
A mi drága Puzsérunk, a nemzet megmondója (milyen nemzet az, amelyiknek ilyen megmondója van?) szerint az EU-nak nem Ukrajna felvételének gondolatával kellene játszadoznia, hanem helyette “Ukrajna háború utáni helyreállítására kellene koncentrálnia”.
Drága Robikám! Várjuk már meg türelmesen, amíg Oroszország lerombolja Ukrjanát, és elég lesz utána az újjáépítésen törni a fejünket.
Arról nem is beszélve, hogy érdemes lesz majd azt is fontolóra venni, hogy kié lesz az az Ukrajna, amit az EU-nak újjá kellene építenie, mert – amennyiben – az Oroszországi Föderáció tagja lesz, nemigen érzem az EU feladatának az ország, vagyis Oroszország egy az oroszok által tönkrevágott részének újjáépítését.
A nemzet esze szerint: “A németeknek sürgősen újra kéne indítaniuk az atomerőműveiket, az uniónak meg össze kéne állítania Ukrajnának egy komolyan vehető újjáépítési csomagot – ezek helyett fedezet nélkül harsognak a tartalmatlan gesztusok, születnek az Oroszország ellen félszívvel hozott szankciók és tetőfokára hág az ukránok évtizedes hitegetése.”
A félszívvel hozott szankciók már most féltérdre kényszerítették az orosz gazdaságot, a rubelt bombázás nélkül is leküldték a pincébe, szóval, nem egészen értem a félszívet. A fedezet nélkül harsogó tartalmatlan ígéretek sem látszanak Ukrajnából.
Legalábbis – Puzsértől eltérően – az ukrán elnök nem látja őket, amikor azon kesereg, hogy többet várt volna ahhoz képest, hogy nem kapott semmit. Ukrajnát nem védi meg a nyugat, sem a NATO, sem senki más, még légterét sem zárja le az Észak-Atlanti Szövetség, vagyis a semmi az semmi, és nem fedezet nélküli ígérgetés.
Puzsér eszmefuttatása pedig arról, mennyire érett Ukrajna az EU-tagságra, felveti a kérdést az emberben, vajon mennyire lenne a mai helyzetben reális – mondjuk – Magyarországot kirúgni, és helyette Ukrajnát felvenni. Tekintettel arra, mekkora a korrupció az egyik és mekkora a másik országban, mekkora a fasiszta veszély az egyik és a másik országban, mekkora a nyugati elkötelezettség az egyik és mekkora a másik országban.
Egy szó mint száz: Oroszország Ukrajna ellensége, jól meg is támadta, éppen szétlövi a nagyárosait. Magyarország Oroszország barátja, stratégiai partnere, aki nem engedi át az Ukrajnának szánt fegyvereket, amelyeket az EU tagországai küldenek Kijevnek. Magyarország uniós tagsága vagy Ukrajna felvételének lebegtetése minősíti-e jobban Brüsszelt?
Puzsér írja: “UKRAJNA UNIÓS TAGSÁGÁNAK JELENLEG NINCS REALITÁSA, S HA MÉGIS VAN, AKKOR NAGYOBB A BAJ AZ UNIÓVAL, MINT BÁRKI IS KÉPZELTE.” Én írom: Magyarország uniós tagságának jelenleg nincs realitása, s ha mégis van, akkor nagyobb a baj az unióval, mint bárki is képzelte. Valójában persze a baj Oroszországgal, pontosabban Vlagyimir Putyinnal és Magyarországgal, pontosabban Orbán Viktorral van, és – sajnos nem kevésbé – Puzsér Róberttel. x
Zsebesi Zsolt