
Anglia (fociban) 1963-ban játszott a világ ellen (England v Rest of the World). Az angolok 2-1-re győztek. A fociban – szemben a világpolitikával – minden lehetséges. Az is, hogy egy ország nyer az egész világ ellen.
Az angol csapatban 1963-ban olyan nevek szerepeltek, mint például: Gordon Banks a kapuban, Bobby Charlton a csatársorban. A világválogatottból kiemelném: Lev Jasint a kapuban (orosz), Alfredo di Stéfanót (argentin), Eusébiót (portugál), Gento (spanyol), a cserepadon pedig egy Uve Seler (német) és egy Puskás Ferenc (magyar) várt a bevetésre.
Hatvan évvel később Magyarország áll fel a világgal szemben. Mégpedig a világpolitika göröngyös pályáján. A 2023-as magyar csapat sem akármilyen. A kapuban a jó nevű Szalay-Bobrovniczky Kristóf. A támadó sorunk a legveszélyesebb (főleg saját magunkra nézve) Orbán Viktorral, Szijjártó Péterrel, hogy csak a nagyágyúinkat említsem. De ott van még a kiismerhetetlen cseleiről híres Rogán Tóni, vagy a távoli (mellé)lövések mestere, Kósa Lajos.
Természetesen az ellenfél is jó nevekből áll. Élén a rendkívül tapasztalt, de már gyenge erőnlétű amerikai Bidennel, aki csapatkapitányként hátulról irányítja a védelmet, és szervezi a támadásokat. Előtte sorakoznak fel olyan nem rossz erők, mint a fiatal kanadai Justin Trudeau vagy a francia Emmanuel Macron, Rishi Sunak az Egyesült Királyság játékosaként, vagy a nem túl kemény középpályás német Olaf Scholz, de a keménységéről híres lengyel Mateusz Morawiecki sem akárki. Kínai és orosz játékost nem válogattak be.
A magyar gárda esélyeit a brit fogadóirodákban a nullával egyenlőnek ítélik. Annak ellenére, hogy Kína, Oroszország, Törökország a magyarokra fogad, de talán még Azerbajdzsán is a magyarokban bízik, hogy Fehéroroszországról már ne is beszéljek.
Mégis, mivel a játék itt nem babra megy, hanem milliárdnyi dollárra, euróra, hatalomra és bukásra, a vereséget nem lehet a meccs utáni banketten békés poharazgatással elütni. Ezen a pályán milliárdos ipari potenciálok, GDP-hegyek, katonai és ipari technológiák állnak a magyar csapattal szemben.
A magyar válogatott – az említett összetételben – hazai pályán is gyengén muzsikál a maga kilenc és fél millió lakosával és az ellenfél gazdasági erejéhez mért mákszemnyi gazdasági teljesítményével, amit egyébként nagyrészt vendégjátékosoknak köszönhet. De hát innen (lenne) szép nyerni.
A két csapat közötti különbséget a GDP, a technológia, az egy főre jutó GDP tekintetében egy jó edző nagyban csökkentheti. A világválogatottat a jó nevű, nagy tapasztalatú filantróp, Soros György dirigálja. Nagy spekuláns, előre tudja az ellenfél lépéseit, és arra készíti fel a csapatát.
A magyar csapat a Fradi sikerein felbátorodva orosz edzővel vág neki a megmérettetésnek. A mi kapitányunkat Vlagyimir Putyinnak hívják, aki főleg a kulcsjátékosok pszichés felkészítésére, hatékony motiválásara helyezi a hangsúlyt, mindig van meglepetés a tarsolyában. Bomba edző. (Mondhatni, atombomba.)
Az ellenfél taktikáját titok övezi. A magyar csapat azonban a jól bevált kontrákkal fog operálni. Bármit is lép az ellenfél, mi kontrázunk. Ha kell, akár vétózunk is. Ezzel csak ritkán lehet győzni, de ha a gyors kontratámadásokhoz hatékony védekezés párosul, elkerülhető a totális fiaskó.
Ez nem a kicsik ősi fegyvere a nagyokkal szemben. Nem Dávid parittyája Góliát ellen. Ugyanis a magyar parittyagyárat már régen privatizálták, aztán eladták egy nyugati kőbaltagyártó multinak, aki Kínába tette át a termelést. Ezt jól elbaltáztuk.
Így aztán itt állunk letolt (kínai) gatyával. Már a kőbaltát is importálnunk kell. A csapatnak az ellenfélhez kell könyörögnie, hogy adjon a játékosaink fizetésére, szerelésére. Már saját labdánk sincs. Az is mindig az ellenfél térfelén pattog. Mi így labdába se rúgunk ugyan, de a legjobb szurkolóink nekünk vannak.
A Fradi kemény magjából verbuválódott rohamosztagaink most az egész világ ellen készülnek. Ezeknek a fiúknak – szemben a magyar ellenzékkel – az identitásuk teljesen rendben van. Ők tisztában vannak a lényeggel, hogy bár az orosz-ukrán háborúban egyik félnek sem kell drukkolni, de ettől függetlenül őszintén utálni kell az egész rohadt nyugati világot. x
Zsebesi Zsolt