Orbán a Budapesten ketyegő időzített atombomba

Az Európai Unió tervezett olajembargója, amellyel Oroszországot sújtanák Ukrajna megtámadása miatt, a magyar kormányfő szerint „egy atombomba, amit le akarnak dobni Magyarországra”. Az atombomba valójában évek óta időzítve itt ketyeg Budapesten, a Karmelita kolostorban, és Orbán Viktornak hívják. Hatástalanítása első számú nemzeti érdek, aminek a módját a magyar demokratikus ellenzék és a magyar társadalom egyelőre nem találja.

A szövetségeseink ellensége a mi barátunk. A szövetségeseink a mi ellenségeink, akik rosszat akarnak országunknak. Állítja Orbán Viktor. Brüsszel egy második Moszkva, de Magyarország élni kíván a vétójogával – amit nem Moszkvától, hanem Brüsszeltől kapott -, és keresztül kívánja húzni az EU olajembargós tervét, mert azt a magyar gazdaságra dobott atombombának tartja. Orbánnak ez a célja bukásra van ítélve.

Nem az oroszok veszélyesek ránk, bár hetek óta ők fenyegetik atomfegyvereikkel a nyugati világot, hanem az Európai Unió – állítja a magyar kormányfő -, amely korlátozni akarja a gazdasági embargóval Moszkva katonai képességeit, el akarja vágni az Ukrajna elleni agressziójának anyagi forrásaitól, fel akarja számolni azt a helyzetet, amelyben az EU tagországai az orosz olaj vásárlásával Moszkva Kijev elleni agresszióját finanszírozzák.

Brüsszel 2023-ig adna haladékot Magyarországnak, hogy függetlenítse magát az orosz olajtól, de ezt Orbán túl rövid időnek tartja, és öt évet kér, aminek elérése érdekében meg kívánja vétózni a tagországok döntését az embargó fokozatos és kivételekkel Magyarország mellett Szlovákia számára is elfogadhatóvá tett bevezetése ellen.

Akár el is hihetnénk, hogy itt tisztán a magyar érdekek védelméről van szó, ha ehhez a kormányfő nem tenné hozzá, hogy az ukrán-orosz háború nem a mi háborúnk, és szerinte abból ki kell maradnunk, mivel maga és kormánya „békepárti”.

A béke érdekében Magyarország nem szállít fegyvert Ukrajnának, sőt fegyvert területén át sem enged Ukrajna számára, mert azt szeretné, hogy béke legyen, és ezzel valóban hozzá is járul a mielőbbi békéhez, Ukrajna vereségéhez, ami – Orbán szerint – békét jelentene, míg a Kijevnek szállított fegyverek a háború meghosszabbodását, Moszkva kudarcát.

Orbán szerint már csak azért sem szabad fegyvert szállítani Ukrajnának, mert ezeket a szállítmányokat az oroszok megtámadják, amivel az ukrán embereket – Kárpátalja esetében az ottani magyar lakosságot – veszélyeztetik, amivel de facto a magyar kormányfő elismeri, hogy Oroszországnak joga van Ukrajnában Ukrajnának szánt külföldi fegyverszállítások ürügyén bárhol és bármire lőni, miközben de jure arra sincs joga Putyinnak, hogy egyáltalán Ukrajnában legyen a hadserege.

Mindeközben a valóság az, hogy a háború már régen nem Ukrajna és Oroszország között, hanem a nyugati világ és Oroszország között folyik, egyelőre anélkül, hogy abban közvetlenül bármely nyugati ország vagy NATO tagország katonája részt venne, de a nyugati fegyverszállítások valójában a nyugat részvételét jelentik a háborúban, mégpedig Ukrajna oldalán.

Magyarul: a katonai szövetség és az EU, amelyeknek Magyarország tagja, nem úgy gondolja, hogy az ukrán-orosz háború nem az ő háborúja volna, és egyáltalán nem az a célja, hogy kimaradjon belőle, és mielőbb az oroszok diktálta béke legyen Ukrajna orosz megszállása után, hanem éppen fordítva.

Orbán azt igyekszik beadni a magyar lakosságnak, hogy látszatsemlegessége, ami valójában Moszkva malmára hajtja a vizet és valójában orosz érdekeket szolgál, a magyar emberek érdeke, mert így hazánk kimarad a háborúból, és kevésbé lesznek érezhetők annak negatív következményei, mert például a rezsicsökkentés megmaradhat, míg egy olajembargó esetén ez nem lenne lehetséges.

Magyarország már most is nyakig benne van a háborúban. Mégpedig a fegyverszállítások megtagadásával és akadályozásával, az olajembargó kapcsán tanúsított magatartásával Oroszország és nem Ukrajna oldalán, szemben az EU és a NATO elkötelezettségével, ami – enyhén szólva – nem fogja elkerülni a nagyhatalmak figyelmét, és tovább erősíti a világ közvéleményében is azt a képet, hogy a magyar kormány az oroszoknak elkötelezett, Orbán Putyin trójai falova az EU-ban és a NATO-ban is.

És végezetül: mekkora tahóság a magyar gazdaság esetleges nehézségeire hivatkozni, az embargót „atombombának” nevezni, amikor a szomszédos Ukrajnát az oroszok éppen visszabombázzák a középkorba, amikor ukrán városokat nem az olajtól vagy a gáztól szigetelik el az oroszok, hanem tömegesen gyilkolják a lakosságot, el akarnak foglalni egy szuverén ENSZ-tagországot.

A meggyilkolt civilek és a hazájuk védelmében elesett ukrán katonák meggyalázása a magyar gazdasági érdekek alá rendelni Ukrajna elpusztítását, ukrán emberek tömeges lemészárlását. Mások, így például Csehország, Szlovákia, de Németország is aggódik energiafüggősége miatt Oroszországtól, ott sem gondolják, hogy egyik napról a másikra át lehet állítani a gazdaságaikat az orosz olajról vagy gázról másra, de azon vannak, hogy ennek minél előbb megteremtsék a feltételeit, még ha halasztást is kérnek.

Továbbá az említett országok fegyvert szállítanak a hazájukat védő ukránoknak, és egyéb támogatást sem tartanak sem veszélyesnek, sem békeellenesnek. Az orosz olajra és gázra kényszerből tartanak igényt, és nem nevezik, mint Orbán Oroszországot, stratégiai partnernek, nem tartják az orosz politikai modellt a maguk számára példaértékűnek, nem ápolnak személyes barátságot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akit a világ civilizált fele háborús bűnösnek tart, aki Ukrajna mellett a saját országának is felmérhetetlen károkat okoz a szomszédja megtámadásával.

Nem a tervezett és minden bizonnyal így vagy úgy bevezetésre kerülő olajembargó lesz a magyar gazdaságra levetett atombomba, hanem az igazi pusztítást a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban Orbán Viktor politikája okozza, amellyel lassan, de biztosan elszigeteli hazánkat a világ fejlett és demokratikus felétől, a velük fenntartott kapcsolatok gazdasági, politikai és biztonságpolitikai előnyeitől.

Mindezt csupán azért, mert az EU és a nyugat nem nézi jó szemmel a polgári demokrácia leépítését, az állami szintre emelt korrupciót, a nyugati adófizetők pénzének Mészáros Lőrinc és az Orbán-család zsebébe irányítását, a magyar kormány Oroszországhoz és Kínához dörgölőzését, miközben az ország az EU-tagság anyagi és egyéb előnyeit élvezi, mégpedig anélkül hogy ezért cserébe hajlandó lenne a tagságból eredő minimális lojalitásra. x

Zsebesi Zsolt