Mekk mester Tusnádfürdőn

Messziről jött ember azt mond, amit akar. Orbán Viktor évről évre Tusnádfürdőn él is ezzel a lehetőséggel. Ott előadhatja roggyant világképét, megvillanthatja zsenijét a zárványban fogva tartott helyi közönségnek, akik hozzánk hasonlóan értik és beszélik a magyar nyelvet, de ezenfelül érdek- és értékközösségünk nagyjából a nullával egyenlő.

Ahhoz, hogy Mekk mester elhitesse, hogy mindent jól, mit jól, jobban csinál egész Európa valamennyi politikai vezetőjénél, mit egész Európa, az egész világ minden vezetőjénél, ahhoz évről-évre el kell mennie legalább Erdélyig, ahol mindezt el is hiszik neki.

Vagy legalábbis úgy tesznek a romániai magyarok, hogy hisznek neki. Vagy – és ez lehet a valódi ok – hagyják, hogy mondjon, amit akar, amíg küldi a milliárdokat a székely testvéreinknek, akik ebből ezidáig egy garast sem utasítottak még vissza azzal, hogy nem dolgoztak meg érte. Nem hülyék ők, még csak egy cseppet sem.

A számos zagyvaságból, amit a sötét erdélyi erdők oly némán eltűrnek, két fontosat szeretnék a magyar parlamenti ellenzék figyelmébe ajánlani. Orbán szerint az ellenzék – legalábbis a NER keretei között – olyan, mint a hab a sörön. Jó, ha van, de ha túl sok van belőle, elrontja a sört.

A másik, amit egy kérdésre válaszul mondott a saját portálja, az index.hu szerint: a demokratikus fékekre és ellensúlyokra nálunk nincs szükség, mivel a mi rendszerünk felülről lefelé úgy épül fel, hogy a kormányzásban résztvevők a választások győztesének vezetőjétől, nevezetesen tőle magától, megkapják a munkájukhoz szükséges kompetenciát.

A két idézet alapján talán véget vethetünk az elméleti vitának arról, hogy diktatúra van-e vagy demokrácia Magyarországon. Itt és most Orbán beismerte, hogy az egész demokratikus intézményrendszerre, benne az ellenzékre és a hatalmat ellenőrző független fékekre és ellensúlyokra nincs szüksége, mert középkori mintájú egyeduralmi rendszert, mai nevén diktatúrát épített fel és üzemeltet.

Miközben Mekk mester a világ nagy dolgairól, demográfiáról, migrációról, háborúról és békéről papol, beismeri, hogy ezekben a kérdésekben neki nem osztottak kártyát. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy azokat a lapokat, amelyeket mégis a kezébe nyomott a történelem, azt meg bedobta, mert kiterített betlit mondott.

Szóval nagy pofával duma arról, amihez intellektuálisan köze nincsen, de ha volna sem sokat tudna azokon változtatni, viszont semmi arról, ami az ő feladata, felelőssége. Szót se ejtsünk a neki köszönhető csődhalmazról, vagyis Magyarország totális úttévesztéséről és politikai, gazdasági és társadalmi bukásáról. Amit Mekk mester elcseszett, az számára sem itthon, sem Erdélyben nem téma.

Orbán a székely atyafiak előtt eljátssza a mélyenszántó gondolatokat szülő magyar prófétát, amikor az Egyesült Államokat vagy Kínát, Oroszországot vagy az EU-t értékeli, békéről és háborúról értekezik, de közben a való életben nem képes elkormányozni egy nagyobb kínai város méretű, 9 millió lakosú országocskát.

Mindent jobban tud, mint mindenki más ezen a kerek világon, de ténykedése alatt csak az ország közszolgáltatásai omlottak össze (oktatás, egészségügy, vasút), csak totális politikai légüres térbe sikerült lavírozni hazánkat, ahol szövetségesek és támogatók nélkül, az EU-tól járó pénzek megvonása után mint partra vetett hal vergődünk, és ott állunk a drága jó atyaúristen előtt nagy mellénnyel, nagy dumával, de letolt gatyával, meztelen fenékkel.

A mi Mekk mesterünknek persze még sokáig lesz módja a kontár munkára, hogy miközben szart épít vár helyett, a zsebeit és a családja, barátai, vazallusai zsebeit azért teletömhesse, mert mégiscsak két lábban áll ő e földön, és – bár kereszténynek hazudja magát – nem hagyja, hogy elcsábítsák a túlvilágon reá váró örömökkel, mert ő még e világon gazdag és korlátlan hatalmú ura akar lenni egy pi@ányi országnak.

Az is lesz, mert hagyjuk. Ő csak él a lehetőséggel, amit mi kínáltunk fel neki. Mindenekelőtt a magyar értelmiség, a magyar politikai elit, mindazok, akik Mekk mester félelmetes pusztítását látják, de ellene semmit nem tesznek, mert egzisztenciájukat, állásukat, rangjukat és júdáspénzüket féltik.

Közben ócska módon az elbutított és a nap mint nap profi módon megvezetett tömegekre mutogatnak, hogy amíg azok nem szedik fel az aszfaltot, nem mennek kapára, kaszára, nincs is mit tenni. Egy ország annyit ér, amennyit az értelmisége, a társadalom kiművelt tagjai érnek, és nemcsak szakmailag, de erkölcsileg is. Na, itt igazán nagy a baj. Mégpedig mindenütt, ahol csak magyarok laknak. x

Zsebesi Zsolt