Ki fizet meg az orbáni dúlásért?

Azt mondja a jó Navracsics Tiborunk, a magyar kormány csodafegyver-forgatója az Európai Unióval vívott monstre háborúban, a mi „különleges katonai hadműveletünkben”, hogy azt mondja. „Nagyon bízom benne, az Európai Bizottság valójában nem a magyar diákokkal akarja megfizettetni a magyar kormánnyal esetleg fennálló vitájának a költségét”.

Ezzel arra az uniós döntésre utal, amely szerint nem kaphatnának uniós támogatást az Erasmus+ programon keresztül azok az egyetemek, amelyek alapítványi fenntartásúak, vagyis gyakorlatilag egy magyar felsőoktatási intézmény sem. Mégpedig nem azért nem kapnak, mert „esetleg” vitatkozunk, hanem azért, mert felszámoltuk a felsőoktatás önállóságát, de facto politikusok és kormányközeli oligarchák kezére játszottuk a közvagyont.

Egyébként Navracsicshoz hasonlóan az ország apraja-nagyja is abban bízott éveken keresztül, és vagy hárommillió megvezetett magyar a mai napig is abban hisz, hogy nem ők fogják megfizetni Orbán Viktor magyar kormányfő politikai, gazdasági és erkölcsi ámokfutásának árát, amely – antidemokratikus választási győzelmeihez hasonlóan – már a holdról is látszik, de Brüsszelből aztán egyre világosabban.

Az Orbán-klán nemzetközi léptékben is példátlan méretű és rendszerszintű tolvajlásáért, amivel a saját és családja, valamint a barátai nevére írja lassan az egész országot, eddig is a magyar fiatalok fizettek az ellopott jövőjükkel, a dolgozók az éhbérükkel, a betegek a rájuk omló egészségüggyel, a diákok a sorvadó oktatással, a nyugdíjasok a lassan, de biztosan értékét vesztő, megalázó nyugdíjaikkal.

Isten se tudja, Navracsics mire alapozza, hogy a magyar felsőoktatási intézmények lopásüzemmódra állítása, függetlenségük és önkormányzatiságuk felszámolása, a vezetésüknek fideszes vállalkozók és politikusok kezére játszása miatt kiszabott brüsszeli szankciók árát nem az érintett diákok fizetik meg. Csak nem azt hiszi, hogy a hanyatló nyugat nemváltó, genderimádó és migránssimogató libernyákjai állják a számlát, mert ők erről immár hallani sem akarnak.

Azt ugye nem gondolja komolyan az eddig nem éppen sík hülyének, legfeljebb megélhetési fideszes szellemi zsoldosnak látszó Navracsics, hogy van olyan elv, amely szerint az Európai Unió nettó befizető országai adófizetőinek kötelessége lenne a Fidesz-oligarchák, a sima útszéli tolvajok, a szimpla fővárosi és vidéki szélhámosok, a politikusnak öltözött gengszterek zsebeit tömni. Mert egyébként mindegy is, hogy mit gondol, ha ők nem ezt gondolják.

Egyelőre Navracsicsnál sincs válasz az alapkérdésre, hogy tudniillik ki fizesse meg a magyar forint értékvesztésének, a rekord magyar inflációnak, a legdrágább benzinnek, a legjobban dráguló élelmiszernek, annak az árát, hogy kormányfőnk és köre mindent ellopott, ami ellopható volt, és miután nem jönnek az uniós pénzek, jól láthatóan már a legszegényebb magyarok zsebeinek kiforgatására kényszerül enyves kezeivel.

Mégis ki fizetné meg Magyarország életveszélyessé váló nemzetközi elszigeteltségét, amit Orbán Viktor elmeháborodott külpolitikája eredményezett? Annak a politikának az árát, amelynek lényege: mindenkivel rosszban lenni, akiktől anyagi támogatást, beruházást, munkahelyeket, nemzetbiztonságunk garantálását várjuk, és helyettük „stratégiai” kapcsolatokat építeni a papíron még létező szövetségeseink ellenségeivel, az EU, a NATO és a nyugat biztonságát, gazdasági stabilitását, a nyugati emberek szabadságjogait, a nyugati világ demokratikus értékrendjét megkérdőjelező ázsiai és minden egyéb kalandor erőkkel.

Mert ugye az Navracsicsnak sem igazán jutott eszébe, hiszen ő is a Pannon Egyetem kuratóriumának elnöke, hogy talán azokat kellene végre a kasszához szólítani, akik éveken át nem hogy kitalicskázták, de dömperrel hordták haza a közvagyont, lopták szét az állam javait, hogy azokból luxus életet biztosítsanak a gyerekeik és azok gyerekeinek a gyerekeinek a következő tíz generációra előre.

Mindeközben minden észszerű határt átlépve tesznek a magyar fiatalok és így az egész ország jövőjére, az egyetemes közjóra és a társadalmi igazságosságra, de magára az írott jogra, még arra is, amit méretre magukra szabtak az országgyűlésnek nevezett fideszes törvénygyárban gombot nyomogató, honatyának hazudott, agyatlan droidjaik.

Orbán dúlásáért a magyar népet, az egyszerű magyar embereket szólítja a kasszához a történelem. Mi mindannyian fizetünk, és még sokkal többet fogunk fizetni a jövőben szellemi és erkölcsi restségünkért, azért, mert nem tartottuk érdemesnek kilépni komfortzónánkból, mert nem értettük meg és még most sem értjük millióan, hogy nem építhetünk egyéni jólétet magunknak mások kárára.

Nem fogadjuk el azt az alapigazságot, hogy minden egyes magyar ember egyéni boldogulásának az összes magyar ember közös boldogulása az elengedhetetlen feltétele. Csak együtt, egymást támogatva, egymásért kiállva léphetünk előre egy jobb magyar világ felé, mert most egy beteg rendszer elmeháborodott vezetőjének uralma alatt egyre messzebb kerülünk attól. Vészesen távolodunk Európától, a nyugattól. Feltartóztathatatlanul csúszunk lefelé a lejtőn. x

Zsebesi Zsolt