A magyar belpolitikát és kulturális életet egyaránt megrázó esemény történt: Puzsér Róbert ő-média-szemétsége kiderítette, Friderikusz Sándornak nincs is szóvivője, és amit a médiaguru a szóvivő szájába adott, az a saját maga …… véleménye volt. Az egész magyar médiavilágot megrázó hazugság nemzetközi hullámokat vetett, és az orosz haderő, páncélosokkal, rakétavetőkkel felvonult az ukrán határon.
Válaszul az Egyesült Államok kormánya megerősítette jelenlétét a Dél-Kínai-tengeren, repülőgép anyahajókat, tengeralattjárókat vezényelt a térségbe, és felszólította a szövetségeseit, hogy legyenek éberek Kína és Oroszország esetében, mert egyik ország képviselője sem érkezett meg a nemzetközi klímakonferenciára, pedig mind a ketten időben megkapták a meghívót, jelenleg mégis ismeretlen helyen tartózkodnak, és nem kizárt, hogy Észak-Korea uszályába kerültek.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Oroszország minden nap megnyit, majd elzár egy gázvezetéket, ezzel hol a mélybe taszítja, hol az egekbe lövi a gáz árát, amitől a benziné is felfelé araszol, és mára egy liter benzin ára elérte egy liter sör árát, aminek következtében megnőtt a kereslet az olcsó serital iránt, és ez felhajtotta a folyékony és a nem folyékony kenyér árát is. Az autóipar a chip hiánya miatt az összeomlás szélére került, így teljesen logikus, hogy Elon Musk Tesla autógyárának értéke egy csapásra elérte az egy billió dollárt.
Musk ennek örömére felajánlott 6 milliárd dollárt az éhezés ellen, de cáfolta, hogy a jövőben az autógyártás és a rakéta-technológia mellett az élelmiszeriparba is be kíván szállni. Mindenesetre e hír nyomán drágulni kezdtek az élelmiszeripari cégek részvényei, mégpedig gyorsabb tempóban, mint az élelmiszerek árai, ami miatt Észak-Koreában újabb éhínség tört ki, amit csak részben ellensúlyozott, hogy a rezsim sikerrel lőtt ki ballisztikus rakétákat a Japán-tenger irányába.
A fentiekből is jól látszik, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, de ez a magyar demokratikus ellenzéki összefogást nem lesz képes a legcsekélyebb mértékben sem megingatni, mert az olyan biztos és kiszámítható politikusok kezében van, mint Karácsony Gergely vagy Márki-Zay Péter, akiket egyedül az aggaszt, hogy milyen hatással lesz az együttműködésre Gyurcsány Ferenc vakbélműtéte, aminek célja – nem kizárt – csak az, hogy a DK elnöke elkerülje az elszámoltatást, amit az ellenségei helyett a szövetségesei szorgalmaznak csak, élükön Márki-Zay Péterrel.
Mindeközben Orbán Viktor lehajol minden eurócentért, és uniós pénzekért kuncsorog a határvédelem költségeinek fedezésére, pedig elég lenne csak visszaemelni a Magyarországon működő multinacionális cégek adóterheit a 10 évvel ezelőtti szintre, és ezzel nemcsak a költségvetés bevételi forrásai nőnének, de a külföldi cégek által az országból kivitt vállalati nyereség összege is csökkenne, javítva a magyar-nyugati együttműködés – Orbán szerint – hazánk számára negatív mérlegén.
Mégis a legfontosabb, hogy az ország lakossága végre döntési pozícióba került. Jövőre az országgyűlési választásokon alkalmunk lesz meghatározni, hogy Márki-Zay Péter személyében egy keresztény-konzervatív miniszterelnököt akarunk-e hatalmon látni, vagy helyén hagyjuk a jelenlegi keresztény-konzervatív miniszterelnököt, aki ugyan szemmel láthatóan többet lop, mint bárki eddig, de mégiscsak rendbe hozta legalább a magyar focit.
Labdarúgó csapataink ugyanis harcban állnak, igaz, sehol sem nyernek semmit, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy templomaink épülnek és szépülnek, papjaink hirdetik az igét, a lakosság ugyan nem látogatja isten egyre számosabb házait, de azok ettől még jobban szaporodnak, gyorsabb tempóban, mint ahogy a magyar lakosság fogy, így az 1000 főre jutó templomok számában a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat, és nemsokára – ahogy Finnország az ezer tó országa – Magyarország az ezer üres templom és tízmillió templom egerének országa lesz.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 