Kisiklott az ellenzék előválasztási vonata. A vesztesek, lehet, nem figyeltem, de én nem hallottam, hogy gratuláltak volna a nyertesnek. Helyette ketten közülük: a kisebb vesztes, a 2. és a nagyobb vesztes, a 3. helyről alkudozni kezdett egymással, és összefog a győztes ellen. Hozzá sem szóltak a nyerteshez, inkább egyenként bejelentették: csak ők képesek megverni Orbánt, annak ellenére, hogy nyílt szavazáson Dobrevet sem sikerült. Na, majd együtt.
Most ott tartunk, hogy az ötszereplős kormányfőjelölti versenyből ketten az ötödiket és a negyediket, Fekete-Győrt és Jakab Pétert teljesen leírták, a győztesen átnéznek, mintha nem is lenne, a közös ellenzéki fellépés helyett pedig már két emberben gondolkodnak csak: Márki-Zayban és Karácsony Gergelyben. Mintha Dobrev púp lenne a hátukon. Nem a rossz eredménye miatt, hiszen ő nyert, hanem mert a Gyurcsány felesége, és sokan nem szeretik Gyurcsányt. Bizony!
Az ellenzéki tömörülés fő problémájává az lépett elő, hogy miként lehet elérni, hogy ne Dobrev Klára legyen a közös miniszterelnök-jelölt, bár ő nyerte az első fordulót, mi a teendő, hogy a második fordulót semmiképpen ne nyerhesse meg. Annak ellenére sem, hogy szinte az egész ország egyetért abban, még Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke is, hogy Dobrev lenne a legjobb kormányfő.
A két vesztes kormányfőjelölt közül mindegyik azt vélelmezi, hogy csak ő tudja egyesíteni az ellenzéki oldalt. Mindezt azt követően mondják, hogy több mint 600 ezer ellenzéki szavazó úgy ment az urnák elé, hogy azt hitte, az ellenzék már egyesítve van, egységes abban, hogy közösen, az ellenzéki pártok és a különféle mozgalmak, Karácsony és Márki-Zay nem létező pártjai és mozgalmai együtt képesek csak legyőzni a Fidesz 106 jelöltjét. Hangsúlyozom: 106 körzetben kell 106 fideszes jelöltet legyőzni ahhoz, hogy valaki egyáltalán meg tudja piszkálni Orbán egyeduralmát.
Mára Karácsony és Márki-Zay eljutott odáig, hogy jobb lenne Dobrev Klárát megverni, egy olyan szavazáson, aminek a jövő évi választások kimenetelére vajmi kevés hatása lesz, ugyanis pont teljesen mindegy, mennyire fogja Márki-Zay vagy Karácsony „összefogni az ellenzéket” Dobrev Klárával szemben, ha a 106 egyéni választőkörzetben elindított ellenzéki jelöltek többségét jövőre megverik a fideszes képviselőjelöltek.
Miközben tegnap még azt hittük, a legfontosabb az egyéni választókörzetekben indulók kiléte, az, hogy az ő személyükben legyen konszenzus az ellenzéki oldalon, mára a két első fordulóban vesztes kormányfőjelölt kitalálta, hogy nem ez, hanem az számít, hogy ne Dobrev Klára legyen a közös kormányfőjelölt.
Az unalomig hallgatott és évtizedek óta rendre mellélövő szakértők az ellenzéki oldalon ezerrel magyarázzák, hogy ugyan Dobrev nyerte az első fordulót, de nem eléggé. Meg hogy ugyan a DK és a Jobbik tarolt a legfontosabb területen, az egyéni körzetekben, de nem az számít, melyik pártnak, mozgalomnak milyen pozíciója van a választási körzetekben, hanem az, hogy ki lesz a kormányfőjelölt.
A szakértők szerint a lényeg az, hogy az első forduló két vesztese, a második és a harmadik helyre befutott Karácsony és Márki-Zay együtt 47 százalékot szerzett Dobrev 34 százalékával szemben. Vagyis ugyan kettejüknek sincs abszolút többsége együtt sem, de mégis – majd a második fordulóban összefogva – legyőzik Dobrevet, és valamelyikük kormányfőjelölt lesz. És ez így a legjobb az ellenzéknek.
Akkor még egyszer: 2022-ben minden a 106 egyéni körzetben dől el. Ha ott nem nyer az ellenzék, pont elmehet a bánatos fékbe a két ellenzéki kormányfőjelöltből összegyúrt Karácsonnyal pont úgy, mint Márki-Zayval. Vagyis minden energiával a választókörökben indított emberekre, és azokra a pártokra kellene koncentrálni, amelyeknek jelöltje ezeken a helyeken, mindenekelőtt vidéken, elnyerték az ellenzékiek többségének a bizalmát. Meg kellene köszönni főleg a Jobbiknak és a DK-nak, hogy a leginkább integráló jelölteket produkálták, hiszen ők taroltak a vidéki választási körzetekben.
