
Kálomista a filmterjesztés magyarországi torzulásaival és természetesen politikai okokkal magyarázza, hogy nem kapkodnak a forgalmazók az ő magas művészi értékű filmjéért, az “Elkxrtuk”-ért, pedig a filmnek nincs politikai küldetése, csak minden érdek nélkül szép.
A producer arról beszél az index.hu-nak adott interjújában, hogy filmje nem kerül elég néző elé a választás előtt, pedig nyilván egy ilyen örökérvényű alkotás esetében, mint amilyen az „Elkxrtuk”, sem mindegy, hogy választások előtt vagy után vetítik, és persze az sem, hány moziban.
Meglepő, hogy Kálomista, aki nem ma jött le a nemzeti falvédőről, nem számolt azzal, hogy nem művészfilmet kell csinálni örökérvényű mondanivalóval, hanem olyan filmet, ami tetszik a nagyérdeműnek, tehát nem az ország aktuális politikai vezetésének, mert azzal nem lehet megtölteni a mozikat. Mondjuk, lehetett volna csinálni egy Gyurcsányt gyalázó filmet, amit az ország egy jelentős része megnézett volna, mert Gyurcsányt elég sokan nem szeretik.
Helyette, ahogy a film rendezője, Keith English is nyilatkozta: „A film nem Gyurcsányról, hanem a hatalom és az ember viszonyáról szól. Jobb beszélni, mint háborúzni.” De a nézők inkább néznek akciós filmeket, ahol háborúznak, legalábbis rohadtul verik egymást, törik-zúzzák az autókat, mint olyan alkotást, ami a hatalom és az ember viszonyával, meg ilyesmikkel foglalkozik.
Kálomista országos összeesküvést vizionál a film ellen, aminek a terjesztését is jelentős mértékben az Elkxrtuk főszereplője, vagyis Gyurcsány kxrja el megint, pedig nem is róla szól a film, hanem a hatalom és az ember viszonyáról. Főleg azzal, hogy a Budapest Film napi egy délutánt adott a mesterműnek, mert a cég tulajdonosa, aki Gyurcsány Ferenc, „Lehet, hogy megsértődött, mert nem Hugh Grant játssza”, vélekedik a producer.
Vidéken meg megfenyegették a sok kis mozit, hogy soha nem kapnak premier filmet, ha leadják az „Elkxrtuk” című művészfilmet, ami egy időtálló alkotás. Egyébként meg – Kálomista szerint – „Ebben az egészben az is igen csúnya, hogy bár ez egy üzleti ág, kiderül, hogy ebben az esetben, ennél a filmnél egyáltalán nem fontos a pénz. Akkor is be kellene mutatni minden magyar filmet az első héten nagy kapacitással, ha nem kasszasiker. Ez ráadásul az lehetne.”
Ha jól értettük: az „Elkxrtuk”-at be kellene mutatni, és egy hétig minden moziban játszani kellene, mert magyar film. Mindegy, hogy hoz pénzt vagy nem hoz pénzt. Ráadásul azért is be kellene mutatni, mert pénzt hozna, és a filmgyártás üzlet. Magyarul: mindegy, mi van, ha egy film magyar, akkor be vele a moziba, és ha nem jönnek rá a nézők, akkor is vetíteni kell, ha jönnek rá a nézők, akkor meg pláne.
A valóság azonban, úgy tűnik, kicsit más. A terjesztők, vagyis a mozik – melyek a koronavírus járvány miatt hónapokig zárva voltak – nem a magyar filmek mindenáron való vetítésében látják sem az üzletet, sem a küldetésüket. Helyette olyan alkotásokra vágynak, amelyekkel minél gyorsabban be lehet hozni a kolosszális veszteségeiket, amiket a járvány ideje alatt szenvedtek el, hogy – ha már eddig kibírták – ne most menjenek tönkre.
Nagyon együttérzek a producerrel. Van is egy javaslatom. Egyszer már bevált. Mészáros Lőrinc nem oly régen vett a magyar államtól egy széntüzelésű erőművet, kivette belőle a fejlesztésre félretett nyereségtartalékot, és amikor már veszteségbe ment át, a vételárnál drágábban újra eladta a magyar államnak.
Tehát: Kálomista adja el a filmet Mészáros Lőrincnek, olyan áron, hogy jól járjon. A gyártás költségei térüljenek meg, és még szerény nyeresége is képződjön. A többit bízza Lölőre, ő a szarból is várat tud építeni, amihez hozzányúl, az arannyá válik.
Elkxrtuk vagy elkxrták, teljesen mindegy. A magyar állam bevonásával Mészáros még egy olyan művészfilmből is pénzt tud csinálni, amit ugyan Gyurcsány nevével akartak eladni, de Kálomistáék is elkxrták, mert végül nem is róla szól. x
Zsebesi Zsolt