Bartusnak igaza van, fájjon is ez sokaknak

Az orbáni rendszerben soha nem lesznek szabad, demokratikus, az ellenzék által is megnyerhető választások. Ezért azokra gyúrni pótcselekvés, politikai rövidlátás, a rendszerváltás elárulása, kapituláció Orbán előtt.

Lehet Bartus Lászlót az Amerikai Népszavánál szeretni meg nem szeretni, ehhez mindenkinek született joga van. Lehet vele egyetérteni, meg lehet nem egyetérteni. De aki változást akar Magyarországon, meg akarja állítani Orbán ámokfutását, annak érdemes lenne az írásait – ha nem elég érthető számára – kétszer, háromszor is elolvasni.

Abban ugyanis évek óta az áll: egy diktatúrában, nem létező demokratikus berendezkedésben, igazságtalan és csak a hatalmat szolgáló választási rendszerben a sajtó egy kézben tartása mellett nem lehet választásokat nyerni. Ha mégis lehetne, akkor nem lesznek választások. Lesz helyette nemzeti konzultáció, hiszen már ma is elég Orbánnak arra hivatkozni ahhoz, hogy azt csinálja, amit csak akar a magyar emberek nevében az országával, a magyarjaival.

Nem mindjárt az ellenzék ellensége, aki bírálja annak stratégiáját, vagy rámutat az értelmetlenségére, kontraproduktivitására, sőt áruló jellegére annak, hogy a magát demokratikusnak nevező ellenzék lassan évtizedek óta a parlamentben ülve, interpellálva és napirend előtt kérdezgetve legitimál egy diktatúrát, amelyet az érvényes törvények betartásával megbuktatni, de még csak moderálni sem lehet.

Igen, itt nem a parlament megjátszására, a demokrácia mímelésére, milliós fizetésekért kényelmes szájtépésre, hanem harcra és harcra buzdításra lenne szükség. Az orbáni rezsimet nem választáson fogja egy potens ellenzék legyőzni, mert annak nincsenek meg a feltételei, de ha mégis megtörténne, a hatalmat Orbán nem adná át.

Orbán Viktor semmilyen hatalmat semmikor, semmilyen választási eredmény láttán nem adna ki a kezéből. Azt tőle csak elragadni lehet. Erővel, erőszakkal, akár az érvényes törvények megsértésével is. Aki mást mond, az (akár jószándékkal is, de) hazudik, káros reményeket ébreszt az emberekben, csökkenti az elkötelezettségüket, hogy a sikert elhozni képes barikádokra hágjanak.

Ezt sulykolja Bartus évek óta. Évek óta igaza van. Ha más nem, a négyévenként menetrendszerűen elveszített választások igazolják minden szavát. Az újabb és újabb kétharmad. Ez persze egy mákszemnyit sem számít az ellenzéknek, amely minden veresége után meghirdeti a teljes megújulást, ha nem volt, akkor összefogást, ha volt összefogás, akkor annak az ellenkezőjét.

Az elmúlt évtizedek legnagyobb politikai szemfényvesztése az, hogy az ellenzék újra és újra maga mellé állítja a csalódott és rendszerváltásban reménykedő embereket, megígéri nekik, hogy most aztán győzni fogunk, beszedi ennek nevében a lehető legtöbb pénzt a lehető legtöbb forrásból, majd simán veszít, de újra ígér és ígér és ígér.

Bartus itt mellékelt írását sokan, a vele egyetértők másképpen írták volna meg, de a lényege ugyanaz volna. Elég ebből a látszatellenzékiségből! Ki az orbáni Patyomkin-parlamentből! Irány az utca, a flasztert fel kell szedni, sztrájk, polgári engedetlenség. Ellenállás, tiltakozás, szabotázs! A rendszer és intézményeinek általános szabotázsára van szükség. Minimum. Kaszára, kapára! x

Zsebesi Zsolt