Az ellenzék összefogási vonata – most úgy látszik – nemcsak kisiklott, de két önjelölt masiniszta, Karácsony és Márki-Zay közösen vakvágányra is akarja állítani a szerelvényt. Hogy a bánatos francba képzelik el az urak az ellenzéki együttműködést a vidéken legerősebb Jobbik és a DK partvonalra szorításával, az első fordulót megnyert Dobrev diszkriminálásával, azzal, hogy meg sem szólítják, helyette a saját személyüket tolják előtérbe, mert egyébként másuk nincs is, hiszen se pártjuk, se mozgalmuk?
Ha a két fiú nem fogja meg a kormányfőnek legalkalmasabb Dobrev kezét, és még csak arra se méltatják az első forduló legerősebb pártjának az elnökhelyettesét és a kormányfőjelölti verseny győztesét, hogy legalább leüljenek vele, legalább gratuláljanak a pártja sikeréhez és személyes eredményéhez, vagy – ha már elkezdtek osztogatni – egy tárcát ajánlanának neki, miután egymás közt már elosztották a miniszterelnöki és miniszterelnök-helyettesi posztot.
Igaz, Karácsony nyilvánosan és úgy mellékesen – ja, itt van ez a Klára asszony is – meglengette Dobrevnek a külügyminiszteri tárcát, de hát mint az első forduló legnagyobb csalódást okozója részéről, aki gyakorlatilag át sem tudta lépni Budapest közigazgatási határát, de még a saját városát sem hozta túl meggyőzően, nem annyira nagyvonalú ajánlat ez, mint amennyire inkább macsó bunkóság. Mondjuk, Márki-Zay retorikájából már egészen az jön le, hogy Dobrev valójában akadály, és nem szövetséges Orbán ellen.
Az ellenzéki oldalon a szavazók, az emberek Budapesten, a nagyvárosokban és vidéken is, hozták, amit az adott körülmények között szinte nem is vártunk tőlük, a pártok alkudozások után ugyan, de beletörődtek, hogy vissza kell lépni egymás javára, de két párt nélküli ember, akiket elvarázsolt a miniszterelnöki fotel lehetősége, hirtelen rájött: az életben és a politikában is mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, és ütik a vasat, mindketten azt gondolva, hogy azt addig kell, amíg meleg.
Az ellenzék szimpatizánsait, és az ellenzéket önmagát is, már akkor megvezette, amikor minden nemzetközi gyakorlatot és észszerűséget felrúgva a második fordulóra három kormányfőjelöltet engedett tovább. Ezzel megalapozta a visszalépés lehetőségét annak minden következményével, például azzal, hogy a harmadik helyezettből lehet az első.
Minden választáson a második forduló célja, hogy a sok versenyző közül az első és a második helyezett újra megmérkőzzön egymással, hogy egy olyan jelölt maradjon a porondon, akinek abszolút támogatottsága lesz, mindenképpen az egyik 50+1 szavazattal nyer. Erős legitimációhoz jutva.
A három jelölt a második fordulóra azt jelenti, hogy az első három akár ugyanazt az eredményt produkálhatja, mint az első fordulóban, de az több mint valószínű, hogy abszolút többséghez nem jut egyikük sem. Valaki a háromból többet hozhat el a kiesett kettő szavazataiból, mint a másik kettő, de ez nem lehet túl sok, ha azt nézzük, hogy a három első helyeken végzett már az első fordulóban elhozta a szavazatok 81 százalékát. (Dobrev 34, a második és a harmadik együtt 47 százalékot.) Vagyis a maradék alig 20 százalék lenne megszerezhető egy-egy jelölt számára. Ezzel – tisztán matematikailag – csak Dobrev nyerhetne.
És végül. Ami történt, annak várható következménye, hogy a második fordulón résztvevők száma alacsonyabb lesz, mint az első fordulóban volt. Mert olyan szavazásra kell menni, aminek nincs is lényeges hatása arra, kik nyernek a 106 egyéni körzetben, mert azt csak vélelmezi a világ, hogy a kormányfőjelölt személye olyan fontos volna, hogy attól függne az ellenzék győzelme vagy veresége.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye, a tényleges választási eredménytől függetlenül egy ellenzéki győzelem esetén az lesz a közös kormányfő, akit Karácsony és Márki-Zay egy évvel korábban egy sörözőben kisnóbliztak egymás között, és nem az, akiben a majdani győztes pártok meg tudnak majd egyezni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 