Kategória: Vélemény

Fölöslegesen aggódtunk, hogy Magyarország esetleg nem képviselteti magát a globális nyugat ellen Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök által összetrombitált vazallusaik részvételével rendezett erődemonstráción. A szerdai kínai katonai díszszemlére még időben odaér a magyar külügyminiszter, mindjárt az észak-koreai diktátor és a szlovák kormányfő nyomában lihegve. Szijjártó Ficóval együtt nyilván az Európai Uniót gondolják a rangos eseményen képviselni, mert a NATO képviseletét a tanácskozás érdemi részén is aktív török elnök, Erdogan már kisajátította magának.

Tegnap becsöngetett hozzám egy ember. Azt mondta, Lázár Jánosnak hívják, és azért jött, hogy elnézést kérjen, amiért éveken át meglopott. Tátva maradt a szám. Ez minden? – kérdeztem. Nem – mondta. Megígérem, hogy ezek után a feleségem nem fogja hivalkodóan hordani, legalábbis nem az ön utcájában az önök szárítóköteléről ellopott ruhákat. Én sem fogok – kacsintott hamiskásan – errefelé biciklizni a bringával, amit a maguk kerítése mellől kötöttem el.

Mára a magyar–ukrán államközi kapcsolatok történelmi mélypontra jutottak. A hivatalos magyar kormányzati retorika „békepártiságot” hangoztat, de a gyakorlatban Budapest rendre akadályozza Ukrajna euroatlanti közeledését, miközben fenntartja kétes kapcsolatait Moszkvával, és nyíltan azonosul Donald Trump Európa-ellenes politikai vonalával.

Miután a köztársasági elnök a Munkácsot ért támadás után először orosz rakétáról posztolt, majd az orosz szót kihúzta, és ebből nem kis botrány lett, a Sándor-palota megnyugtatta az országot, hogy kemény biztonsági intézkedést vezetnek be, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, ami egyszer is sok volt.

Aki bármilyen reményt fűz Donald Trump amerikai elnök ukrajnai béketeremtéséhez, egyáltalán bármilyen békés vagy békét hozó intézkedésében bízik, az nincs az eszénél, vagy politikai vakságban szenved. A valóság ugyanis az, hogy bármennyi ilyen-olyan  ötvennapos, kéthetes határidőről is papol az ukrajnai béke ügyében, Trumpot nem érdekli sem Ukrajna, sem Európa, ő Amerikát akarja. Szőröstől-bőröstől.

Az egyik ellenzéki közösségi portálon jelent meg az általam alább elemzett írás. Mivel nagyon jellemző és gyakran olvasható váladakat tartamaz az ellenzéki Tisza Párttal szemben, a teljes cikket közlöm a részletes megjegyzéseimmel együtt. Igyekszem csak a formális, a klasszikus logika szerint reagálni rá. Nem törődve azzal, hogy maga az eredeti poszt milyen prekoncepcióval készült, mi ihlette.

Egyre világosabb, hogy Trump kinek a kezére játszik az orosz-ukrán háborúban.

Sátoraljaújhely lakói bátran hajthatják nyugalomra fejüket, mert a várost képviselő atyák bölcs döntése nyomán oda rossz ember a lábát be nem teheti. Határozatot hoztak, amely szerint komoly feltételeknek kell megfelelnie annak, aki eme magyar lakta metropolis lakója akar lenni.

Miközben Oroszország napról napra emeli a tétet, és már ígéret szintjén sem mond le arról, hogy teljes kapitulációra kényszerítse Ukrajnát, az orosz terjeszkedés megállításában magára maradt Európa tehetetlenül tördeli a kezét, kapkodva próbálja felvonultatni a kontinens keleti határain a csak nyomokban létező katonai erejét, és az EU tagországai, a NATO európai tagjai azon vitatkoznak, hogy bevonuljanak-e Ukrajnába az orosz nyomulást megakadályozni amerikai segítség nélkül, vagy se.