Magyarországon nincs öncenzúra, mert normális cenzúra van. A szerkesztőktől és az újságíróktól nem várják el, hogy önként és dalolva vállalják a véleményformálók által szabott korlátok betartását, mert – ahogy Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő implicite beismeri – nálunk világosan megmondják a zsurnalisztáknak, mit szabad és mit nem.
Ebből eredően nem kell vívódniuk önmagukkal, és ilyesmi eszükbe sem jut, ahogy például az index.hu-nak sem jutott az eszébe válaszul Deutsch Tamás agymenésére felidézni, hogy egyáltalán nem azért állt fel az index teljes szerkesztősége, miután a Fidesz kezébe került a média, mert a NER képviselői olyan sajtószabadságot zúdítottak az öncenzúrához szokott munkatársak nyakába, amit azok képtelenek voltak elviselni a génjeikbe épített liberális normák miatt.
A Fidesz egyik legütősebb külcsínnel, de az egyik legszerényebb belbeccsel megáldott emblematikus figurája szerint, idézem: „Ez az intézményesített, mélyen a liberális újságírók döntő többségének a DNS-ébe beíródó öncenzúra brutálisan erős ahhoz az állapothoz képest, ami Magyarországon van.” Vagyis: Magyarországon egyáltalán nem úgy van, ahogy a liberális újságíróknál Nyugat-Európában, mivel az öncenzúra az illiberális zsurnaliszták DNS-ébe nincs olyan brutálisan beíródva. Ezért kívülről kell őket inspirálni, vagyis cenzúrázni, mert az önkontroll belülről nem működik elég hatékonyan.
Deutsch Tamás továbbá lerántja a leplet arról, hogy a nyugati szerkesztőségekben kimondatlan elvárások léteznek, amelyeknek a be nem tartásával az újságírók kiírnák magukat az ottani médiavilágból. Ez nálunk tényleg nem így van, elég ha néhány sort idézek a Fidesz 5-ös számú tagkönyvét birtokló illiberális fideszes újságírónktól, bizonyos Bayer Zsolttól, aki szerint: „A dögevők (például hiéna, dögkeselyű) rezisztensek a botulizmusra. Ugyanez a helyzet a vadon élő rókával is. Ez érthető és logikus. Ráadásul a dögevőknek nagyon fontos szerepe van a természetben, »munkájuk« elengedhetetlen a környezet tisztán tartásához. Alapvetően más a helyzet az emberi társadalmakban. Itt már nehezen megmagyarázható és érthető, mi szükség is van a dögevőkre. Így például a magyarországi ellenzékre.”
A rothadó liberális nyugati demokráciákban, az ottani sajtódiktatúra és öncenzúra körülményei között valóban ilyesmit újságíró maximum kétszer írhat le: egyszer és utoljára. Nem azért, mert szibériai munkatáborba küldik, mint Orbán Viktor nagy barátjának és példaképének országában az ellenzékieket, hanem azért, mert innentől kezdve nem számít újságírónak.
Nálunk, illiberáliséknál ez másként van. Itt igazán az ilyen és ehhez hasonló nyelven kommunikálók lehetnek kormányközeli, kormánypárti vagy közszolgálati zsurnaliszták. Semmilyen rohadék öncenzúrára szükség nincsen, nyíltan ezt igényli az illiberális hatalom, és Deutsch Tamás újságírói jó pénzért hozzák is, amit kenyéradó gazdáik elvárnak tőlük.
Zsebesi Zsolt .
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 