Nevezzük nevén a Jeszenszky gyereket!

Jeszenszky Zsolt egy Fidesz-hívő, véres szájú, nyugatellenes, együgyű szédelgő. Csúnya ilyen sommás ítélettel kezdeni egy írást, de mentségemre szolgáljon, hogy édesapja, Jeszenszky Géza, aki igazán nem minősíthető sem baloldali, sem libsi, sem egyéb, Amerika által pénzelt hazaárulónak, a fia véleményét elutasító írásával ugyanezt mondja, csak finomabban.

Jeszenszky Zsolt a Magyar Nemzetben közölt írásában teljes egészében átvette az orosz propaganda szinte valamennyi szólamát. Számára a nyugat, a NATO, az Egyesült Államok aljas felbujtók, akik előre megfontolt szándékkal áskálódtak Moszkva ellen, és készítették fel Ukrajnát arra, hogy megtámadja Oroszországot. Ezt érzékelve Putyinnak nem maradt más választása, mint hogy ő támadjon Ukrajnára.

Mindenki, aki mást állít, az Jeszenszky Zsolt szerint vagy naiv konzervatív, vagy az amerikaiak által fizetett baloldali, aki nem látja, hogy Washington Oroszország meggyengítésével Európát is meg akarja gyengíteni, leválasztva az orosz olajról és gázról, hogy amerikai energiahordozót vegyen, és ne legyen európai-orosz együttműködés, ami az USA hegemóniáját veszélyezteti, és az orosz-ukrán háborúban Ukrajna csak az amerikai érdekekért előretolt sakkfigura.

Szó szerint idézve: „A másik brigád, amely béke helyett újabb és újabb fegyvereket akar Ukrajnában látni, és ukrán zászlós profilképekkel drukkol a fotelból, a fizetett balosok. Őket azért pénzelik, elsősorban az USA-ból, hogy az amerikai nagyvállalati érdekek – olajcégek, fegyvergyárak, befektetési alapok – helyi kiszolgálóiként működjenek.”

Itt bátorkodom megjegyezni, hogy az európai politikai palettán nincs olyan komolyan vehető politikai erő sem a jobb-, sem a baloldalon, amely nem állna ki Ukrajna támogatása mellett. Németországban például csak és kizárólag a szélsőbaloldali Linke és a szélsőjobboldali AfD (Alternative für Deutschland) ellenzi a kiállást Ukrajna mellett. Még Olaszország neonáci pártból kinőtt kormányfője, Orbán harcostársa a migráció ellen, Meloni is keményen leteszi a garast Ukrajna mellett.

Jeszenszky Zsolt szerint „Oroszország ugyanis nemcsak katonailag nem győzhető le, hanem ma már nem is roppantható meg gazdaságilag.” A nyugati szankciók ellenére gazdasága nem roppan meg, mert az elmúlt évtizedekben a nyugati technológiák és nyugati cégek oroszországi szerepvállalása nyomán önellátóvá vált. „ Aki ezt nem látja, az közgazdasági analfabéta, és mint ilyen, nagypolitikai döntésekre alkalmatlan. Igen, az egyik szankciót a másik után hozó nyugati politikusok pontosan ilyenek.”

Erről csak annyit, hogy Oroszország GDP-je úgy nagyjából 1,7 billió dollár. Az Egyesült Államoké 24 billió körül mozog. Futottak még utána az első tíz között: Kína, Japán, Németország, Nagy-Britannia. A világ GDP-je 95 billió dollár volt 2022-ben. Ennek több mint a fele az Egyesült Államok, az EU, Japán, Canada és Dél-Korea együttes GDP-je, ami 52 billió dollárt tesz ki. A GDP alapján felállított világranglista 12. helyezettje Oroszország, a maga 1,7 billió dollárja az említett csoport teljesítményének 3,2 százaléka.

Oroszország katonai legyőzhetetlenségéről pedig néhány adat: Oroszország katonai költségvetése 2022-ben a mintegy 65 milliárd dollárt tettek ki, ez 8,2 százaléka az Egyesült Államok 801 milliárd dolláros katonai költségvetésének ugyanebben az évben.

