Mától egy ember gondolkodik helyettünk, atyaian gondoskodik rólunk. Minden nap meg fogjuk tudni, hogy éppen mit tett az érdekünkben, mely jogainkat korlátozta, függesztette fel, kinek milyen jószágát vette el, adta oda másnak. Ő fogja azt is megszabni, hányan haltak meg előzőnap koronavírusban, hány új betegünk van és mennyi a gyógyultak száma. Meg azt is, vége van-e a járványnak. Előre megmondom: nem lesz.
Az egyszerű embereknek, akik befogják a pofájukat és követik az országos tisztifőorvos bölcs tanácsait, semmiben nem lesz hiányuk, semmi nem fog nekik fájni, még ha néhányan úgy is fogjuk érezni, hogy valamit elvettek tőlünk, nem is olyan nagy dolgot, csak az emberi önbecsülésünket, azt a csalóka, de jó érzést, hogy magunk dönthetnek a saját sorsunkról, vagy legalábbis azok döntenek róla, akiket a képviseletükkel az úgy nevezett ORSZÁGHÁZBAN megbíztak.
A parlamenti választáson a magyar választók többsége Orbán Viktor és pártja ellen szavazott. Hétfőtől úgy működik az ország, mintha ők is Orbánra adták volna a voksukat. Akik rá szavaztak 2014-ben, azok sem gondolják mindannyian úgy, hogy ez így rendben van, hiszen az ő általuk megválasztott parlamenti képviselők mandátumát is elvették, igaz ők önként adták vissza, pedig erre a választóiktól felhatalmazást nem kaptak.
Hülye dolog egy országban arra hivatkozni, hogy ez csak egy átmeneti állapot, csak addig tart, ameddig a koronavírus-járvány, hiszen az úgy nevezett „Tömeges migráció okozta válsághelyzet” és a vele járó különleges kormányzati jogkörök idén márciusban immár 4 éve vannak érvényben, pedig a kihirdetésüknek szabott, pontosan, tételesen, számszerűen felsorolt feltételek egyike sem áll fenn évek óta.
A „Tömeges migráció okozta válsághelyzetet” a hatalom úgy tartja érvényben 2016 márciusától az egész ország területén, hogy taxatíve feltételeinek egyike sem teljesül. Vajon milyen alapon fogja a járványügyi vészhelyzetet megszüntetni Orbán Viktor, amikor a kihirdetésnek sincsenek konkrét feltételei, mert azt, hogy mikor van járványveszély (szerintem mindig van) Orbán Viktor fogja meghatározni, és ha megszereti a rendelet útján történő kormányzást, Magyarországon örökké járvány lesz.
A COVID-19 hivatalos nevű, világméretű járványra rá lehetne fogni az országház hétfői döntése után, hogy a legnagyobb pusztítást Magyarországon végezte. De ez nem igaz, mivel hazánkban már ez előtt sem volt parlamenti demokrácia, csak annak látszatával volt dolgunk. A kormánypárti képviselők egy cseppet sem a választóik, hanem Orbán Viktor akaratát képviselték és hajtották végre a parlamentben, az ellenzéknek pedig semmilyen tényleges beleszólása nem volt már eddig sem az ország ügyeibe, bár – bizonyos vicces határok között – legalább a szájukat téphették.
Egészen biztos vagyok, hogy a magyar demokratikus és liberális, keresztény demokrata, európai magyar értelmiség továbbra is egy gyékényen árulva fog véres akadémiai vitákat folytatni az interneten, hogy ez már diktatúra lenne-é, vagy csak egy sajátságok autoriter kormányzási forma-e. Lesznek, akik szerint rossz indulatú sárdobálás mindjárt diktatúrát kiáltani, történelmi analógiát keresni a múlt század 30-as éveinek elejéről Németországból. Orbán nem Hitler, Magyarország pedig az Európai Unió tagja – emlékeztetnek.
A magyar értelmiségnek, az úgy nevezett demokratikus ellenzéknek üzenem, hogy nekem személy szerint, de úgy vélem a magyar társadalom egy jelentős hányadának pont elege van eme kiművelt emberfőkből, azokból a tanul emberekből, akik mindez idáig csak arról tudtak értekezni és lamentálni, hogy miért nem lehet az Orbán-rezsimet megdönteni és miért nem lehet ellene tenni semmi, ha egyszer sorra nyeri a választásokat és rendre kétharmada van a parlamentben.
A parlamenti ellenzék hétfőtől – reményeim szerint – felhagy azzal a mantrával, hogy milyen fontos és milyen hasznos, hogy az országházba bejárhatnak és ott napirend előtti kérdéseket tehetnek fel, amire olyan válaszokat kapnak, mint például „Boldog karácsonyt”, meg pénzbírságot, kitiltást az elnöktől, meg hogy ott sok minden információhoz hozzá lehet jutni. Most, hogy az intézményt bezárták, jó lenne elgondolkodni, hogyan tovább a parlament nélkül, bár ezt évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni.
Miután a parlamenti ellenzék odatartotta az ülepét, seggbe is rúgták. Ez Orbán Viktor hitvallásában törvényszerű, magától értetődik. Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó: nincs miért jajongani és könnyeket ejteni a hétfői parlamenti szavazás miatt. A magyar parlamenti demokrácia már az előtt is halott volt, mielőtt Orbán Viktor kiállíttatta halotti bizonyítványát az országgyűlés által. Magyarul: semmi drámai hétfőn nem történt. A rossz hír: az orbáni diktatúra, amit most írásban is deklaráltak, tovább fog tartani, mint a koronavírus-válság a világon.
A karanténben a fizikai túlélésért aggódó magyaroknak idézném a klasszikus élcet: A mostoha helyzetük miatt elkeseredett zsidók a rabbinál panaszkodnak, hogy „ha ez a szörnyűség folytatódik, mi azt már nem fogjuk bírni tovább. Mire a rabbi: „jaj, csak addig ne tartson, amíg mi ezt bírjuk!” És a végén a vörös farok: a messiás egyszer csak eljön, de ha mégsem, gondoljunk arra, milyen jó várni. Hát akkor, várjunk!
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 