Novák Katalin, Orbán Viktor köztársasági elnöke szerint országa nem háborút akar nyerni, hanem békét. Magyarország ki akar maradni a háborúból. Másképpen: Magyarország ölbe tett kézzel várja, hogy az egyik fél nyerjen, vagy valaki adja meg magát. Persze van favoritunk. Nem Ukrajna, mint az EU-é, a NATO-é, a nyugati nagyhatalmaké.
Orbán inkább Oroszországra tesz, ha már valakinek nyernie kell, akkor az Putyin legyen. A fegyverszállítás megtagadásával vagy az Ukrajnának szánt nyugati fegyverek át nem engedésével Orbán az oroszok kezére játszik, mint ahogy a Moszkva elleni szankciók folyamatos blokkolásával is, még ha hazug módon a magyar érdekekkel takarózik is.
Orbán nem mond igazat. Az ukrán-orosz háború Magyarország háborúja. Ahogyan az EU, a NATO, az USA, a nyugat, a civilizált világ, vagyis Magyarország szövetségeseinek a háborúja a barbárság, a diktatúra, a despotizmus ellen, az emberi szabadságjogokért, a demokráciáért.
Azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi magyar kormány a barbárságot, a despotizmust, az új nácizmust, az erővel visszaélést, az emberi jogok lábbal tiprását képviselő harcoló fél mellett áll, bár a másik oldal szövetségi rendszerének a tagja, és e tagság előnyeit akarja maradéktalanul élvezni, miközben a formális szövetségesei ellen fogad és játszik.
A kétkulacsos magyar politika a holdról is jól látszik. Amilyen primitív nemzetállamok jövőjéről álmodozni ott, ahol minden ország sorsa minden más ország sorsával összefügg, ahol a globális piac és a globális érdekek mozgatják a világot, ahol más érdekeinek a figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül a saját érdek sérelmével jár, ugyanolyan primitív arról papolni, hogy van az EU-tól, egész Európától, a NATO-tól, a nyugattól eltérő, külön magyar érdek, amit velük szemben és nem velük együttműködve kell képviselni.
Orbán eredendő és piramidális hazugsága az, hogy a magyar érdekek nem egyeznek a nyugati világ érdekeivel, akikkel egyébként ezer év után végre érdek- és értékközösséget vállaltunk, amikor beléptünk az EU-ba és a NATO-ba. Amennyiben ma Magyarország ezekkel az érdekekkel és értékekkel szemben áll, ha a jelenlegi magyar kormány feje rendre háborúba indul Brüsszellel, de mára az egész nyugati világgal, Berlinnel, Londonnal, Párizzsal és Washingtonnal is, mégpedig Moszkva és Peking oldalán, akkor talán le kellene vonni az ebből eredő logikus következtetést.
Orbán már levonta. Megkezdte a sunyi kifarolást a nyugati érdekszférából, ami Magyarország egyfajta semleges státuszának kihirdetésében fog testet ölteni – nem kizárt, orosz és kínai garanciával -, és aminek első jele, hogy az EU- és a NATO-tag Magyarország kormánya nem tartja saját háborújának az ukrán-orosz háborút, nem tartja erkölcsi és szövetségesi kötelességének a teljes és nyílt kiállást az agresszor Oroszországgal szemben, a megtámadott Ukrajna mellett.
Az ország lakossága még nem eszmélt. A magyar társadalom nagy része még nem ismerte fel az orbáni politikában leselkedő halálos veszélyt. Az, hogy az emberek milliói nem eszméltek – mondhatni –, a történelemben megszokott jelenség. Az azonban, hogy a magyar vezető értelmiség, az európai értékek mellett elkötelezett, felvilágosult magyar milliók még mindig nem voltak képesek kiizzadni magukból egy életképes és tettre kész, Orbánnal szembeszállni képes ellenzéket, az már maga a történelmi tragédia.
Márki-Zay Péterekkel, Fekete-Győr Andrásokkal, Jakab Péterekkel és társaikkal, a magyar Patyomkin parlamentben magukból bohócot csináló egyéb megélhetési ellenzékiekkel a magyar társadalom saját magát lövi lábon. Ezek az emberek a parlamentben önként és ócska milliós havi bérekért verik bele az utolsó szögeket a magyar progresszió, a magyar társadalom felemelkedésének koporsójába. Júdáspénzért Orbánt szolgálják. Ők is felelősek az ország balkáninál is mélyebb mocsárba süllyedéséért. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 