A magyar gazdasági „csúcsminiszter” ismét háborúba indul, vagy igazából továbbra is a harci ösvényen rója a köröket, mert ugyanis egy helyben jár. Ennyi harcot, összecsapást, támadást és lerohanást Európa egyetlen gazdasági minisztere sem hajtott végre végül is békeidőben, ha nem vesszük figyelembe, hogy a határainknál egy országot megtámadott Magyarország stratégiai partnere, Oroszország.
Tekintettel arra, hogy a „csúcsminiszter” legújabb bejelentése szerint ezúttal a kormányon belül indított támadást – ahogyan elárulta – 130 milliárd forintos beruházásért, a kis- és középvállalatok számára, akár azt is mondhatnánk, hogy Nagy Márton polgárháborúba keveredett a saját országában, amikor a mögötte álló kormánnyal hadakozik.
Igaz, minden, amit tesz, azt érettünk teszi, aminek ugyan áldásos következményeit egyelőre a magyar lakosság nem érzékeli, mert a gazdasági háború állóháborúba ment át, a frontok megmerevedtek, a felek jól beásták magukat a védelmi vonalaikba, a magyar gazdaság ennek megfelelően „repülőrajt” helyett inkább a nehézkedés törvényét látszik követni, és feltartóztathatatlanul zuhan.
Ha azt vesszük figyelembe, hogy Nagy Márton immár évek óta és egyre nagyobb felhatalmazással folytatja háborúját, aminek egyelőre csak áldozatai vannak, mindenekelőtt a magyar költségvetés, az államadósság, az árstabilizáció, a foglalkoztatottság, a szociális szféra és a magyar külkereskedelem, nem beszélve az Európai Unótól nem érkező milliárdokról, ki lehet jelenteni, hogy a miniszter igazán a csaták elvesztésében van csúcson, nem a problémák megoldásában.
Ilyenkor szokott jogosan felmerülni, hogy aki olyan háborút indít egy ország nevében, amelynek csak vesztesei vannak, az valójában nem hőstettet hajt végre, hanem háborús bűnt követ el. Ahogy háborús bűnnek számít egy szuverén ország megtámadása, lakosságának gyilkolása és javainak pusztítása, úgy gazdasági háborús bűnnek kell tekinteni az olyan „harci cselekményeket” egy miniszter részéről, aminek az ország lakosságának többsége szenvedő alanyává válik.
Nagy Márton a 21. századi magyar történelem legnagyobb gazdasági háborús bűnöse, akinek ezért felelnie kell. Ha másképpen nem, hát azonnali lemondással, az őt megbízó magyar emberek megkövetésével. Szerény, néhány milliós havi fizetése terhére háborús kártérítés fizetésére is kötelezhető volna. Ezt azonban akár el is engedhetnénk, hiszen akkora megtakarítást jelentene távozása a magyar gazdaságpolitika éléről, ami csak forintmilliárdokban lehet kifejezni.
Nem beszélve arról a lelki megkönnyebbülésről, amit a magyar piacgazdaság szereplői éreznének abban az esetben, ha Nagy Márton legalább egy harmincnapos fegyverszünetre hajlandó volna, amely alatt fehér asztalnál meg lehetne beszélni a magyar gazdaság hazai és külföldi szereplőivel legalább azt az alapvető kérdést, hogy a csúcsminiszter valójában ki ellen is harcol. Mert ha jól látjuk, Nagy Márton a magyar piacgazdaságnak üzent hadat, és bár komoly veszteséget okozott annak, mégis maga a piacgazdaság és azok állnak vesztésre, akik állítólagos érdekében kardot rántott.
Bűnös cselekedete annál is inkább elítélendő, mert aki figyelt és nemcsak nézett, de látott is, az a háború zajában, a röpködő lövedékek és bombák sűrűjében is észre tudta venni, hogy a hadüzenet és a harci cselekmények igazi célja a csúcsminisztert székébe ültető miniszterelnök, Orbán Viktor hatalmának megvédése. Ezt és semmi mást nem szolgálnak a lovassági rohamok és a gyalogsági támadások, nem beszélve a bombázásokról és a rakéták bevetéséről a piacgazdaság ellen.
Minden harc és összecsapás valódi célja csak és kizárólag az, hogy ne váljon teljesen világossá és mindenki számára érthetővé, hogy Magyarország, úgy általában, tehát nem csak gazdasági téren, teljesen irányt tévesztett Európában, az ország egy zsákutcába keveredett, vezetői nem a választók, hanem saját érdekükben állnak háborúban úgy általában az egész nyugati világgal, a polgári demokráciákat és piacgazdaságokat üzemeltető országokkal.
Nagy Márton gazdasági háborús bűnössége vitán felül áll, és immár sokszoros bizonyítást nyert. Bírái elé azonban csak azt követően állítható, ha majd az ország első számú háborús bűnöse, a magyar kormányfő végső elszámoltatása is megkezdődik.
Az igazi és első számú felelőse a történelmi léptékű magyar fiaskónak, az értelmetlen háborúskodásnak az egész civilizált világ ellen a Fidesz nevű bűnszövetkezet alapító tagja és egyszemélyes vezetője, Orbán Viktor. A vádiratot már írják ellene, és csak idő kérdése, mikor ülteti a magyar nép a vádlottak padjára mamelukjaival együtt. Az a nap piros betűs, nemzeti ünnep lesz. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 