Egy Elton John többet ér 100 ezer Putyinnál

Elton John élesen bírálta Vlagyimir Putyint Oroszország legújabb kori cáratyuskáját a melegekkel kapcsolatos homofób álláspontjáért és Oroszországban az LGBT emberekkel szembeni restriktív, gyakran erőszakba torkolló primitív fellépésért, ami nem ritkán az érintettek meneküléséhez vezet a szülőhazájukból.

Putyin cáfolva az orosz homofóbiát, azzal vádolta az LGBT társadalmat, hogy túl agresszívan juttatják kifejezésre másságukat, amit egyébként Putyin által aláírt törvény meleg propagandának minősít, tilt és büntet. Nemzetközi emberjogi szervezetek szerint az orosz hatóságok ölbe tett kézzel nézik a melegek elleni erőszakos cselekményeket, gyakran évekig nem vizsgálják ki még a melegek halálos bántalmazását sem.

A Putyin és Elton John között az interneten lefolyt „véleménycsere” során az orosz elnök rendkívül tehetséges zenésznek nevezte a meleg Elton Johnt, aki nem viszonozta a bókot és nem nevezte rendkívül tehetséges politikusnak Putyint, aki nem is az. Az egykori KGB-ügynök orosz elnök, aki egyébként nagy valószínűséggel – ha nem is nyilvánosan – de Elton Johnál lényegesen gazdagabb, semmiben sem állná ki az összehasonlítást a zenésszel.

Putyin nem csak semmilyen területen, semmilyen tehetséggel nem tűnt ki, de inkább tekinthető politikus-bűnözőnek, mint igazi államfőnek. Nem csak kétes KGB-és múltja, de ugyancsak kétes értékű jelene miatt.

Putyin ócska csalással lehet csak Oroszország elnöke, mivel az ország alkotmánya értelmében csak korlátozott ideig tölthetné be a posztot, de ez úgy kerülték meg, hogy a jelenlegi kormányfővel, Dmitrij Medvegyevvel cserélgeti egymás között a miniszterelnöki és az elnöki fotelt, így biztosítva Putyin számára a hatalmon maradás lehetőségét.

Putyin akkor is bajban lenne, ha el kellene számolnia a vagyonával, amihez még véletlenül sem kivételes művészi vagy egyéb teljesítménye, üzleti tehetsége révén jutott, hiszen mindent a kezébe összpontosított hatalomnak köszönhet.

Putyin egyszerű korrupt politikus, mégpedig a legrosszabb fajtából. Hasonlóan magyarországi tanítványához, Orbán Viktorhoz, aki ugyancsak semmit nem tett le az asztalra, miközben egy Mészáros Lőrinc nevű gázszerelő számlájára íratja az egy személyes irányítása alatt álló ország vagyonát.

Elton John és Vlagyimir Putyin két világszemléletet testesít meg. Mivel világ csak egy van, még ha az végtelen is, nyilvánvaló, hogy ebben a világban ők ketten nem férnének meg egymással, ha egy ország állampolgárai lennének. Oroszországban Elton Johnt nem ütötték volna lovaggá, Nagy-Britanniában Putyin nem választották volna meg örökre az ország vezetőjévé.

Oroszországban Elton John – nagy valószínűséggel – börtönbe vagy elmegyógyintézetbe zárták volna. Putyint Nagy-Britanniában viszont hagyták volna nyugodtan pizzafutárként élni, vagy lehetett volna ott is politikus, csak oligarcha és örökös brit kormányfő vagy első osztályú zenész nem. Ismert és sikeres zenész ugyanis csak tehetséges ember lehet. Szemben a politikusokkal, akik akár Putyinok, Trumpok, akár Erdoganok, vagy Orbán Viktorok is lehetnek.

Az országok úgy nevezett első emberei számos országban az utolsók közül kerülnek ki. Olyanok lesznek vezetők, akik sem énekelni, sem dolgozni, sem üzletelni, úgy igazán semmit jól csinálni nem tudnak. Közös tulajdonságuk a hatalom imádata, egyetlen céljuk, annak megszerzése és megtartása. Minden áron és mindörökre.

Vajon a világ népei jobban járnának-e, ha az államok élén Elton Johnok és nem Putyinok, Trumpok és Orbánok Állnának? Kétséges. Ki énekelne akkor nekünk és kit táncolna a színpadjainkon, ki komponálna számunkra zenét és festene képeket, alkotna szobrokat. Milyen lenne a világ, ha Vlagyimir Putyin táncolna, Donald Trump verseket írna, Orbán Viktor absztrakt képeket festene, Erdogán szobrokat faragna, Németh Szilárd filozófiai elméleteket gyártana?

Százezer Putyin, ugyanennyi Orbán, Erdogan és Tramp sem ér fel egy Elton Johnnal. Egyetlen elnyomott, meg nem értett, szexuális orientáltsága miatt megvetett embernek sem lenne szabad politikusi homofóbia áldozatának lennie. Nem magyarázat, hogy a társadalom többségének véleményét látszik képviselni a hatalom. Egy ország vezetőjének valamennyi állampolgárt képviselnie kell, a kisebbségben lévőket ugyanúgy, mint a többséget. A kisebbséget akár a többséggel szemben is.

Zsebesi Zsolt