Az USA annyit fordít a fegyveres erejére, mint a világranglistán utána következő 9 ország együtt. Köztük Kína és Oroszország. Az USA atomfegyverei pont annyit érnek a raktárakban és a silókban, mint Oroszország hasonló eszközei. Az atomfegyverek bevetése irreleváns, mert abból senki nem jönne ki győztesen. Ezért is különösen visszataszító és irracionális az orosz vezetők nukleáris fenyegetőzése az orosz-ukrán háború kapcsán.

Leegyszerűsítve: Jeszenszky Zsolt szerint a nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok nyomul Moszkva érdekszférájába, Oroszországot meg akarja gyengíteni, és nem hajlandó elismerni Moszkva jogát a világhatalmi státuszra, nem tartja tiszteletben jogos biztonsági igényeit. Ez orosz narratíva.

Putyin azonban nem csak és nem is elsősorban erre hivatkozik a „speciális műveletet” indokolva Ukrajna ellen. Helyette: Ukrajnát meg kell tisztítani a náciktól, Ukrajna létezése egy történelmi hiba, amit korrigálni kell, ukrán nép nem is létezik, így az ukrán államiságnak sincs semmilyen létalapja.

De talán érdemesebb nem azzal foglalkozni, hogy mit mond Putyin, még kevésbé azzal, hogy mit hord össze Jeszenszky Zsolt. Legyünk pragmatikusak, és induljunk ki abból, hogy mi Magyarország érdeke. Hangsúlyozom: Magyarország, és nem Orbán Viktor érdeke,

Magyarország az európai országok, szélesebb értelemben a nyugati világ szerves része. A magyar gazdaság ezer szállal kötődik az Európai Unió tagországaihoz. Kivitelünk és behozatalunk döntő hányada ezekre az országokra korlátozódik, a hazánkban működő és a magyar export, a GDP jelentős részét előállító külföldi cégek is ezekből az országokból származnak. Ezekkel az országokkal vagyunk egy gazdasági-politikai szervezetben az Európai Unióban, és a nyugati világ nagyhatalmainak védelmét élvezzük mint a NATO tagországa.

Az ukrán-orosz háború de facto a nyugat és Oroszország konfliktusa. Egyelőre ukrán katonák harcolnak orosz katonák ellen, túlnyomó részt nyugati fegyverekkel, amelyeket a NATO tagországai és a nyugati világ más országai bocsátanak Kijev rendelkezésére azzal a határozott céllal, hogy az ellene folyó háborút Moszkva legalábbis ne nyerhesse meg.

Európa országai, a NATO és az Egyesült Államok Ukrajna megtámadását az eddigi európai biztonsági rendszer felrúgásának tekintik, a saját biztonságukra veszélyesnek, ezért nemcsak Ukrajna, de a nyugat országai a saját védelmük érdekében is zárják soraikat, fegyverkezésbe kezdenek, mert attól tartanak, hogy Ukrajna esetleges eleste dominóhatást eredményezne, Moszkva nem állna meg az Ukrajna eltörlésével létrejövő lengyel-orosz vagy éppen a szlovák-orosz, de a magyar-orosz határon sem.

Ha a Jeszenszky Zsoltok és társaik annyira megértőek az orosz biztonságpolitikai igényekkel szemben, akkor lehetnének legalább ennyire tekintettel a magyar biztonságpolitikai érdekekre is. Nevezetesen arra, hogy a legkisebb érdekünk sem fűződik ahhoz, hogy Oroszországgal közös határunk legyen, ebből következően kardinális érdekünk, hogy az orosz-ukrán háborút ne Oroszország nyerje. Pont.

Azaz holmi hazug békepártiság helyett Ukrajna mellé kellene állnunk, ami egyet jelentene azzal, hogy az orosz helyett a nyugati világ oldalára, ami nemcsak észszerű és a magyar érdekek szolgálata volna, de nagyon egyszerű lépés is, hiszen semmi mást nem kellene a magyar kormánynak tennie, csak komolyan vennie és betartania azokat a kötelezettségeit, amelyek az EU- és a NATO tagságából erednek, és amelyeket önként vállalt.

