Orbán írása a Die Welt című német lapban

Négy évvel ezelőtt a háború ismét megjelent Európában, és azóta a gyilkos és pusztító hadműveletek egyre inkább meghatározzák az európai politika cselekvéseit. A humanitárius segítségből sisakok lettek, a sisakokból lőfegyverek, azokból végül tankok és rakéták.

Az a koncepció, hogy Oroszországot elszigeteljék, és újabb és újabb szankciós csomagokkal gazdaságilag térdre kényszerítsék, nyilvánvalóan nem vezetett a harcok megszüntetéséhez. Ennek az európai stratégiának a végrehajtása – amely együtt járt a közvetlen tárgyalások elutasításával Oroszországgal – akkor is folytatódott, amikor Amerika Trump elnök megválasztásával „magához tért”, és az „America First” elv jegyében megszüntette a háború katonai és pénzügyi támogatását. Ennek eredményeként Ukrajna katonai győzelme továbbra is messze van, és Oroszország gazdasága sem gyengült meg annyira, hogy korlátoznia vagy befejeznie kellene a háborút. A sok százezer elesett katona szörnyű veszteség, és a pusztítás is egyre mélyebb sebeket ejt.

Ennek az európai stratégiának a kudarca sok mindent meg kellene, hogy kérdőjelezzen, különösen most, amikor a helyzet a Közel-Keleten kitört háborúval drámaian kiéleződik, és európai versenyképességünk további jelentős károkat szenved. Miután Németország leállította az utolsó atomerőműveit, és szankcionálták az orosz energiaszállításokat, a jelenlegi energiaválságot az iráni háború további csapással sújthatja az európai ipar számára, és milliók munkahelyének elvesztéséhez vezethet.

Tömeges migráció és antiszemitizmus

A főként muszlim többségű országokból érkező ellenőrizetlen tömeges migrációval az antiszemitizmus új hulláma érkezett Európába, és a Közel-Kelet valamennyi konfliktusa átkerült az európai területre. Ennek súlyos következményei még csak ezután fognak jelentkezni. Magyarországon mi más utat járunk, és soha nem fogjuk megengedni, hogy a zsidó életet fenyegetés érje.

Ez az összetett válság nem béníthatja meg az európai vezetést, hanem cselekedni kell annak enyhítése érdekében. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azzal súlyosbítja a válságot, hogy a közel-keleti konfliktus idején leállította azt a legfontosabb kőolajvezetéket, amely az EU-megállapodások szerint Magyarországot és Szlovákiát látja el.

A Barátság (Druzsba) vezeték ügye

Ennek a konfliktusnak az oka és időzítése egyértelmű. A Barátság-vezeték a háború kitörése óta huszonhárom alkalommal állt le. Huszonkét alkalommal az ukrán fél újra üzembe helyezte. A huszonharmadik alkalommal – mindössze nyolc héttel a magyar választások előtt – Zelenszkij elnök úgy döntött, hogy zárva tartja a vezetéket.

Brüsszelben most azon dolgoznak, hogy semlegesítsék azt a legerősebb eszközt, amellyel Budapest rákényszeríthetné Kijevet az olajblokád feloldására. Az a magyar vétó azonban, amelyet a 90 milliárd eurós hitel ellen emeltünk – amely a korábbi német fiskális politikával ellentétben közös európai eladósodást jelentene –, a józan ész diktálta lépés. Egy olyan államot támogatni ugyanis, amely a Barátság-vezeték lezárásával egzisztenciális fenyegetést jelent a magyar emberek számára – erre Magyarország demokratikusan megválasztott kormányának nincs sem oka, sem lehetősége, sem joga. Ráadásul eddig nem volt része az európai politikai kultúrának, hogy támogassanak egy olyan országot, amelynek államfője egy NATO- és EU-tagállam demokratikusan megválasztott miniszterelnökét és annak családját fenyegeti, ahogyan Zelenszkij elnök nemrég velem tette.

Brüsszel és Kijev

A Brüsszel és Kijev közötti együttműködés Magyarország ellen nyilvánvaló, és az oka is kézenfekvő. Választások közelednek, amelyeknél mind Brüsszelnek, mind Ukrajnának közös érdeke, hogy a jelenlegi magyar kormány helyére – amely szuverén külpolitikát folytat – egy olyan kormány kerüljön, amely teljesíti Kijev és Brüsszel követeléseit.

Az én feladatom az, hogy ezt megakadályozzam. És ezt a magyar választókkal együtt meg is fogom tenni.

Az EU szuverenitása

A választások után azonban még nagyobb feladat áll előttünk: vissza kell szereznünk az Európai Unió szuverenitását. Európa ugyanis túszul lett ejtve. Az EU Ukrajna-politikáját ma Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője és Friedrich Merz német kancellár határozza meg Zelenszkij elnökkel összhangban.

Tudom, hogy a magyar nyelv a német fülek számára kissé érdesen hangzik, de az igazság az, hogy a döntések itt nem maguktól születnek – emberek hozzák meg őket.

Európában jelenleg ez a „négykerekű jármű” hozza meg az Ukrajnával kapcsolatos döntéseket. Miattuk nem tűnik lehetségesnek a brüsszeli stratégia konstruktív korrekciója, és ugyanígy nem tudjuk leállítani az ukrajnai háború finanszírozását sem.

Megoldás nélküli energiaválság

Ezért érzi Zelenszkij elnök magát ilyen biztos helyzetben, ezért áll elő végtelen új követelésekkel, és ezért lép fel arrogánsan az európai állam- és kormányfőkkel szemben. E viselkedés mögött egy 800 ezres ukrán hadsereg sötét árnyéka rajzolódik ki, amelyet az európaiak pénzéből építettek fel. Zelenszkij tudja, hogy az Európai Unió jelenlegi vezetésének támogatásával mások nem mernek ellentmondani neki.

Ezért nincs megoldás az európai energiaválságra sem. Amerika már tárgyalásokat folytat Oroszországgal, és Indiának ismét lehetővé tette az orosz olaj importját. Brüsszel viszont hallani sem akar az orosz energiahordozók elleni szankciók felfüggesztéséről. Pedig olcsó orosz olaj és gáz nélkül ezt a válságot nem tudjuk leküzdeni.

Az európai polgárok négy éve tűrik ezt a helyzetet. Tűrik a növekvő energiaköltségeket, a benzin és a dízel egyre magasabb árát, és azt is, hogy egy megnyerhetetlen háború oltárán Európa egykor hatalmas ipara pusztulásnak indul.

Miért gondolják Brüsszelben, hogy az európai polgárok türelme végtelen?