Felajánlotta lemondását a müncheni érsek

Reinhard Marx München érseke levélben ajánlotta fel lemondását Ferenc pápának. Az egyház berkeiben történt szexuális zaklatási esetek, az ezek során „elkövetett személyes hibáival” és az egyház mint intézmény egésze iránt érzett felelősségével indokolva elhatározását. A május 21-i keltezésű levélben a magas rangú egyházi személyiség arra kérte a pápát, hogy fogadja el döntését, és határozzon további sorsáról.

Lemondása fő okaként „a felelősségvállalást az egyházi tisztségviselők által évtizedeken át elkövetett katasztrofális szexuális zaklatásokért” nevezte meg. Marx beismerte, hogy az elmúlt évtizedben történteket személyes „kudarcának és adminisztrációs hibáinak”, nem különben „intézményes és rendszerszerű hibának” tartja.

Az érsek úgy látja, hogy „holtpontra” jutott a katolikus egyház. Visszalépésével jelzést kíván küldeni az intézménynek, amivel hozzá kíván járulni az egyház számára elengedhetetlen „újrakezdéshez”. Azt szeretné hangsúlyozni, hogy nem a betöltött hivatal a fontos, hanem az evangélikus küldetés.” Döntésemmel – folytatja Marx – „meg akarom erősíteni, hogy vállalom a személyes felelősséget, éspedig nemcsak a saját vétkeim, de az egész egyházért is, amellyel évtizedeken keresztül azonosultam, és amelynek igéit hirdettem.”

A Pápai Gyermekvédelmi Bizottság jezsuita tagja Hans Zollner az érsek döntését „rendkívül fontos jelzésként” értékelte, amivel Marx „bebizonyította, hogy az egyházi üzenet, a katolikus egyház szavahihetősége fontosabb tisztségviselőinek, mint személyes tisztségük.” A 2014-ben alapított és a kiskorúak védelmét célul tűző pápai bizottság tisztségviselője szerint a legnagyobb megbecsülés illeti Marxot döntéséért.

Reindhard Marx Németország legismertebb püspöke. 2020-ig a Német Püspöki Konferencia elnöke volt, és az egyház reformjának vezető szószólójaként tartják számon. Egyik legmeghatározóbb személyisége annak a mozgalomnak, amely a „szinódusi út” elnevezéssel az egyház megreformálását tűzte a zászlajára.

A nyárra várják annak a szakértői vizsgálatnak a nyilvánosságra kerülését, amely a müncheni és freisingi püspökség intézményeinek papjai által elkövetett szexuális bűncselekményeket és a püspökség tisztségviselőinek felelősségét hivatott feltárni a bűncselekmények eltussolásában és az elkövetők rejtegetésében.

Még csak remélni sem lehet, hogy Magyarországon az egyház berkeiben történt szexuális zaklatásokat valaha is tisztességes vizsgálat tárgyává teszik, és esélye sem látszik annak, hogy a magyar püspöki kar vagy annak bármely tagja felelősséget vállalna a magyar katolikus egyház elvtelen és a krisztusi tanításokat semmibe vevő, harácsoló és kizárólag az egyház javait gyarapító politikájáért, a Magyarországot a tönk szélére juttató kormányzat, Orbán Viktor hazaárulással felérő tevékenységének kritikátlan támogatásáért, a magyar szegényekkel szemben tanúsított visszataszító érzéketlenségéért.

Zsebesi Zsolt