Nyílt levél a Fradi elnökéhez

Kubatov Gábor elnök Úrnak – Ferencvárosi Tornaklub

Tisztelt Elnök Úr!

Felhívnám szíves figyelmét, hogy ebben a Magyarország nevű országban körülbelül 4 millió ember ért úgy a focihoz, mint Ön. Ennek ellenére vagy pont ezért, nem vagyunk képesek kiállítani 11 egy olyan magyar embert, aki játszani is tudja ezt a játékot. Ebből a Fradi sem kivétel. Mi nem lenéztük a Suduvát, hanem láttuk, és mivel nem vagyunk vakok, nem szállt a szemünkre a zöld-fehér köd sem, azt konstatáltuk, hogy a Suduva egy rendkívül gyenge erőkből álló, az európai mezőny 4. osztályához tartozó jelentéktelen csapat.

Ha – ahogyan az Ön az index.hu szerint mondani volt kedves – a Fradi stábja nem akart abba a hibába esni mint a (nagy) Maccabi Tel-Aviv, ezért nem vette félvállról a litván csapatot, akkor miért nem verték meg rendesen, ahogy illik? Feltételezzük, hogy a Suduva sem vette félvállról a Ferencvárost. Viszont akkor, hogy a bánatos francban tudtak ennyire színvonaltalan, primitíven gyenge, egészen elkeserítő játékot bemutatni mindketten?

Ön azt mondja, hogy a statisztika a Fradi fölényét mutatta, de a csapata nem kimutatásokat akar nyerni. Ok. Akkor miért azt nyerte meg és nem a meccset?

A Fradi – Ön szerint – hét nemzetközi meccséből egyszer veszített, míg 2014 és 2019 között 16 meccsen hétszer. Azt már nem tetszett részletezni, hogy azon az egy vesztes meccsen volt csak a Fradinak európai szinten mérhető ellenfele, és mindjárt 4 kapott azon a vesztes meccsen 0 rúgott góllal szemben, és mindezt a Grupama Arénában. A többi meccset tulajdonképpen le se kellett volna játszani.

Én megértem, hogy a Fradi – Ön szerint – célfutballt játszik. Azaz, nem érdekli, milyen játékkal, de tovább akar jutni. Akkor – kérdem én – miért nem célfutballozott a horvát bajnok ellen? Miért egy teljesen nímand csapattal szemben leszünk célfutballisták? Nyilván a továbbjutással járó milliárd elég doppingszer lehet a játékosoknak és a vezetőknek is, de emlékeztetném vezérigazgató Urat, Hofi Géza örökbecsűjére:

• Tud úszni?
• Nem.
• És, ha megfizetem?

Kedves Kubatov Gábor, sokan nem osztjuk az Ön véleményét arról, hogy ha ősszel csoportkörös meccseket fog játszani a Fradi a Grupama Arénában, senkit nem fog érdekelni, hogy brillíroztunk-e a rájátszásban vagy nem.

Sokan, akik szeretik a labdarúgást, mint játékot, függetlenül attól, hogy meddig jut a Fradi és mennyi pénz üti a markát a „célfociért”, sírva nézik a csapat játékát úgy általában, ugyanis az annyira gyenge még most is, pedig sokat javult. Ennek jó bizonyítéka volt az a „célfoci”, amivel a 0:0-lát sikerült „kiharcolni” Litvániában.

Azt is elhisszük Önnek, hogy 15 éve nem látott siker előtt áll a csapat. Csakhogy ebből a 15 évből már 8 éve Ön a Ferencváros labdarúgó csapatát működtető FTC Zrt. elnöke, vagyis azért erre a „célfocival” elért Európa Ligabeli esély kiharcolása előtt azét volt egy bő 7 szűk esztendő, ha jól értem, amit mondani volt szíves. Másképpen fogalmazva: én – az Ön helyében – nem lennék olyan büszke arra, amit a Fradi élén el tetszett érni.

És akkor még csak annyit: a Ferencvárosi Tornaklub labdarúgó szakosztályának milliárdokba kerülő tevékenységéről vajon milyen bizonyítványt állít ki, hogy azt a bizonyos „célfocit” egy olyan csapat játszotta, amelynek a kezdő összeállítása:

Dibusz – Lovrencsics G., Blazic, Dvali, Heister – Nguen Sigér, Skvarka Haratin, Zubkov – Boli volt, vagyis alig három magyar játékos futott ki a pályára. Az arányt a cserék azért javították, mert végül másik három magyar játékos is szóhoz jutott. Nem vitatom, hogy ez máshol is így van Európában, csak azt kérdezem tisztelettel, hogy akkor mire mennek a fociakadémiáknak folyó milliárdok, amelyeket a magyar állampolgárok zsebéből tetszenek kivenni?

Az ellenfélről pedig sokat elmond, hogy az hazai pályán négy alkalommal rúgott kapura, abból egyszer el is találta azt. És ez nem annyira a Fradi acélos védelmének, mint a saját igen gyengécske támadó játékának volt az eredménye.

Egy szó mint száz, kedves Kubatov Gábor Úr, nem vagyunk oda attól, hogy a Fradi Litvániában „célfocit” játszott csupa idegenlégióssal és ez a játék is csak egy ócska 0-0-ra volt elég egy jelentéktelen ellenféllel szemben.

Mi focit szeretnénk látni a pénzünkért, mert a mi pénzünket tetszenek költeni nap mint nap, és nem elsősorban a jegybevételre gondolok, hanem azokra a közpénz milliárdokra, ami akkor is a fociba dől, ha Önök ki sem futnak a pályára és mondjuk 15 évig nem sikerül csak „célfocival” egy 0-0-lát kiharcolni valami harmatgyenge litván csapat ellen.

Zsebesi Zsolt

*A cikk egy korábbi változatában Orosz Pál szájába adtam az itt elhangzottakat Kubatov Gábor szája helyett. Ezért elnézést kérek az olvasóktól, továbbá Orosz Páltól és Kubatov Gábortól is.

Zsebesi Zsolt