A magyar-ukrán kapcsolatok válsága a kudarcos magyar külpolitika mellékterméke

Mára a magyar–ukrán államközi kapcsolatok történelmi mélypontra jutottak. A hivatalos magyar kormányzati retorika „békepártiságot” hangoztat, de a gyakorlatban Budapest rendre akadályozza Ukrajna euroatlanti közeledését, miközben fenntartja kétes kapcsolatait Moszkvával, és nyíltan azonosul Donald Trump Európa-ellenes politikai vonalával.

A magyar–ukrán konfliktus nem elszigetelt jelenség: szoros összefüggésben alakult ki Magyarország és az Európai Unió vitáival, a lengyel–magyar szövetség felbomlásával és a Visegrádi Együttműködés szétesésével, Magyarország eltávolodásával az európai fősodortól.

A kárpátaljai kisebbség eszközként használt ügye, az orosz kapcsolatok erősítése, a jogállamisági és korrupciós viták, a migrációs politikai konfrontáció, a Fidesz Néppártból való távozása és a Patrióták Európáért frakció megalakulása kudarcos pályára állították a magyar külpolitikát.

Magyarország fokozatosan eltávolodott az uniós fősodortól. A lengyel–magyar szövetség felbomlott, a V4 elvesztette jelentőségét, és Magyarország egyre inkább izolált szereplővé vált az EU-ban. A magyar külpolitika tehát nem csupán az ukrán viszonyban, hanem az egész európai és transzatlanti rendszerben perifériás pozícióba navigálta magát, ami az ország érdekérvényesítő képességének katasztrofális gyengüléséhez, eurómilliárdokban kifejezhető gazdasági veszteségekhez vezetett.

A „nemzetpolitikai” fordulat és a megalapozott ukrán bizalmatlanság

A 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány központi célja a határon túli magyarság integrációja volt. A könnyített honosítás és a szavazati jog kiterjesztése erősítette a nemzeti összetartozás politikai szimbólumát, és hasznos szavazatokat is hozott, de Ukrajnában érthető gyanakvást keltett.

Kárpátalja magyar közössége ettől kezdve folyamatosan a magyar-ukrán feszültség fókuszába került, és a magyar kormány igyekezett is azt ott tartani, arra felhasználni, hogy az orosz érdekekben az EU elleni lépéseit az ukrajnai nemzetiségi politikával indokolhassa. Tehát a magyar-ukrán szembenállás a kezdetektől eszközként szolgált az Orbán-kormány egész Európát érintő terveinek megvalósításához.

2014: az orosz–ukrán konfliktus és a keleti nyitás

Oroszország krími annexiója után Magyarország formálisan támogatta az uniós szankciókat, ugyanakkor Orbán Viktor a „keleti nyitás” politikáját folytatva erősítette kapcsolatát Moszkvával. Ez a kettősség – a Nyugat felé lojalitás felmutatása, Oroszország felé pragmatikusnak nevezett „stratégiai partnerség” – már ekkor megalapozott bizalmatlanságot szült Kijevben és Brüsszelben egyaránt.

2017: az ukrán oktatási törvény kapóra jött Budapestnek

Az ukrán parlament oktatási törvénye oroszellenes éllel született, amikor korlátozta a kisebbségi nyelvek használatát, amit Budapest azonnal élesen elítélt. A magyar kormány innentől kezdve erre hivatkozva blokkolta Ukrajna NATO- és EU-integrációját. Ez a lépés egyben bevonta a magyar–ukrán vitát az uniós és transzatlanti intézmények működésébe, a magyar kormány zsarolási potenciált látott benne, és élt is vele..

2022: az invázió és az EU- és Ukrajna-ellenes magyar politika

Oroszország teljes körű inváziója után Magyarország formálisan elítélte a háborút, és menekülteket fogadott be, ugyanakkor a kormány különutas stratégiát hirdetett: nem támogatta fegyverrel Ukrajnát, nem engedett át fegyverszállítmányokat sem, az oroszellenes szankciók káros hatásait hangsúlyozta, és a béke követelésének hamis jelszavával átvette az orosz narratívát. Ez a politika egyaránt váltott ki bizalmatlanságot Ukrajnában és Brüsszelben.

