormány nagyon akarja.
Orbán Viktor bérének látványos megemelése viszont komoly pofon Brüsszelnek és a dollárbaloldalnak. Koki és saller a javából. Azt bizonyítja, hogy a magyar kormány boldogul Brüsszel és a hazaáruló baloldal támogatása nélkül is.
Már amennyiben a kormánytagok és mindenekelőtt a miniszterelnök jólétéről, béréről van szó. A futottak még magyar tömegek várjanak a sorukra, vagy ha nem tetszik, menjenek panaszra Brüsszelbe.
A kiváltságosok magas bérének reálértékét törvény védi. Vigyáznak a politikusink a maguk jólétére, szemben a tömegekével. A keresztény jobboldali kormány a pedagógusok javadalmazásának rendbetételét például egyenesen a baloldalra, konkrétan az Európai Unió kénye-kedvére bízza. Ad-e rá pénzt vagy nem?
Egyébként legyünk őszinték! Nem az a bajunk Orbán Viktorral, hogy mennyit keres, hanem az, hogy mit művel a pénzünkért. Eddigi katasztrofális produkciójáért akkor is alfelén kellene rúgni, ha mindezt egy pedagógusi átlagbérért követte volna el. x
Zsebesi Zsolt