Rövid leszek: nem kellett volna lejátszani szombaton a Dánia – Finnország EB csoportmérkőzést az után, hogy a dánok játékosát, a csapatkapitányukat, Christian Eriksent újra kellett éleszteni azt követően, hogy élettelenül összeesett a pályán úgy, hogy senki nem volt a közelében.
A mérkőzés első felében a dánok a kapujukhoz szegezték a finneket, óriási fölényben játszottak, és úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor rúgnak gólt. Másfél óra múlva egy másik dán csapat lépett pályára a folytatásban, amikor már annyit tudni lehetett, hogy a kórházba szállított Eriksen visszanyerte az eszméletét. A dán kapus egy lepkególt kapott, a dán játékosok láthatóan lelassultak, elbizonytalanodtak, magasan a kapu fölé lőtték a labdákat, a párharcokat elvesztették a finnekkel, végül 0-1-nél tizenegyest hibáztak.
Az UEFA a szörnyű eset után azt latolgatta, hogy – ha a játékosok, a csapatok azt kérik – vasárnap délben játsszák le a mérkőzésből hátramaradt 5 plusz 45 percet. A csapatok azonban úgy érezték, jobb ha szombaton befejezik a mérkőzést. Nem kellett volna a döntés rájuk bízni.
Még akkor sem, ha a stadionban összegyűlt szurkolóknak nyilván kellemetlen lett volna, hogy haza kell menni, másnap délben pedig vissza. Csakhogy a nézők, a játékosok nagyon tiszteletre méltó módon viselkedtek, amikor a szemük előtt élesztették újra a dán játékost, tehát minden bizonnyal elfogadták volna a mérkőzés elhalasztását.
Hogy a dánok számára a játék folytatása mennyire kedvezőtlen volt, azt nemcsak az eredmény, hanem a látott játék is bizonyította. Huszonéves, fiatal emberekről van szó, akik alig másfél órával korábban a halállal szembesültek, a 29 éves játékostársukat látták a klinikai halál állapotában, amint orvosok próbálják újraéleszteni. Nem csoda, hogy miközben testükkel takarták el a földön életéért küzdő csapatkapitányukat, sokan közülük a sírással küszködtek.
Az UEFA hibázott. Az is irritáló volt, hogy a magyar televízió stúdiójában szakértőként fellépő Bognár György, a Paksi SC edzője hosszú perceken át kizárólag a saját frusztrációjával volt elfoglalva. Csak arról tudott beszélni, hogy ízlésénél sokkal tovább tartott meghozni a döntést a játék folytatásáról. A műsorvezető riporternő hiába próbálta abba az irányba terelni Bognárt, hogy itt a játékosok lelki állapotát is figyelembe kellene venni, a Paksi SC edzője mást nem tudott mondani, mint, hogy neki 5 perc is elég lett volna a döntéshez.
Christian Eriksen nevét együtt skandálják a dán és finn szurkolók
Az empátia ilyen hiánya, a játék mindenek elé helyezése, az ilyen paksi profizmus rossz fényt vet a magyar labdarúgást irányítókra, akik fiatal sportolókkal foglalkoznak, de úgy látszik, csak arra koncentrálnak, hogy a játékot megtanítsák nekik, ami egyébként elnézve a magyar bajnokság színvonalát, nem annyira sikerül. Bognár fellépését nézve kérdésesnek látszik, hogy a sportban rejlő humanizmust közvetíteni tudják-e a játékosaik felé.
Mert a labdarúgás sport. A pályán játék folyik, fiatalok fair vetélkedője, amelyben persze minden gól és kihagyott gólhelyzet nagyon fontos, de a legfontosabb a játékos ember, a homo ludens maga. Mindent meg kell tenni a fiatalok egészségéért, testi és lelki épségükért. Egy 29 éves ember életének megmentése, ami millióknak okozott tegnap este felejthetetlen perceket, mindenek előtt áll. Aki ezt nem érti, legyen is a Paksi SC edzője vagy maga a nagy UEFA, szörnyű tévedésben van.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 