Magyarország és az EU: többfrontos konfliktus

A magyar–ukrán üggyel párhuzamosan zajlott Magyarország és az EU kapcsolatának eróziója.

• Jogállamiság és korrupció: Az igazságszolgáltatás függetlensége, a médiahelyzet és az uniós források felhasználása körüli viták miatt Brüsszel egyre erősebb nyomást gyakorolt. Több százmillió eurónyi támogatás került befagyasztásra.
• Migráció: A 2015-ös válság óta a magyar kormány a kerítéspolitikát és a menedékjogi szigorítást helyezte politikája központjába, szembemenve az EU közös menekültügyi stratégiájával.
• Politikai következmények: A Fidesz 2021-ben kilépett az Európai Néppártból, majd 2024-ben a Patrióták Európáért szélsőjobboldali EP-frakció alapító tagja lett.
• Gazdasági hatások: Az uniós források visszatartása növelte a gazdasági bizonytalanságot, és hosszabb távon lassította a magyar konvergenciát.

Transzatlanti dimenzió: Putyinnal és Trumppal

A magyar külpolitikai külön út nemcsak Oroszországgal, hanem az Egyesült Államokkal kapcsolatban is megmutatkozott. Orbán Viktor nyíltan Donald Trump mellé állt, aki az „America First” politikával Európa-ellenes irányt vett. Ez a kettős orientáció – Moszkva felé partnerség, Trump felé politikai azonosulás – Brüsszel és több európai főváros szemében Magyarország nem pusztán oroszbarát, hanem Európa-ellenes szereplővé vált.

A lengyel–magyar szövetség és a V4 válsága

A magyar-lengyel szövetség a PiS-kormány idején még a jogállamisági vitákban közös EU-ellenes fellépésre épült. Ezt az ukrajnai orosz invázió alapjaiban rengette meg: Lengyelország Ukrajna fő támogatójává vált, Magyarország viszont inkább az orosz oldalra húzott.

A Tusk-kormány alatt ez a szakadék tovább nőtt. A V4 együttműködés ennek következtében is kiüresedett, és elvesztette politikai jelentőségét. Lengyelország és Csehország élesen oroszellenes, Szlovákia ingadozó, Magyarország pedig tartósan oroszbarát vonalat valósít meg. A visegrádi szövetség így mára formális keretté silányult.

Mindeközben Lengyelország gazdasága a világ 10. legnagyobb gazdaságává vált. Varsó Európa legnagyobb haderőfejlesztését valósítja meg. Az ország GDP-jének 4,7 százalékát költi a hadseregre az orosz veszély miatt, amivel a NATO berkeiben is a legnagyobb arány. Magyarország, leszakadva az európai középhatalommá avanzsált Lengyelországról,  végképp a futottak még kategóriába küzdötte le magát.

Melléklet: Strukturális vázlat időrendben

2010 – Nemzetpolitikai fordulat, könnyített honosítás, kettős állampolgárság Kárpátalján.
2014 – Krím annexiója: Magyarország támogatja az uniós szankciókat, de erősíti kapcsolatait Moszkvával (Paks II.).
2015 – Migrációs válság: kerítéspolitika, konfrontáció az EU-val.
2017 – Ukrán oktatási törvény: Budapest blokkolja Ukrajna NATO/EU közeledését.
2018 – Útlevélbotrány Beregszászon, bizalmatlanság mélyülése.
2020–21 – EU jogállamisági viták, forrásbefagyasztások; Fidesz kilép az Európai Néppártból.
2022 – Orosz invázió: formális elítélés, de magyar különutas politika („béke”, szankcióellenesség, fegyverszállítások tiltása).
2023–24 – EU-val való konfliktus mélyülése, uniós pénzek visszatartása; Magyarország vétózza az Ukrajnát támogató döntéseket; megalakul a Patrióták Európáért EP-frakció.
2025 – Magyar–lengyel szövetség felbomlik; V4 gyengül; Magyarország izolálódik az EU-ban, miközben fenntartja kapcsolatait Moszkvával és nyíltan Trump mellé áll. x

Zsebesi Zsolt