Magyarországnak azt kellene tennie, amit valamennyi szövetségese, a világ civilizált fele: nemet mondani az orosz imperializmusra, elutasítani az orosz diktatórikus politikai modellt, helyette az EU és a NATO szövetségeseinkkel azonos kül- és gazdaságpolitikát kellene folytatnia. Helyre kellene állítani Magyarországon a nyugati típusú polgári demokráciát, amelyet egy évtized alatt illiberális demokráciának nevezett autokrata, antidemokratikus, diktatórikus rendszerré alakított át Orbán Viktor.

Természetesen nem várjuk el, hogy ebben szellemi partnerünk legyen Jeszenszky Zsolt. Azt elvárhatnánk viszont, hogy ha már Jeszenszky ír és véleményt formál, akkor legyen abban logika, állításai között észszerű összefüggés, de ennél is fontosabb lenne, hogy tartsa magát legalább Orbánnak és külügyminiszterének ahhoz az agyoncsépelt szlogenjéhez, amely szerint ők csak és kizárólag a magyar emberek érdekeit képviselik. Az első lépés ehhez: fel kellene hagyni Moszkva érdekeinek képviseletével, ki kellene lépni Putyin csicskásának szerepéből.

Jeszenszky és társai folyton-folyvást azt sulykolják, hogy az Egyesült Államok mindent kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartva tesz. Vagyis birodalmi, önző amerikai érdekek állnak minden nemzetközi konfliktus mögött. Szerintük a magyar külpolitika nem ilyen, mert mindig, mindenben, mindenhol kizárólag Magyarország érdekeit tartja szem előtt, ahogy mondani szokták, azt teszi, amivel a magyar emberek megbízták. Nem tűnik fel az ebben a két állításban rejlő buta ellentmondás?

Természetesen nemcsak mondja, de a világ minden szuverén országa a saját érdekeit képviseli. A különbség e téren Orbán Viktor Magyarország és az EU többi tagországa, a NATO tagországai, a civilizált világ országai között az, hogy azok, a magyar politikai vezetéstől eltérően, érdekeiket nem egyedül, mindenkivel szemben akarják folytatni.

A nem Orbáni rendszereket működtető országok különféle szövetségi rendszerek tagjaiként, egymással folyamatos párbeszédet, egyeztetést folytatva, érdekeiket rendszeresen ütköztetve, majd kompromisszumok árán összehangolva próbálják meg politikai és gazdasági céljaikat elérni, a közös stratégiát a leghatékonyabban megvalósítani vetélytársaikkal és ellenségeikkel szemben.

Az a legritkábban fordul elő, mondjuk úgy, a kivétel erősíti a szabályt, hogy egyes szövetségi rendszerek tagjai, azok haszonélvezői e rendszerek ellenfeleivel vagy ellenségeivel paktáljanak le, és a saját szövetségi rendszereik ellen politizáljanak, miközben kézzel-lábbal ragaszkodnak a tagsággal járó előnyökhöz.

Nevezzük nevén a Jeszenszky gyereket és a hozzá hasonló tévelygőket! Ők az elmúlt évszázadok beteges magyar, nemzetieskedő észjárásán alapuló, a valós lehetőségtől, a tényleges erőviszonyoktól elrugaszkodott vágypolitizálás és kocsmai szintű revizionista és soviniszta majomkodás egyenes követői.

Ők azok, akik nem tanultak semmit. Sem Mohácsból, sem Trianonból, sem 1956-ból. Ők azok, akik azt hiszik, hogy jussuk van mások kárára, de ezt kikényszeríteni soha nem tudták, és erre esélyük ma sincs semmi. Kudarcra vannak ítélve, mert gyűlöletváraik vizesárkainál messzebbre ma sem látnak. A várkapu felhúzott hídján csak magukfajtát engednek be. Belterjes szellemi bujálkodásuk torzszülött gyümölcsei megint ránk rohadnak. x

Zsebesi Zsolt