Miután a lengyel kormány kijelentette, nem fizeti meg az Európai Bíróság által kiszabott napi egymillió dolláros bírságot, Brüsszel jelezte, megvan az eszközük a pénz behajtására. Mégpedig nagyon egyszerű: le fogják vonni a Lengyelországnak járó uniós kifizetésekből, egyenesen az EU költségvetésébe utalják a bírság összegét.
Varsó nem fizet, mert nem hajlandó elismerni, hogy az Európai Bíróságnak joga lenne ítélkezni a lengyel igazságszolgáltatás működési feltételeiről, és követelni, hogy azt igazítsák az európai normákhoz, magyarul, biztosítsák a bíróságok, a bírók függetlenségét, ami nagyon komolyan sérült Lengyelországban.
A lengyel igazságszolgáltatás úgynevezett reformja során egy olyan fegyelmi bizottságot hozott létre a kormánypárti parlamenti többség, amelynek politikailag kinevezett tagjai eljárást indíthatnak bírók ellen, felfüggeszthetik a tevékenységüket, vagy végleg megfoszthatják őket bírói hivatásuktól, ha úgy találják, hogy döntéseik nem felelnek meg a kormány ízlésének.
Az Európai Bizottság hónapok óta hiába követeli, hogy azonnal számolják fel a bírói függetlenséget megszüntető bizottságot, az változatlanul működik, és döntéseket hoz bírók munkájáról. Az ügy olyan mértékben sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hogy már vannak olyan uniós országok, amelyek nem tesznek eleget a lengyel kiadatási kérelmeknek, mert – éppen az említett intézmény kapcsán – úgy vélik, a gyanúsítottak Lengyelországban már nem számíthatnak ügyük pártatlan elbírálására.
A lengyel kormány arra hivatkozik, hogy az ország alkotmánybírósága határozatban kimondta, az uniós jog és egy uniós bíróság döntése nem írhatja felül a lengyel törvényeket, mert az ellentétes az ország alkotmányával. Az EU ezt a döntést az unió alapjai elleni támadásnak értékeli, de magát a lengyel alkotmánybíróságot sem tartja arra feljogosítva, hogy bármilyen határozatot hozzon, mert tagjait nemcsak egy politikai opcióból válogatták össze, de közülük egyet az érvényes lengyel törvényt is megsértve neveztek ki.
Miközben 10 lengyelből 9 az ország uniós tagsága mellett áll, az ország vezetése – magyar mintára – folyamatos harcban áll Brüsszellel, teljesen átvéve a magyar retorikát, úgy állítva be, mintha az Európai Bizottság az ország függetlenségére és szuverenitására leselkedő legnagyobb veszély lenne. A lengyel vezetés – pont mint a magyar kormány – nemcsak az EU bevándorláspolitikáját nem támogatja, és abból nem kíván részt vállalni, de mára odáig jutott, hogy szinte semmilyen európai normát, amit magára nézve kedvezőtlennek ítél, egyszerűen nem hajlandó tiszteletben tartani.
Lengyelországban is óriási felháborodást kelt, ahogyan a lengyel hatóságok a lengyel-fehérorosz határon a Lukasenka fehérorosz elnök által Törökországban és Irakban verbuvált menekültekkel, a gyerekekkel és nőkkel bánnak. A lengyel kormány orosz ihletésű hibrid háborúnak tartja a menekültek tömegeinek a lengyel határra szállítását, és a határőrizeti szervek, a nemzetközi menekültügyi konvenciót semmibe véve, válogatás nélkül visszadobnak mindenkit a határ túloldalára, ahol embertelen körülmények között sínylődnek nők, gyerekek és férfiak egyaránt. A lengyel parlament, a Sejm jóváhagyta, hogy drótkerítés épüljön a lengyel-fehérorosz határon.
Az Orbán-kormányhoz hasonlóan a Jaroslaw Kaczynski irányítása alatt álló lengyel kormány is a határvédelemmel, a migránsokkal való riogatással, a Brüsszellel vívott honvédő háborúval igyekszik magának politikai tőkét kovácsolni a vidék tájékozatlan és iskolázatlan tömegei körében, ahol Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) rendre biztosítani tudja maga számára a parlamenti választások megnyerését, amihez legutóbb elég volt a szavazatoknak valamivel több mint a 43 százalékát megszereznie az összefogni nem képes ellenzéki pártokkal szemben. A legfrissebb könyvélemény-kutatás szerint a PiS támogatottsága alig éri el a 28 százalékot. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 