
Magyarország veszélyes hely lett. A dudálva Orbán Viktor ellen tüntetők a székesfőváros Klark Ádám nevét viselő terén még arra is képesek voltak, hogy egy labdát dobjanak, rúgjanak egy rendőrnő felé, mely játékszer, eléggé el nem ítélhető módon, eltalálta a szolgálunk és védünk jelszóval a lakosságot vegzáló szervezet labdaérzékeny tagját.
A rendőrnő ezt zokon vevé, és a labdajátékost őrszobára viteté. Ahol megfenyegeték, és a labdajáték – mint a bűncselekmény tárgyi bizonyítéka – elkoboztatik, miről átadási-átvételi jegyzőkönyv készíttetik. Kéretik nem röhögni, a komolyságot megőrizni!
Kéretik megjegyezni: amíg labdával támadnak rendőrre Magyarországon, és ezért az illetőt őrszobára kísérik, nincs olyan nagy baj, mert egy még olyan kemény labda sem robban, szilánkokkal nem roncsol testet, fejet, lábat nem szakít le, vért egy cseppet sem ont, maradandó sérülést csak lelkit okozhat. (Mint látjuk, okozott is, mert csak lekileg sérült ember kiált bűncselekményt egy feléje repülő labda miatt.)
A határozott, szigorú fellépést szolgálunk és védőéknek keményebb dolgok rendőrök felé repülése esetére kellene tartogatniuk, mert mit tesznek majd akkor, amikor az irányukba mozgó tárgy nem labda, hanem a hangsebességnél gyorsabb, kicsi, fém tárgy lesz? Nem kellene ezt kiprovokálni, amikor az elégedetlen, felháborodott magyar ember kezében mindezidáig a keményre fújt labda volt a legagresszívabb fegyver.
Érdemes a bölcs magyar mondásokat rendőri körökben is átismételni. Főleg most, hogy a rendőrök is voltak érettségizni. Mint például: aki szelet vet, vihart arat. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Hamarabb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát. Fejétől bűzlik a hal.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Több nap, mint kolbász. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Sok beszédnek sok az alja. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Aki hazudik, az lop is. Ebül szerzett jószág ebül vész el. Két dudás nem fér meg egy csárdában. Vak tyúk is talál szemet.
Zsebesi Zsolt