A szíriai válság kitörése, 2011 óta 400 ezer ember vesztette életét, 12 millióan menekültek el az otthonaikból a lakóterületek, a városok és a falvak bombázása miatt. Segélyre szorul jelenleg 13,4 millió szír. A 18 és 25 év közötti életkorúak 47 százaléka vesztette el a polgárháborúban hozzátartozóját, vagy közeli barátját. A Nemzetközi Vöröskereszt friss felmérése szerint az ország lakosságának 62 százalékának el kellett a lakóhelyét hagynia.
Az otthon maradottak háromnegyed része számára komoly kihívást jelent a mindennapi élelmiszer-szükségletük előteremtése. Minden másodikuk pszichés problémákkal, alvási zavarokkal, depresszióval küzd. A lakóövezetek romokban hevernek, a több százezer tonnányi törmelék ezernyi fel nem robbant aknát, lőszert rejt magában. Ennek megtisztítása több generáció életén át fog tartani.
A konfliktus 2011-ben robbant ki, amikor tömegek mentek az utcára, hogy tiltakozzanak a Moszkva által azóta is támogatott és hatalmon tartott Bassár el-Aszad rezsimje ellen. Az országot vezető diktátor kegyetlenül lépett fel a tömegek ellen, vegyi fegyvert is bevetett a lakossággal szemben. Az ezt követően kirobbant polgárháború gyorsan nemzetközi konfliktussá nőtte ki magát a nyugat és a rezsimet katonailag a helyszínen támogató Oroszország között, ami még nagyobb megpróbáltatások elé állította a lakosságot.
A helyzet azóta sem javult Szíriában. A megoldásnak egyelőre nyoma sem látszik. Egyedül egy országnak sikerült a földönfutóvá tett szírek ügyében határozott és eredményes fellépést produkálnia. Magyarország a szír és minden egyéb háborús menekült előtt lezárta a határait, és példás keresztény elveket valló vezetői máig kitoloncolnak minden a térségből hazánkba vagy hazánkon keresztül Nyugat-Európa felé menekülő szírt, illegális migránssá degradálva valamennyit.
Legyen áldott Orbán Viktor és rendszere, a magyar katolikus egyház által támogatott , a nemzetközi normákat lábbal tipró, szívtelen politikája, amivel megvédte a magyar asszonyokat és lányokat attól, hogy háborús menekültek erőszakolják meg őket. Kár, hogy ugyanezt a magyar családokon belül nem sikerült. Magyarország azon kevés európai civilizált országok egyike, amely mind a mai napig nem ratifikálta a nők védelmét, a nők elleni erőszakot megszüntetni hivatott Isztambuli Egyezményt.
A családon belüli erőszak túlélői, a nők jogaival foglalkozó szervezetek képviselői, jogászok, menhelyi dolgozók és rendőrök Magyarországon a nők sérelmére elkövetett egészen brutális bántalmazásokról számolnak be, gyakran igen komoly és tartós fizikai és pszichológiai sérülésekkel.
Késekkel, baltákkal és kardokkal szúrt és megvágott nőket írnak le, terhesen megütött és megrúgott, megerőszakolt, botokkal, babakocsikkal, vasrudakkal és vastag kábeldarabokkal vert nőket, törött orral és koponyatöréssel, fészerbe ruha nélkül bezártakat, erkélyről kidobottakat, külvárosi elhagyatott környékeken az éjjel közepén kirakottakat, kemény pszichológiai erőszak áldozatait.
Bár az Európai Unió már 2017. június 13-án aláírta az Isztambuli Egyezményt, hat tagállam még mindig nem ratifikálta azt: Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lettország és Szlovákia. (Érdemes megfigyelni a listát, amely kizárólag az egykori szovjet tömb országaiból áll)
A magyar Országgyűlés még tavaly is az egyezmény elutasítása mellett döntött. A lengyel hatóságok ugyancsak 2020 júliusában jelentették be szándékukat a Lengyelország által 2015-ben már aláírt egyezménytől való visszalépésre. Az Isztambuli Egyezmény az első jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás a nők védelmében. Az egyezmény átfogó eszközrendszert hozott létre a nők elleni erőszak megelőzésére, az áldozatok támogatására és az elkövetők megbüntetésére.
Sajnos az Isztambuli Egyezmény sem alkalmas arra, hogy megvédjen bárkit is a szemellenzős, farizeus és gyalázatosan antihumánus politikusoktól, a nyugatot kioktató, magát a keresztény etalonnak hazudó, Kelet-Európát a jövő Kánaánjának meghirdető, a nemzetközi nőnapon virággal pipiskedő Orbán Viktoroktól.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 