
A politikusok közül nem mindenki az, akinek látszik, viszont sokan erősen hasonlítanak nemzeti büszkeségünkre, Orbán Viktorra. A teljesség igénye nélkül néhány példa:
Az újabban a semlegességgel, de legalábbis az el nem kötelezettséggel kacérkodó Orbán Viktor figyelmébe ajánlom, hogy Josip Broz Tito, az egykori Jugoszlávia elnöke, az el nem kötelezett országok mozgalmának alapítója Horvátországban született, Szlovéniában halt meg, és Szerbiában temették el. Orbán Viktor temetéséről még nem intézkedtek. Halálának helye ismeretlen. Sajnos Magyarországon született. De hogy itt éri a halál, az kétséges. Mert Orbán élt, él és élni fog.
Pontosan úgy, mint Vlagyimir Iljics Lenin is, aki tisztán orosz szárnazású politikusként Uljanov néven született Oroszországban, de azért csak a Szovjetunióban halt meg, de hogy teljesen tipikusan orosz nemzeti legyen az életrajza, hagyta magát három évre Szibériába száműzni, majd az ottani élmények hatására meg sem állt Svájcig, de lakott Németországban és Londonban is.
Hazatérése után rendbe akarta rakni Oroszországot, de mint ahogy az előtte és utána senkinek, neki sem sikerült. Ezen annyira elkeseredett, hogy agyvérzést kapott, és néhány év múlva meghalt. Orbán Viktorhoz hasonlóan több mint 20 évig volt a Fideszhez hasonló bolsevik párt vezetője, és legalább annyian és annyira imádták, mint Orbánt. Majdnem ugyanazért: mert nagy szerepe volt abban, hogy Oroszország kilépett az első világháborúból, ahogy Orbán is azzal büszkélkedik, hogy nem lép be a harmadikba.
A Lenint követő másik halhatatlan, bizonyos Joszif Visszarionovics Sztálin (születési neve: Ioszeb Dzsugasvili) édesanyja grúz, édesapja oszét, Grúziában született, a Szovjetunióban halt meg, és kultuszát Oroszország jelenlegi elnöke, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin ápolja. Van ott is kavarodás gazdagon.
Adolf Hitlernek sem volt sima az élete. Ausztriában született és Németországban halt meg. Közben kirobbantott egy világháborút, amit óriási áldozatok árán elveszített. Már 1921-ben megpróbált puccsal hatalomra kerülni, de ez neki sem, ahogyan jóval később 2006-ban Orbán Viktornak sem sikerült. Hitlert azonban Orbánnal ellentétben börtönbe zárták a puccsért, ahol megírta a Mein Kampf című könyvét. Miután szabadlábra került, megnyerte a választásokat, ahogy az elvetélt puccs után Orbán is.
Nem lenne szép a két politikust komolyan egy platformra helyezni, hiszen míg Hitler igazi háborús bűnös volt, és Führernek (vezetőnek) neveztette magát, Orbán Viktort nem kell nemzetvezetőnek hívni, és nem is háborús bűnös, csak vonzódik hozzájuk, néhányat példaképének, barátjának tekint közülük, és egyet-kettőt támogat is.
Talán Silvio Berlusconi életpályája áll a legközelebb a mi Orbánunkéhoz. Nem véletlen, hogy egy életre szóló barátság köti őket össze. Sok a hasonlóság kettejük között. Például Berlusconi négyszeres kormányfője országának, mint Orbán. De Berlusconi csak az összes olasz tévétársaság felét birtokolta, hogy kormányfő maradhasson, miközben Orbán ugyanebből a célból legalább a négyötöd részét. Igaz, hogy Silviónak saját focicsapata volt, de csak egy, míg Orbáné az egész magyar foci. Tegyük hozzá, hogy Berlusconi egyetlen csapatát AC Milánnak hívták.
Az üzleti életben mindketten sikeresek. Berlusconi országa egyik leggazdagabb vállalkozója, ahogyan Orbánról is ezt rebesgetik, és érdekes, mindketten ingatlanbiznisszel indítottak, igaz, Orbán csak egy pártszékházzal, Silvio mindjárt egy milánói lakóparkkal. Abban is közös a pályájuk, hogy rendre kapcsolatba hozták mindkettejüket a szervezett bűnözéssel.
Berlusconi lakásában lakott három évig egy maffiafőnök, de ezért nem marasztalták el, mert nincs olyan olasz törvény, ami ezt tiltaná. Ahogy Orbánnak sem görbült meg a haja szála sem azért, hogy együtt ül a kormányban Magyarország egyik legnagyobb maffiafőnökével, aki ma éppen belügyminiszter, és hozzá tartozik az egészségügy, de az oktatás is. Igaz, Orbán kesztyűbábja a legfőbb ügyész.
Abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindketten rajonganak Vlagyimir Putyinért, és barátságukkal tüntetik ki a nemzetközi elfogató parancs hatálya alatt álló volt KGB-ügynököt. Abban viszont nem, hogy míg Silvio él-hal a nőkért, minél fiatalabb, annál jobb, addig Orbán Viktor, igazi reformátusként, katolikus templomokban ájtatos manóként dicséri az urat, mint az egyetlent, akit elismer maga fölött. Már amennyiben mindenki az, aminek látszik. x
Zsebesi Zsolt