Törje már el valaki Orbán nyakcsigolyáját!

Nem hiszem, hogy nincs ember, aki megtenné, nincs olyan Fidesz-hívő, aki el meri törni a magyar kormányfő nyakcsigolyáját. No, nem azért, hogy meghaljon, de azért sem, hogy szenvedjen, hanem pont azért, hogy végre boldog és elégedett lehessen.

A Fidesz elnöke, az örökös magyar miniszterelnöki címre gyúró Orbán Viktor trófeái közül egy nagyon fontos hiányzik a mai napig. Az, ami viszont a néhai Horn Gyulának megvan. Orbán soha az életben nem nyert pártjával 50 százalék fölötti eredménnyel parlamenti választást, szemben szocialista ellenfelével, aki 1994-ben 54 százalékot ért el.

A Fidesz eddigi négy választási győzelme alkalmából egyszer sem tudta átlépni az 50 százalékos küszöböt, igaz, a 40 százalék fölötti eredményei is elegendőek voltak akár a kétharmados parlamenti többséghez is. Csakhogy ez azért mégis más, mint Horn Gyula sima 54 százaléka.

Azt nem állítom, hogy a szocialista pártvezér ennyivel jobb lett volna a mai Orbán Viktornál, mert – szerény véleményem szerint – kimagasló, lehengerlő győzelmét annak köszönhette, hogy egy autóbalesetben eltörte a második nyakcsigolyája egy nyúlványát, és ennek következtében egy űrhajósra emlékeztető csavarkombinációval a fején csinálta végig a választási kampányt.

Ez a hátrányos helyzet annyira meghatotta a magyar választókat, hogy tömegével tódultak az urnákhoz és adták le szavazataikat a szegény Gyula pártjára. Szerintem ezzel Orbán Viktor és a Fidesz is így járna, csak törje el valaki Orbán nyakcsigolyáját. Nem kell ehhez autóbaleset, az út szélén ácsorgó, defektes teherautó. Elég egy ügyes, erős kéz, amely – mint egy nyulat – jó helyen vágja nyakon a kormányfőt.

Szerintem ezzel az ambiciózus Orbán is kiegyezne, szívesen vállalná a fájdalmat, a gyógyulással járó gyötrelmeket, ha annak eredménye egy 50 százalék fölötti és így magasan a kétharmad feletti parlamenti többséget eredményező választási győzelem lenne. Ez mindent megérne neki.

Betömhetné azok száját, akik szerint a parlamenti kétharmada nem azt jelenti, hogy a választók kétharmada rá szavazott. De még azt sem, hogy a többség támogatta, hiszen nyerni mindig csak 50 százalék alatt tudott, tehát relatív többséggel. Arról nem is beszélve, hogy egyéni jelöltként soha nem indult, így személye támogatottságát megmérni nem volt mód.

Látványosan meg lehetne cáfolni azokat, akik szerint Orbán folyamatos választási sikere nagy mértékben a Fideszre szabott választási körzeteknek, választási szabályoknak, a nagy anyagi fölénynek és a média teljes elfoglalásának, a közmédia kisajátításának a következménye lenne.

Egy ötven százalék fölötti választási eredmény esetén a kétkedő hangok még kevésbé lennének megyőzőek Európában, mint most, amikor azért sokan érvelnek az ötven százalék alatti választási eredménnyel, bár azzal más országokban is lehet parlamenti választás nyerni, sőt akár kétharmados mandátumarányt is elérni.

Azért az abszulút többség a legszebb. Valljuk be! És én – ha fideszes lennék – nem tétováznék. Úgy vágnám nyakon a korányfőt, hogy a második nyakcsigolyája nyúlványa mellett a harmadik is szilánkokra törne, mert biztos lennék, hogy Orbán Viktor is ezt akarja. Tegye meg neki valaki ezt az apróságot! Már ha van, aki igazán szereti.

Zsebesi Zsolt