Ötven éve szartuk le a holdat

Amikor kereken egy fél évszázaddal ezelőtt az amerikai asztronauták a holdon jártak, egyik legfontosabb feladatuk volt, hogy minél több holdkőzetet és holdport gyűjtsenek és hozzanak vissza a földre vizsgálati célból.

Mivel a visszatérés legfontosabb eleme a hold gravitációjának legyőzéséhez szükséges indulási sebesség elérése volt, a minél nagyobb hasznos teher szállítása érdekében, minden feleslegeset a holdon hagytak.

Igen. Azt is. A székletüket is. 96 műanyagzacskóban immár 50 éve hever a föld hűséges kísérőjén az emberi fekália, amit – most kivételesen nem szemetelés céljából – hanem a túlélés, a biztonságos visszatérés érdekében szórt szét, hagyott hátra a homo sapiens.

Most, amikor megint komolyan felmerült, hogy ismét expedíció indul a holdra, óriási versengés kezdődött a holdon hagyott 96 zacskó tartalmának megvizsgálási jogáért. Szinte nincs olyan tudományág, amelynek képviselői ne formálnának igényt az űrhajósok guanójára.

Idővel bizonyos dolgok felértékelődnek. A korábban – bocsánat a kifejezésért – szarba se vett holmik egyszer csak nagyon fontosak lesznek, megmagyarázhatatlan vagy akár magyarázható érdeklődés ébred irántuk. És nem csak itt a földön, de – ezek szerint – holdon is.

Talán maguk az űrhajósok sem gondolták, hogy félszáz év elteltével ilyen fontos lesz amit egyáltalán nem tudományos céllal ürítettek magukból. A holdon járt 12 asztronauta 1969 és 1972 között piszkított a holdra. Ez marad meg a 96 zacskóban.

A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal és persze mások is, főleg arra kíváncsiak, hogy az emberi ürülékben a holdon hátramaradt mikroorganizmusok hogyan viselték el az ottani extrém sugárzást és miként reagáltak az egyéb, a földitől lényegesen eltérő körülményre.

Senkit nem érdekel, hogy mi lett az ugyancsak „ott felejtett” családi fotókkal, egy baseball labdával és az egy darab kétdollárossal, ami – egy biztos – nem kamatozott, csak veszített az értékéből, szemben az emberi fekáliával, ami szinte felbecsülhetetlen értékre tett szert.

Zsebesi Zsolt